Megjelent a Szabadkai Egyházmegye új sematizmusa
A Szabadkai Egyházmegye számokban
Szerző: Kovács Csaba
A Szabadkai Egyházmegye 2009 végén új sematizmust adott ki. A papi névtár latinul jelent meg. A kemény fedelű, színes képekkel illusztrált kiadvány hamarosan népnyelven is megjelenik. Tekintsünk azonban vissza egy kicsit. Közismert, hogy a Szabadkai Egyházmegye 1968-ban lett megalapítva, de természetesen nem ekkor kezdődött ezen a vidéken az egyházi élet.
A kereszténység jelen volt már a 11. században is, tudniillik ez a térség a Kalocsa-Bácsi Érsekséghez tartozott megalapításától egészen a trianoni békeszerződésig. A mohácsi csata idején a szerzetesek és szerzetesnővérek tíz apátsághoz és kilenc elöljárósághoz tartoztak. Abban az időben virágzott az egyházi élet. Sajnos a török idők alatt minden kolostor és kegyhely fel lett dúlva, egyetlen templom élte túl ezt a vihart, a bácsi ferences kolostor temploma, de az is csak azért, mert mecsetté alakították át, aminek ma is látszanak a nyomai az épületen. A Bácsi Káptalan többé nem újult meg, manapság pedig Bács városa – amely a Szabadkai Egyházmegye területén található – szinte jelentéktelen kisvárosként létezik.
Az egyházi élet a zentai csata után megújult, és a törökök alóli felszabadulással megkezdődött az ortodox szerbek és katolikus horvátok (a mai bunyevácok és sokácok elődeinek) letelepedése, majd a magyarok visszatérése, és a német, szlovák, ruszin meg ukrán lakosság idetelepítése is. Mivel a Kalocsa-Bácsi Érsekség kétharmada immár a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz tartozott, létrejött a Bácskai Apostoli Közigazgatás, melynek élére Budanović Lajčo került, akit 1927-ben püspökké szenteltek. 1936-ban tartották meg az első Szinódust, melynek eredménye a Bácskai kódex (törvénykönyv). Templomok épültek, a papok száma növekedésnek indult.
A II. világháború ezt a területet ismét Magyarországhoz csatolta, a háború után pedig deportálták a teljes német lakosságot. Sok templom üresen maradt, a hívek száma pedig mintegy harmadával lecsökkent. 1958-tól Zvekanović Mátyás vette át a Közigazgatás vezetését, ő lett a Szabadkai Egyházmegye első püspöke is, ami 1968. január 25-én alakult meg. 1989-től msgr. dr. Pénzes János a szabadkai megyés püspök, aki mind a mai napig kormányozza az egyházmegyét. A 20. század kilencvenes éveiben, a szerb-horvát polgárháború alatt még egy nehéz időszak várt az egyházmegyére, amikor több templom megrongálódott, többek között a székesegyház is.
Alapításakor az egyházmegyének 400.000 híve volt, ma jóval kevesebb. Ebből a többség magyar nemzetiségű, de vannak horvátok, németek, szlovákok is.
1986-ben megalapították a Belgrádi Egyházi Tartományt, amelyhez a Szabadkai és a Nagybecskereki Egyházmegye is csatlakozott szuffragáneusként. A Szent Cirillről és Metódról elnevezett püspöki konferencia pedig nemzetközi: hozzá tartoznak Szerbia, Montenegró, Koszovó és Macedónia római és görög katolikus püspökei.
A Szabadkai Egyházmegye új sematizmusából megtudhatjuk, hogy az egyházmegye területe 8712 négyzetkilométer, jelenleg 291.821 katolikus hívő él itt 114 plébánián. A püspökségnek 107 papja van, 10 állandó diakónusa és 21 kispapja, illetve teológushallgatója. Érdekes, hogy a papok átlagos életkora nem túl magas: 47,1 évet tesz ki. Az egyházmegye területén 14 szerzetes: kilenc ferences, négy karmelita és egy verbita atya él és dolgozik. A ferencesek Szabadkán, Újvidéken és Bácsott, a karmeliták Zomborban vannak jelen, az egyetlen verbita atya pedig Újvidéken él. 64 apáca is gazdagítja az egyházmegyét. A Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek rendjét kell itt még megemlítenünk, azt a szerzetesrendet, melynek az egykori Jugoszláviában maradt rendházaiban élő 174 nővér önálló rendtartományt alapított és tart fönn a mai napig.
