Gy. Szabó Béla metszetsorozatának egri kiállítása
Jelenések könyve
Szerző: Szarvas István
Fotó: Szarvas István
A megnyitón dr. Kabán Annamária nyelvész és irodalomtörténész a művész életútjáról, valamint Dsida Jenőhöz fűződő kapcsolatáról beszélt:Két érzékeny lelkű művészt ismertünk meg bennük. Barátságuk a kolozsvári esztendőkre tehető, amikor nap mint nap találkoztak a különböző írói társaságokban, irodalmi folyóiratok szerkesztőségében.
Gy. Szabó Béla nevében a „gy” a gyulafehérvári Szabó Béla név rövidítése. Ez a születési helyét jelöli. Itt lett a római katolikus főgimnázium diákja. Majd Budapesten a Műegyetem gépészmérnöki karának hallgatója.
Tehetsége igen korán megnyilatkozott. Negyedik elemista, amikor rajztehetségét észreveszik, és Raithoffer Jenő, Székely Bertalan tanítványa irányítja a tehetséges diákot. Dsida Jenő is korán kezd verseket írni, és korán megmutatkozik formaérzékenysége, formaművészete.
Abban is hasonlítanak, hogy mindketten más pályára készülnek. Dsida Jenő jogra jár, de sosem fejezi be tanulmányait, Gy. Szabó Béla viszont gépészmérnöki diplomával a zsebében érkezik vissza Gyulafehérvárra, szüleihez, de a kibontakozó gazdasági válság miatt nem jut álláshoz. Pasztellképek és olajfestmények születnek ebben a korszakban.
1931-ben sikerül rövid időre mérnöki álláshoz jutnia Kolozsvárott, és ekkor kezdődnek el a kolozsvári évek: egészen haláláig itt él.
Mérnökösködése idején tovább folytatja a rajzolást, a festést. Egy alkalommal egy kis rajz véletlenül kihullik a gépészmérnöki tervei közül, az egyik mérnöktársa fedezi fel ezt a rajzot. Elviszi hozzá sógorát, Jancsó Bélát, a publicistát, aki pedig Koós Károly figyelmét hívja fel a tehetséges művészre.
Koós Károly biztatja először a fametszésre, és méltató cikket ír róla az Erdélyi Helikonban: „Embereket meglátni és ábrázolni tudó szeme és keze van. Mai embereket, akiket robotos útja közben a kültelki gyárak téglavető, szemétlerakó tájékán látott meg és nézett meg úgy, ahogy csak a lelkeket vizsgáló lélekorvos szeme nézhet és a művész szeme láthat.”
Rajztehetsége predesztinálja Gy. Szabó Bélát arra, hogy folyóiratokat, könyveket illusztráljon. Különféle folyóiratok szerkesztőségében naponta megfordul, főleg a Pásztortűz szerkesztőségében fogadják nagy szeretettel, ahol rengeteg szövegközi rajzot, záródíszt metsz.
1933-ban az erdélyi szépmíves céh megbízásából két könyv illusztrálását vállalja el, az egyik Nyírő József Kopjafák című novellás kötete, a másik Dzsida Jenő Nagycsütörtök című könyve. Kiállításunkon néhány metszet ebből a könyvből is látható.
Életében 300 kiállítását rendezték meg többek között a Magyar Nemzeti Galériában, Siófokon, Gödöllőn, Portlandben, Bécsben, Mexikóban, Rómában, Philadelphiában.
*
A kiállítás megnyitóján dr. Mózes Huba irodalomtörténész a Jelenések könyvéhez készült metszetsorozatról beszélt:
Gy. Szabó Béla semmiképpen nem illusztrációkat próbált készíteni a Jelenések könyvének 22 részéhez, hanem a 22 rész egyes mozzanatai ihlették a sorozat egyes elemeit.
A Jelenések könyvét művészeti eszközökkel megközelíteni nagy kihívást jelent. Egyáltalán nem véletlen, hogy erre a kihívásra az évszázadok során igen nagy formátumú művészek rezonáltak, és számos, jelentős mű született: Beatus de Libena híres kommentárokat készített a 8. században a Jelenések könyvéhez, és ezek az írások annyira megragadták a kortársak figyelmét, hogy számos nyugati kódexbe is átmásolták őket. A kódexkészítők mintegy 80 miniatúrát készítettek hozzá. Ezek az illuminációk hatással voltak többek között olyan művészekre is, mint Albrecht Dürer, aki fametszetsorozatot készített az apokalipszisről.
