Ternyák Csaba egri érsek beiktatása
Dicsőség Neki mindörökké!
Szerző: Szarvas István
Fotó: Szarvas István
A beiktatási szentmisén még mint a liturgia vezetője vonult be az asszisztenciával, de az új érsek kinevezési okiratának ismertetése után, melyet latin nyelven Juliusz Janusz apostoli nuncius, magyar nyelven pedig Ficzek László érseki irodaigazgató olvasott fel, ünnepi beszédében elköszönt a papoktól, hívektől.
A jelenlévő vendégek és az új érsek köszöntése után mindenekelőtt a Jóistennek való hálaadást fogalmazta meg: „Köszönöm a Gazdámnak, az élő Istennek, Mennyei Atyámnak, hogy tenni tudtam, ami tőlem tellett. Szolgálat volt ez, hivatásból fakadó kötelességteljesítés, amely nem igényel külön elismerést. Ellenfele voltam mindenféle hatalomra való törekvésnek, szembeszálltam minden gazdagodással.” Megköszönte valamennyi közelebbi és távolabbi munkatársának ezt a húsz esztendőt, megemlékezett volt és jelenlegi püspöktársairól, akik az egyházmegye vezetésében segítették, és kérte azok bocsánatát, akiket valamivel megbántott. Végül az új főpásztorra irányította figyelmünket, kiemelve az együttműködés fontosságát, és kérve számára egészséget, jókedvet és állhatatosságot.
A beszédet zúgó taps követte, miközben Seregély érsek úr átadta a pásztorbotot, a püspöki szolgálat pásztori tisztségének jelképét. Most már az új érsek vezeti az egyházmegyét. Jó Pásztor módjára kell tanítania, vezetnie és megszentelődéshez segítenie a rábízottakat.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia nevében Erdő Péter bíboros, prímás, érsek, a konferencia elnöke mondott köszöntőt. Ternyák Csaba érsek püspöki jelmondatából kiindulva (Dicsőség neki mindörökké!) kiemelte, hogy Isten dicsősége az Egyház és az emberiség létének első célja, amivel szorosan összefügg az emberek üdvösségének szolgálata. Az új egri érsekre utalva kijelentette: „Öröm számunkra, hogy a kultúránk, jövőnk és keresztény reménységünk szempontjából is nagy kihívást jelentő mai időkben társak lehetünk a misszió munkájában.”
Az Érseki Káptalan és a Tanácsosi Testület nevében Mándy Zoltán pápai prelátus, kanonok, a bazilika plébánosa köszöntötte. A papok, diakónusok, szerzetesek nevében Csizmadia István, az Érseki Hittudományi Főiskola rektora mondott köszöntőt, idézve Jézus Péter apostolnak szóló szavait: „Imádkoztam érted, hogy megerősítsd testvéreidet a hitben.” Egyházmegyénk papságának is ez a kérése, erősítsen meg bennünket a hitben – folytatta a rektor. – Az elmúlt évek sok pozitív eredménye, kezdeményezése mellett is szükségünk van erre, hogy szemináriumunkban nagyobb számban legyenek egyházmegyés kispapjaink, hogy a lelkigyakorlatok, rekollekciók látogatottabbak legyenek, hogy papságunk, elfogadva a világi munkatársak segítségét, fiatalos lendülettel és lelkesedéssel szolgálja Istent és a helyi egyházat.
A köszöntők sorát Löffler Erzsébet, az Érseki Gyűjteményi Központ igazgatója zárta, aki a hívek nevében üdvözölte Eger új érsekét. Köszöntőjében a 180 évvel ezelőtti, ugyancsak a Dunántúlról származó és Velence pátriárkai székéből hozzánk került Pyrker János érseket említette, akinek többek között a ma álló bazilikát is köszönhetjük. „Önként adódik a párhuzam, hiszen érsek úr is a Dunántúlról származik, és Rómából érkezett, de emberi számítás szerint most már nem kell kőből katedrálist építenie, emberi szívekből azonban igen, ami valószínűleg nagyobb feladat lesz az Ön számára.”
A beiktatási szertartás záró eseménye volt a főegyházmegye papságának, diakónusainak hűségnyilatkozata. A szentelő püspök minden szentelés alkalmával megkérdezi: „Ígérsz-e engedelmességet nekem és utódaimnak?” Most, az utód megérkezésekor minden pap, diakónus az új főpásztor elé járult, és békeköszöntés keretében személyesen megújította hűségnyilatkozatát.
Ternyák Csaba érsek a szentmise homíliájában a már idézett bevezető szavak után jelmondatára, címerére utalt: „Püspöki jelmondatomban az áll, legyen »dicsőség neki mindörökké!« Címeremben pedig a három napkeleti bölcset látjuk, akik szintén azért keltek útra távoli országokból, hogy Betlehembe menjenek imádni az Urat. Egy csillag vezette őket útjukon. Hiszem, hogy az én utamat is megvilágítja ez a csillag, és hiszem, hogy az ő fénye segített engem ide hozzátok, az egri csillagok alá.” Szentbeszédében utalt az evangéliumra, amelyben a csodálatos halfogás története hangzott el. A korábbi események miatt csalódott apostolok a sikertelen halászat után Jézus biztatására újra kivetik a hálót, amelynek eredménye a gazdag halfogás. „Milyen gyakran megismétlődik ma is az, ami az apostolokkal történt. Milyen sokan vannak ma is olyanok, akik életük egy szakaszában lelkesedtek Krisztus ügyéért, de aztán valami miatt eltávolodtak az Úrtól. Hány és hány olyan embertársunk él, aki bár kereszténynek, katolikusnak mondja magát, lelke mélyén azonban már nem tud azonosulni Jézussal. (…) A szenvedés jelenléte a ma embere számára is olyan megpróbáltatás, amelyre nincs igazi magyarázat. Az evilági gondok, az anyagi jólét túlzott keresése, az érvényesülés vágya további akadályként jelentkezik.” János apostollal együtt azonban mi is felismerhetjük az Urat: „Mi is halljuk meg János apostol örömteli csodálkozástól és a felismerés boldogságától ujjongó szavait, aki ma nekünk is azt mondja, hogy az Úr az, akinek szavára ma is lehet életet építeni, akit követve ma is lehet értelmes és teljes életet élni.”
Végül a paptestvérekhez fordult: „Közületek sokan már évtizedek óta ebben az egyházmegyében teljesítenek szolgálatot. A mai naptól kezdve én is csatlakozom hozzátok, és ezután közösen, egymással szorosan együttműködve, mintegy vállvetve fogunk tevékenykedni. Úgy akarok köztetek lenni, mint János apostol, aki Jézusra, mint egy iránytűre veti a tekintetét, és aki állandóan emlékeztet: »az Úr az«, aki nélkül semmit sem tehetünk, vele együtt azonban mindenre képesek vagyunk. Másrészt – főpásztorként – Péter apostol kezdeményező készségét szeretném képviselni köztetek. Ő az, aki a mai evangélium elején kimondja: »megyek halászni«, ő az, aki mikor meghallja, hogy »az Úr az«, kiugrik a bárkából és elsőként megy a Úr elé, és ő az, aki a csodálatos halfogás után partra vonja a teli hálót.”
