November 13-án a magyar szentekre emlékezünk
Negyven Árpád-kori magyar szent ékszerdoboza
Szerző: Szerdahelyi Csongor
Hogyan lehetséges, hogy egy lengyel templom negyven Árpád-kori magyar szent képmását őrzi? Úgy, hogy a templomnak otthont adó Orawka a történelmi Magyarország egyik legészakibb települése volt az egykori Árva vármegyében, és néhány más környékbeli faluval együtt az itt lakók kérésére Magyarország megcsonkításakor az I. világháború után nem Csehszlovákiához, hanem Lengyelországhoz került ez a terület. Egyébként az észak-árvai részhez hasonlóan a Magas-Tátra másik oldalán a Szepesség északi csücske is Lengyelországot gazdagítja 1920 óta.
Orawkát 1585-ben alapították. Keresztelő Szent János tiszteletére emelt fatemplomát 1651-ben kezdték építeni; ez volt Észak-Árva első katolikus egyházközsége. A templom építésének idejében Magyarországon III. és IV. Ferdinánd uralkodott, az ország nádora Pálffy Pál, az esztergomi érsek y Lippay György volt. A szentély története szorosan kapcsolódik személyükhöz, amint arról az itteni emlékek tanúskodnak. 1648-ban kezdte itt meg működését Scsehovics János lengyel származású katolikus pap, akit az esztergomi érsek az Árva-megyei katolikusok plébánosává nevezett ki. Pálffy Pál nádor pártfogásába vette az árvai katolikusokat, és a király biztosította a lengyelországi papok szabad és nyilvános működését. Orawka az ellenreformáció jelentős központja lett, ezzel is magyarázható templomának művészi gazdagsága és a Kárpát-medencei szentek teljességre törekvő lajstromba vétele.
III. Ferdinándtól egy, IV. Ferdinándtól pedig két harangot kapott a templom. A három közül csak egy maradt meg, a másik kettőt az első világháború idején hadicélokra kellett beszolgáltatni. A megmaradt harang felirata: „IV. Ferdinánd Magyarország és Csehország királya ajándékozott engem az árvai katolikusoknak az Úr 1652. évében.” A bal mellékoltár Pálffy nádor adománya, az orgona III. Ferdinándé.
Az oltárok barokk stílusúak, a főoltárt Keresztelő Szent János képe valamint Szent István, Szent László királyok és Szent Adalbert püspök szobrai díszítik.
A faliképek, bár nem egy időben készültek, harmonikusan illeszkednek egymáshoz, és a festők kiváló művészi érzékéről tanúskodnak. A festést 1711-ben, a Rákóczi szabadságharc leverésének évében fejezték be.
A szentély és a hajó falainak alsó részét, valamint a templom hátsó felében a mennyezet alatti szegélyt a magyar szentek képei borítják. A képekhez felirat is tartozik, a latin nyelvű szöveg mindegyikében ismétlődik a Hungaria szó, illetve annak rövidítése. Arról tájékoztatnak a feliratok, hogy az ábrázolt szentek – akár magyar, akár idegen származásúak voltak –, a magyar történelemben fontos szerepet játszottak. A negyven személy közül 36 az Árpád-korban élt.
A pártfogók emlékét hirdetik a templom mennyezete alatti íven elhelyezett címerek is: balra III. Ferdinándé, jobbra Lippay György érseké. A kórus hátsó falán a lengyel Monyák család címere látható, mely családnak Lipót király 1674-ben adományozta a magyar nemességet.
A szentély kezdetben az orawkai lelkészek temetkezési helye is volt. Itt temették el az első plébánost, Scsehovics Jánost, akit apostoli munkássága jutalmául III. Ferdinánd 1655-ben szintén magyar nemességgel jutalmazott. Kései utóda, a falu jelenlegi plébánosa, Marek Mtynarczyk atya ott jártamkor szakavatott idegenvezetésben részesített, és a plébániára is beinvitált. Minden magyar emléket megmutatott. Többek között egy szép monstranciát, amelyen magyar felirat tájékoztat az adományozó személyéről, egy Zichy grófról. Öröm volt látni, hogy a magyar múlt egyáltalán nem hozza zavarba, sőt, úgy büszkélkedik gyönyörű templomával, a magyar szentekkel, mintha honfitársunk lenne.
Fényes Elek 1851-ben megjelent geográfiai szótárában pár sort találtam Orawkáról: Árva megyei tót település, lakossága 600 katolikus, 5 zsidó. S még egy mondat: A pálinkamérettetés joga a plébánost illeti.
Ma már nehéz eldönteni, hogy a tudós szerző által tótnak tartott lakosság valójában szlovák vagy lengyel volt‑e. Mindenesetre 1920-ban inkább Lengyelországot választották, ha már Magyarországtól elszakították őket. Egyébként – amint egy nyelvésztől hallottam – a Tátra vidékén élő gurálok a szlovák és a lengyel nyelv közötti átmenetet jelentő nyelvjárást beszélik. Talán az orawkai nép is közéjük tartozik.
A krakkói kápolnaszentelésre igyekvő zarándokok egyik csoportjának Veres András püspök október 8-án hálaadó szentmisét mutatott be az orawkai templomban, és köszönetét fejezte ki a település plébánosának, Marek Mtynarczyk atyának e rendkívül jelentős művészeti és történelmi értéket képviselő ékszerdoboz gondos, a magyar múltat vállaló ápolásáért.
