Cikkek listázása

20 éves a Remény

Szerző: Jakubecz Márta

Fotó: Parák László

Jubilál a felvidéki Remény katolikus hetilap – 1990 áprilisában jelent meg először. E lap hétről hétre vigaszt nyújt, lélekben erősít és bíztat, mivel magából az „élő víz” forrásából merít. Csak az a nép maradhat meg hosszú távon, amely identitásához és vallásához, egyszóval a hovatartozásához hű marad, s létrejötte óta ez a keresztény sajtótermék is hozzájárul a szlovákiai magyarság gyökereinek erősítéséhez.

– Milyen körülmények között és milyen céllal alapították a rendszerváltáskor a katolikus hetilapot?

– Újságíróként, szerkesztőként dolgoztam 1990 előtt is a Nő című hetilapnál. Akkor, a kommunizmus éveiben szó sem lehetett egy magyar katolikus lapról, csak álmodni mertünk erről. Édesanyámmal, aki szintén az említett hetilap munkatársa volt korábban, csak otthon, családi körben kezdtük emlegetni a nyolcvanas évek végén, hogy majd talán egyszer… Úgy tűnt, hogy a hazugságokra épült rendszer örökké fog tartani. Aztán egyszerre csak összeomlott, 1989 novemberében bekövetkezett a bársonyos forradalom.

Szinte azonnal léptünk. Megszólítottam tördelő kollégámat, Ordódy Dénest, aki rögtön igent mondott. Kérvényt írtunk a nagyszombati érsekségre, ahol aztán tárgyaltunk is, de semmilyen támogatást nem kaptunk. Mintegy négy hónap lázas készülődés, utánajárás, intézkedések következtek. Pénzt, papírt, nyomdát, helyiséget kellett szerezni.

A pozsonyi magyarok akkori lelkipásztora, Szakál László atya készségesen segített nekünk, összehozott Koller Gyula atyával, akiről tudta, hogy már 1968-ban megpróbálkozott újságalapítással. Gyula atya aztán néhány paptársával összeadta az induláshoz szükséges tőkét, és mivel lapunk kiadását a szlovák katolikus hetilap kiadója nem vállalta, sürgősen megalapították a Glória Társulatot, amely a Remény kiadója a mai napig. Természetesen a lapkiadás csupán egyik célja volt a Szlovákiai Magyar Katolikus Papok Társulatának egyéb más – lelkipásztori, papképzéssel kapcsolatos - céljai mellett.

Koller atya lett a főszerkesztő, helyettesének Gyurgyík László szociológust kértük fel, és megszólítottam Gyepes Arankát is, aki szintén szerkesztőként működött egy lapnál. Ő is igent mondott. Több mint tizennégy évig volt munkatársa a Reménynek.

1990. április 8-án, virágvasárnap jelent meg az első Remény, klasszikus újságformában, nyolc oldalon. Nagy lelkesedéssel és örömmel vettük kezünkbe a lapot. Hihetetlen pillanat volt, amikor a volt kommunista nyomdában legördültek a gépről a keresztény katolikus lap oldalai…

Célunk a lap alapításával az volt, hogy a szlovákiai magyar katolikusoknak lelki táplálékot nyújtsunk, anyanyelvünkön közvetítsük számukra az Örömhírt.

– Miféle nehézségekkel kellett szembenézniük az indulásnál?

– Sok mindenről lehetne beszélni a Remény alapításával kapcsolatban, hiszen számos nehezen megoldható akadállyal kellett szembenéznünk. A semmiből indultunk, nem volt helyiségünk, nem volt felszerelésünk, eszközeink stb. Csak a lelkesedésünk, a hitünk volt meg, tudtuk, jó ügyet szorgalmazunk. A szerkesztőség első helyszíne Pozsony központjában volt, később a Pozsony melletti Hidas község plébániájának helyiségeiben működtünk, majd Pozsonypüspökin felépítettünk egy házat, amelyet aztán később ki is bővítettünk. Persze, mindez nem valósulhatott volna meg sok készséges támogatónk nélkül. Visszatérve a kezdetekhez: támogatást kaptunk többek között Szőke János atyától, Németországból is – így meg tudtuk venni a szerkesztőségi munkához nélkülözhetetlen, alapvető eszközöket: írógépeket, diktafonokat, fényképezőgépet stb. Közben felmondtunk korábbi munkahelyünkön, és megindulhatott az új hetilap szerkesztése.

– Pontosan kikre számítottak az olvasótábor tekintetében a szlovákiai magyar katolikusok körében, és hogyan oldották meg a terjesztés nem könnyű feladatát?

– Sejtettük és reméltük, hogy lesz érdeklődés az újonnan induló Remény iránt. Szórólapokat küldtünk szét a plébániákra, és a lelkipásztorok segítségével felmértük, milyen az érdeklődés. Mintegy 22-23 ezres példányszámmal indultunk, ami a Szlovákiában élő magyar katolikusok arányához viszonyítva nagyon jónak mondható. Mivel a Postai Hírlapszolgálat általi terjesztés számunkra anyagi okokból nem jöhetett tekintetbe, ezért kezdettől fogva a plébániákon keresztül, a lelkipásztorok segítségével terjesztjük a Reményt. Szeretném megemlíteni azt is, hogy sok helyütt világi hívek vették át a lapterjesztés gondját. Sokan közülük hosszú évek óta önzetlenül, áldozatos munkával intézik egyházközségükben a Reménnyel kapcsolatos teendőket. Ezért nagy hálával tartozunk nekik és a lapunkat propagáló, azt szívügyüknek tekintő papoknak is.

– Hogyan építették ki az írói, riporteri és tudósítói hálózatukat? Csak belső vagy külső munkatársakkal is dolgoztak?

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>