További érdekes része a papi évkönyvnek a nekrológ, ahol fel van tüntetve annak a 258 papnak a neve, aki 1923 és 2009 között hunyt el, valamint itt található 17 vértanúnk neve is. Ezek a papok 1944–45-ben haltak vértanúhalált, az esetek többségét még mindig homály fedi.
Ahogyan már említettük, 114 plébániája van az egyházmegyének. Az Avilai Szent Teréz-székesegyház mellett Szabadkán még hét plébániatemplom és egy ferences templom található. A ferencesekhez kapcsolódik Szabadka város első iskolája, színháza és több más jelentős intézmény, esemény is. Akkoriban Szegedről jártak ide a ferencesek, a mai templom és rendház pedig a valamikori szabadkai vár falait foglalja magába.
A papi évkönyv arról is tájékoztat, hogy a Szabadkai Egyházmegyének immár fél évszázada van püspökségi gimnáziuma és kisszemináriuma, mindkettőnek Paulinum a neve; Teológiai-katekétikai Intézete, amely az egyedüli katolikus felsőfokú tanulmányi intézmény Szerbiában, és tavaly óta nagyszemináriuma is, az Augustnianum Nagyszeminárium.
Az egyházi élet kihívásai között megemlíthetjük a hitoktatást, az egyházi médiát, a vagyonvisszaszármaztatást, ami a demokratikus változások után mind nagyon aktuális Szerbiában. Ezen a területen nagy kihívás az ökumenizmus, mégpedig nem csak deklaratív szinten, hiszen létfontosságú dologról beszélünk.
Ami a hitoktatást illeti, 2001 óta vált lehetővé ismét az iskolákban, mégpedig egy miniszterelnöki rendelettel, ugyanúgy, ahogy a kommunista diktatúra idején ki lett onnan tiltva. Így egyik napról a másikra megkezdődhetett a hitoktatás az iskolákban, ennek eredményeként a Szabadkai Egyházmegye területén jelenleg 250 iskolában 136 hitoktató tanít, akik legtöbbje a Teológiai-katekétikai Intézet diplomása.
Az Egyház talán még nem eléggé, de jelen van a nyilvánosságban, és rendelkezik saját médiaeszközökkel is. A sajtón kívül elektronikus médiumokkal is, mint például az internetes honlapok. Az egyedüli katolikus rádió a Mária Rádió újvidéki és szabadkai stúdióival. Kuriózum e rádió esetében, hogy két városban ugyanazon frekvencián lehet hallgatni a katolikus és a szerb ortodox rádió műsorát is. Ez az úgynevezett időmegosztás (time-sharing): fél napon át a katolikus adás, fél napig pedig az ortodox adás hallható – az ökumenikus tanúságtétel szép példájaként.
Szentfülöp és Szilágyi
Szentfülöpön, e Duna mellett kis településen mindössze tíz katolikus hívő él, de 1938. augusztus 9-én itt született Robert Zollitsch. Akkor a falut Philipsdorfnak is hívták, de a németeket később elűzték innen. Így került a kis Robert Németországba, ahol Freiburg im Breisgau érseke lett, ma pedig a Német Püspöki Konferencia elnöke.
A másik kicsi falucskát – Szilágyit – 1899-ben telepítették. Nevét alapítójáról, Szilágyi Dezsőről kapta. Bethlen András gróf, volt földművelési miniszter 1892-ben egy új magyar község alapját vetette meg, amikor a kis római sánc mellett fekvő apatini, bácsszentiváni és szondi kincstári tölgyerdők területét telepítésre jelölte ki, s az erdők kiirtását elrendelte. Szilágyi egy modern falu, az utcái tágasak és nyílegyenesek. Mérnöki tervek alapján épült a falu, amelynek lakói szinte egész Bácskát képviselik. A falu központjában található a Szent István katolikus templom, amely neogót stílusban épült 1906-ban, 45 méter magas tornya a falu egyik jelképe. A templomot egy hatalmas park öleli körül, mellyel a környéken csak Szilágyi büszkélkedhet. Az 1990-es évek délszláv háborúi idején a falu magyar lakosságának száma jelentősen lecsökkent, akárcsak a környező falvaké, közel 150-en vándoroltak külföldre, és több száz szerb menekült talált új otthonra a korábban majdnem teljesen magyarlakta településen.
Kérdezheti a kedves olvasó, miért is említjük meg ezeket a pici falvakat? Azért, mert szeretnénk kiemelni az Egyház fontos szerepét a szórványban, amely nemcsak a hitet őrzi az emberekben, hanem a nyelvet, a szokásokat, a hagyományt és a kultúrát is.
