Negyven éves a Humanae vitae enciklika
Haladás és szeretet
Szerző: Szalontai Anikó
Fotó: Vida József
A körlevél keletkezése után napra pontosan tíz évvel, 1978. július 25-én született meg az első lombikbébi (Nagy-Britanniában), azaz olyan kisbaba, aki az anyja testén kívül megtermékenyített petesejtből fejlődött ki. Az idén harminc éves nő születését egyrészt az „orvostudomány csodájaként” ünnepelték, másrészt ez az esemény egy máig sem csituló vitát indított el. A „lombikbébi-ipar” világszerte jövedelmező egészségügyi üzletággá terebélyesedett – már több mint hárommillió gyermek született ilyen módon. Időközben rájöttek, hogy a beavatkozás során megtermékenyített, ám be nem ültetett petesejtek bizonyos ideig fagyasztva tárolhatók, így később is létrehozható velük terhesség. 2003 óta lehetőség van a megtermékenyített petesejtek genetikai szelektálására, sőt ma már petesejtdonorokat is lehet keresni. Az Egyház immár harminc éve tiltakozik az ilyen és hasonló beavatkozások ellen. Tavasszal a Cseh Püspöki Konferencia utasította el a kormány mesterséges megtermékenyítéssel, embrionális őssejtkutatással és a petesejtdonorok toborzásával kapcsolatos törvényjavaslatát.
Vannak, akik „elavultnak” vagy „egyoldalúnak” ítélik az Egyház álláspontját. Így volt ez már VI. Pál pápa idejében is, aki ezt írta: „sokan, akik a születésszabályozás mesterséges módjait védelmezik, a házastársi szeretetre vagy a szülői felelőségre hivatkoznak”. Azonban hangsúlyozta: a születés kérdését is úgy kell szemlélni, „hogy az egész embert és teljes hivatását, azaz nemcsak a természetes és földi, hanem természetfölötti és örökkévaló hivatását is tekintetbe kell venni”. A házasság akkor teljesedik be, illetve akkor teljesíti az ember legmagasabb hivatására – a szülőségre – szóló rendeltetését, ha az egyesülés és a termékenység egységben marad. A cél nem szentesíti az eszközt, és semmilyen technikai vívmány nem helyettesítheti a házastársak szeretetaktusát, és nem mentheti fel őket a felelősség alól.
Az enciklika felhívja a figyelmet a természeti törvényekre, amelyek a személyek és a népek egyenlőségének alapját képezik, kifejezve egyben Isten akaratát is. A tudomány fejlődése által mára még több lehetőség nyílt meg az emberiség előtt, s az úton könnyű meggondolatlanul átlépni ezeken a törvényeken. Nagy-Britanniában májusban engedélyezték a hibrid embriók létrehozását, azaz hogy orvostudományi célokra emberi sejtmagokat ültessenek be állati petesejtekbe. A tudósok szerint az így nyert embriók őssejtforrásként szolgálhatnak, és hozzájárulhatnak súlyos betegségek – a rák, a Parkinson- vagy az Alzheimer-kór – gyógyításához. Angliában néhány héttel a törvénymódosítás megszavazása előtt létre is hozták az első hibrid embriót.
„Ezek a kísérletek sértik az emberi méltóságot, mert a fajok közötti utódnemzésre irányulnak, amit eddig minden törvény tiltott – nyilatkozta a történtekkel kapcsolatban a Pápai Életvédő Akadémia elnöke, Elio Sgreccia püspök. – Az embriókat, amelyek 99 százalékban emberi tulajdonságokkal rendelkeznek, két hét után megsemmisítik, hogy őssejteket nyerjenek belőlük, azaz úgy tekintenek rájuk, mint amik tizenöt napig nem érnek semmit. Ráadásul semmilyen alapja nincs annak a feltevésnek, hogy ezek az őssejtek alkalmasak lehetnek a Parkinson- vagy az Alzheimer-kór gyógyítására. Sőt, a felnőtt emberi őssejtek igazoltan jobb eredményeket mutatnak ezen a téren” – tette hozzá a püspök.
