Cikkek listázása

Kérdéseinkre válaszol: Tóth Sándor író, költő, újságíró

Az arany, amit a szívedben őrzöl

Szerző: Körössy László

Hitvalló embereket bemutató sorozatunkban egyházi-közéleti emberek személyiségének kevésbé ismert vonásait mutatjuk be. Ezúttal Tóth Sándor író, költő, újságíró, a PPKE Vitáz János Karának docense, az Új Ember és a Magyar Katolikus Rádió munkatársa válaszolt kérdéseinkre. Munkásságát több díjjal ismerték el. 2009. december 1-jén Erdő Péter bíboros prímástól átvehette a Pro Cultura Christiana-díjat, a Magyar Katolikus Egyház kitüntetését.

– Mi jelent az Ön számára igazi örömet?

– Örömet és boldogságot lehet együtt emlegetni. Például baráti körben eltöltött órákra mondhatjuk: mindenki jól érezte magát, igazi boldog idő volt. Valójában csak átmeneti, hiszen a tovatűnő élet egy-egy kiragadott „pillanata”, bár lehet tiszta öröm, mégsem az, amely tartósan a miénk. Bulgakov (a filozófus!) az egyik írásában „metafizikai és örök” Golgotáról beszél, amelynek szerinte a „történelmi Golgota” a megfelelője – fenomenális értelemben. Nem hinném. Ha az örömet emlegetjük, nekem nem a szeretet elcsépelt fogalma jut eszembe, hanem a tapasztalat akként, hogy elfogadom: öröm és áldozat (de: boldogság és áldozat is) összetartozik. A zsoltár azt mondja, hogy az öröm „a szív szüntelen mormolása, mindennél erősebb”. Boldog pillanat, ha hallom ezt a muzsikát.

– Ön szerint mi az igazi irgalmasság lényege?

– Az irgalmasság lényege az a fajta kenózis (kiüresedés), amely krisztusi: elfelejt mindenféle sérelmet. Az embernek nem könnyű elfogadni, mert legtöbbször tüskét hordoz, amiért szeretne „visszavágni”. A jézusi megbocsátás a megváltás, és mert ő megváltott minket, nekünk egy maradt: gyakorolni az irgalmasságot. Kinek-kinek a maga módján…

– Melyik az az erény, melynek jelenlétét a legszükségesebbnek tartja mai társadalmunkban?

– Fiatalokkal beszélgetve döbbentem rá, hogy az általuk is jogosnak vélt társadalmi hibák, bajok forrása a fokozódó önzés, amit egyetlen módon lehetne kiküszöbölni: az alázatossággal. (De hiszen az Evangélium erről szól!) Az imént említett kiüresedés nem más, mint alázatosság. „Isten szenvedése és alázata”. Érdemes ezt naponta átgondolni. Jobb lenne a világ is!

– Mi az, amit leginkább nagyra becsül a nőkben?

– Az anyaságot, amellyel senki sem rendelkezik így az élővilágban, hiszen az ember istenképiségénél fogva a teremtésnek olyan folytatója, aki életet tud adni és az utód további életét biztosítani. Ez utóbbi a nevelést jelenti.

A nő szépsége sokféle. A benső az igazi, ott rejtezik a titok, mely meghaladja a külső megjelenést még akkor is, ha nagyon szép valaki. Az anyaságban egyesül igazán szerelem és szeretet, ezt kellene megértenie sokaknak, akik manapság a házasságra csak legyintenek.

Úgy érzem, a nő lehet az, aki fölemel. (Bölcs könyveken kívül az irodalomban a mi Komjáthy Jenőnk Éloa versciklusa is bizonyítja.)

– Mit tart a legnagyobb hibájának?

– Az egyik múlt századi költőt megkérdezték: „Milyen ember ön, mi a legnagyobb hibája, mik az erényei?” Ezt válaszolta: „Itt a telefonom, hívja fel a feleségemet.”

– Mi a legnagyobb kincs az Ön életében?

– A hit, amit a Teremtőtől édesanyám által kaptam. De van más is: családom szép csokra, amelyből már az unokák sem hiányoznak. Ha pedig mindezt nemesérc-hasonlattal akarom kifejezni, Sladkovič, a szlovák költő szavait kell idéznem: A virágok lehervadnak, a világ elmúlik, de az arany, amit a szívedben hűségesen őrzöl, el nem vész.

– Mit jelent az Ön számára katolikussága?

– Ami a kereszténység lényege: krisztusit. Ugyanakkor azt a szabadságot, amely az egyetemesre irányul – Szent Pál útmutatása alapján: vizsgáljak meg mindent, és ami jó, azt tegyem – minél előbb.

– Ki a kedvenc női és férfi szentje és miért?

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>