Magyarországi vonatkozásban megemlíthetjük Szent Gellért nevét, akiről tudjuk, hogy nagyon illusztris társaság előtt magasan szárnyaló egyházi beszédet tartott Székesfehérváron, amelynek témája a Jelenések könyvéhez kapcsolódott: a napba öltözött asszony motívumáról szólt. A Szűz Máriával azonosított napba öltözött asszony motívuma rendkívüli szerepet töltött be a későbbi magyarországi művelődéstörténetben is.
Világirodalmi vonatkozásban Celanói Tamást kellene még megemlíteni, aki híres Dies Irae kezdetű himnuszával kapcsolódik a Jelenések könyve motívumaihoz. Ennek a himnusznak a szakaszait egy 13. századból származó gregorián ének alkalmazta, és ez a zenetörténet későbbi évszázadain is keresztülhúzódik. Ez a zenei motívum tér vissza többek között olyan alkotóknál, illetve műveknél, mint Mozart vagy Verdi Requiemje, Berlioz Fantasztikus szimfóniája, Mahler Második feltámadásnak nevezett szimfóniája, Liszt Ferenc: Haláltánc variációs sorozata, amely 1849-es alkotás.
A képzőművészeti alkotások közül Michelangelo Sixtus-kápolnai falképe, az utolsó ítélet képe sorolható ide. A magyar képzőművészek közül Márfi Ödön kőrajzai dolgozzák fel e témát, Kondor Béla rézkarca, az Apokalipsis cum figuris fából alkotott gépezetet tár elénk, amely primitívségénél fogva hat félelmetesnek. 1956-ban készült ez a rézkarc.
Dzsida Jenő mesterien szólaltatta meg Assisi Szent Ferenc naphimnuszát, mely két szakaszában a Jelenések könyvéhez kapcsolódik:
Áldjon, én Uram, minden ember,
ki háborúság, baj, gyötrelem ér,
de tűr és megbocsát szerelmedért.
Boldogok, kik mindent békén viselnek,
te nyújtasz nekik, felség, egykoron babért.
Akik halálos bűnben hallnak meg, jaj azoknak,
boldogok, akik szentséges akaratodhoz igazodnak,
nem tesz kárt bennük második halál.
A kiállított sorozat 22 részből áll. Megtaláljuk közöttük a napba öltözött asszony ábrázolását a 12 csillaggal, mely az Európai Unió zászlaján is szerepel. Egy másik metszet a négy lovast ábrázolja. Ez idézi leginkább Dürer egyik legismertebb művét, az apokalipszis négy lovasát. Dürernél azonosítani lehet a négy lovasban a zsarnokságot, a háborút, az éhínséget, a halált. A négy lovas itt is kivehető, csakhogy a középpontban valami más áll: atomfelhő, benne Albert Einstein, Enrico Ferni, Szilárd Leó és egy szovjet atomtudós képével. Talán értjük az utalás.
Gy. Szabó Béla hagyatéka, amelyet jelenleg nevelt fia, Ferenczi Miklós kolozsvári lelkipásztor gondoz, 18000 fametszetből, szénrajzból, olajfestményből és krétarajzból áll. Metszetein rendszeresen megjelenik az a törekvése, hogy különböző halmazállapotokat jelenítsen meg, vizet, havat, jeget. Legsajátosabb törekvése a fény megjelenítésére, ábrázolására vonatkozik. Ezt a Jelenések könyvének lapjain is megfigyelhetjük: egészen sajátos technikát alakított ki a fény ábrázolására.
*
A kiállítás hétfő kivételével minden nap megtekinthető 10-től 18 óráig Egerben, a Keresztény Ifjúsági Klubban (Széchenyi u. 5. – Érsekudvar). Február közepétől pedig a Miskolci Egyetem Galériájában tekinthetik meg az érdeklődők.