Az Egyház elkötelezett amellett, ami a tudományban az ember javát szolgálja. VI. Pál pápa is erre a munkára hívta enciklikájában a tudósokat, orvosokat, egészségügyi dolgozókat és az államok vezetőit. Azonban az Egyház „sohasem teheti meg azt, hogy megengedettnek hirdessen valamit, ami valójában tilos, mert természete szerint ellentmond az ember igazi javának”. Ma még több kérdésben kell párbeszédet folytatniuk a tudósoknak, a bioetikai kérdésekben jártas szakembereknek és a vallási vezetőknek, mint negyven éve. Figyelve az idők jeleire, az Egyház is keresi erre a lehetőségeket.
Anglia, Wales, Skócia és Írország püspöki konferenciáinak elnökei például májusban huszonötezer font értékű tanulmányi ösztöndíjat adományoztak a felnőtt őssejtkutatás támogatására. A komoly etikai problémákat felvető embrionális őssejtkísérletekből eddig semmilyen gyógymód nem származott. A felnőtt őssejteken végzett kutatások viszont, amelyeket az Egyház is támogat, eddig mintegy hetven különböző terápia kifejlesztéséhez vezettek.
A tudósokkal és szakemberekkel folytatott párbeszédet segíti majd a Regina Apostolorum Pápai Egyetem május végén indított nemzetközi bioetikai folyóirata, a Studia Bioethica is. A pápai egyetemen alakult meg egyébként 2001-ben a világ első bioetikai kara, válaszul II. János Pál Evangelium Vitae kezdetű enciklikájában megfogalmazott gondolatára, hogy hatékony stratégiával dolgozzunk az emberi élet védelméért. Ezért az előző pápa emlékének szentelték a nemzetközi folyóirat első számát.
Az élet és a család védelme elválaszthatatlan egymástól. VI. Pál több bekezdést szentelt körlevelében a házastársi kapcsolatnak, amelyekben a házastársi szeretetet emberi, azaz érzékelhető, ugyanakkor teljes, lelki szeretetként határozta meg, amely elsősorban szabad akarati tett. Ezen nyugszik az élet továbbadásának hivatása is, és ez teszi a szülőket a Teremtő munkatársaivá. A házasság szentsége „megerősíti s mintegy fölszenteli őket, hogy feladataikat hűségesen tudják teljesíteni… Az Úr ugyanis azt a feladatot bízta rájuk, hogy mutassák meg az embereknek annak a törvénynek szentségét és édességét, amely kölcsönös szeretetüket szorosan összefűzi az emberi élet Szerzőjének, Istennek szeretetével”.
Az Egyház a társadalom és az élet védelme szempontjából is elengedhetetlennek tartja a családok védelmét, hiszen a család az az alapvető emberi közösség, amely a személyes boldogság és a gyermekek nevelése szempontjából mással nem helyettesíthető. Ennek adott hangot a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényjavaslat kapcsán tett nyilatkozatában is. „Nemcsak az Egyház, nemcsak a természeti törvény, de a magyar alkotmány is azt vallja, hogy a család egy férfi és egy nő kizárólagos, a társadalom számára is hasznos életközössége, melynek célja a házastársak java és az élet továbbadása” – hangsúlyozta a nyilatkozat. Júniusban Hámori Antal, a Magyar Katolikus Családegyesület Életvédő Fórumának elnöke beadványt nyújtott át az alkotmánybíróságnak a 2009. január 1-jén hatályba lépő törvény ellen.
Szophoklész Antigonéja óta tudjuk, az ember alkotta jog és az erkölcsi, természeti törvény nem fedi egymást teljesen. A természetes erkölcsi érzék azonban teremtettségünknél fogva bennünk él, a törvény követése a szívünkbe van írva (vö. Róm 2,15). Ahhoz, hogy építeni tudjuk a társadalmat, erre a belső iránytűre kell jobban odafigyelnünk. Világunk számos, soha nem gondolt lehetőséget állít elénk a legnagyobb titokkal, az élettel kapcsolatban is. De nem feledhetjük: a haladás szeretet nélkül mit sem ér.
