Évforduló
Évforduló
Szerző: Mácsai Kornélia
Roger testvér
1915. május 15-én született Svájcban Roger Schütz-Marsauche egy mélyen vallásos protestáns családba, kilencedik gyermekként. Édesapja protestáns lelkész, ő maga is teológiát hallgatott a lausanne-i, majd a strasbourgi egyetemen. Protestáns lelkészként érkezett a franciaországi Taize városába azért, hogy közösséget hozzon létre az emberek közötti kiengesztelődés előmozdítására, az üldözöttek és a betegek megsegítésére. 1942-ben a nácik elől menekülve visszatért Svájcba, majd 1944-ben ismét Taizeben működött. 1949-ben a közösségéből hét tag fogadalmat tett, majd 1952-ben írta meg azt a regulát, amely még ma is érvényben van. Az egyre nagyobb tömegeket vonzó találkozók, a szerzetesek munkája és Roger testvér vezetése hatással volt mind a protestáns, mind a katolikus hívek életére. 2005-ben ima közben egy román nő végzett vele Taizeben. „Keresztény identitásomat abban találtam meg, hogy összebékítsem eredeti hitemet a Katolikus Egyház titkaival, anélkül, hogy ezáltal bármivel is szakítanék” – írta.
Széchenyi István
1860. április 8-án, 150 éve halt meg a legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István. 1791-ben született Bécsben. A főúri családok fiataljaihoz hasonlóan az ifjú gróf is léha, felelőtlen életet élt eleinte, ám korán felébredt benne az érdeklődés és a felelős tenni akarás Magyarország gazdaságáért és kultúrájáért. Számos európai körútja során arra az elhatározásra jutott, hogy a hazai nagybirtokosokat és nemeseket kell maga mellé állítania, akik segítségével megtörténhetne a radikális változás. Cikkeket, tanulmányokat írt, számos egyesületet, gyárat és szervezetet alapított. 1830-ban jelent meg a Hitel, amelyben egy gazdasági-társadalmi programot foglalt össze Magyarország polgári átalakulásához. Az újításokban és alapításokban személyesen vett részt: tapasztalatával, vagyonával és tanácsaival számos kezdeményezés elindítója volt. Noha Kossuth a legnagyobb magyarnak nevezte, mégsem tudtak együttműködni: Széchenyi egyre inkább magára maradt a haladás többi képviselőjével szemben. Döblingbe elmebajtünetekkel érkezett, ám hamarosan kiderült a bécsi kormány számára, hogy innen tartott fenn nemzetközi kapcsolatokat Európa többi nagyvárosával. A döblingi elmegyógyintézetben állítólag önkézzel vetett véget életének.
Munkácsy Mihály
110 éve, 1900. május 1-jén halt meg Munkácsy Mihály. 1844. február 20-án született Munkácson, eredeti vezetékneve Lieb volt. Szülei korai halála miatt a nagybátyjánál nevelkedett, aki asztalosnak küldte el tanulni, majd Szamossy Elek festővel találkozva a festészet iránt kezdett el érdeklődni. Tanulmányainak helye Pest, Bécs, München, majd Düsseldorf volt, ahol elkészítette Siralomház című képét is, amely párizsi kiállítását követően egy csapásra híressé tette – alig 26 évesen. Párizsba tette át a székhelyét: innen kiindulva szinte egész Európát bejárta. Képei nem csupán esztétikai élményt nyújtanak, hanem megmutatják Munkácsy kereszténységét, valamint a szociológia és az emberi sorsok iránti fogékonyságát, hiszen képein szinte életre kelnek a figurák, a történetek. Fiatalkorában szifiliszes lett, majd noha ebből kigyógyult, később ebbe halt meg az endenichi idegszanatóriumban.
Teilhard de Chardin
1955. április 10-én halt meg New Yorkban Teilhard de Chardin francia jezsuita szerzetes. 1881-ben született Sarcenatban, Franciaországban. Tanulmányait a jezsuiták iskolájában végezte, majd a rendbe is belépett – azonban a jezsuitákat Franciaország 1902-ben száműzte, így ő is Angliába távozott. Kairóba került fizika- és kémiatanárnak: a természet iránti érdeklődése nem korlátozódott a tanításra, állatgyűjteményéből állandóan küldött haza Franciaországba is. 1908-ban szentelték pappá Angliában. A természettudományos kutatásai, tanulmányai folytatása és tökéletesítése érdekében a rend Párizsba küldte, hogy ott Marcellin Boule, a paleontológia és őstörténet professzorának irányítása mellett földtörténetet tanuljon. Munkájában megpróbálta a lehetetlennek tűnőt: a vallás és tudomány összehangolását. Katonaként szolgált az I. világháborúban, ahol az emberi borzalmak közepette vallásos munkákat írt, amelyeket tovább tökéletesített a háború után. Tanulmánykörutakat tett Ázsiában, majd Afrikában és az Egyesült Államokban is. Életét végigkísérte a meg nem értettség és az elutasítottság, hiszen gondolatai jóval előbbre mutattak koránál.
