Katolikus diákok szeretetszolgálatra nevelése
A személyiség kiteljesedéséért
Szerző: Kovács Ágnes
„Úr Jézus, add, hogy áldás lehessek mindenkinek, akivel csak találkozom! Add, hogy a te jóságod tükröződjön az arcomon, a szememben, a tetteimben és a szavaimban! Segíts, hogy a mellettem élőkkel tisztelettel és szeretettel bánjak, a haragosokkal szemben szelíden beszéljek, a szenvedőkhöz irgalmasan forduljak. Add, hogy testvéreimben egész szívvel szolgáljalak Téged. Ámen” – ezzel az imával indulnak szeretetszolgálati útjukra a debreceni Svetits Katolikus Gimnázium és Szent József Gimnázium tanulói már második éve.
A diákok Lazók Ilona tanárnő (Svetits Gimnázium) és Kozsup István tanár (Szent József Gimnázium) koordinálásával részt vesznek egy olyan programban, amelynek középpontjában a szeretetszolgálatra nevelés áll.
A debreceni és az ország más katolikus intézményei a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium pedagógiai programjának egyik kiforrott tevékenységét vették alapul, amely az iskolákban a mindenkori kilencedik évfolyamot, a nyelvi előkészítős diákok tizedik évfolyamát érinti. A program során a diákok folyamatosan döntési helyzetbe kerülnek, erősödik bennük a szociális érzékenység és elköteleződés, fejlődik a figyelmességük, a kapcsolatteremtő, elfogadó, alkalmazkodó, empatikus képességük, türelmesebbek lesznek és nem utolsó sorban önismeretük is gazdagodik. Személyiségük kiteljesedéséhez egy életre szóló tapasztalatot szereznek, amelyhez természetes életkörnyezetükben manapság csak nagyon kevés esetben jutnak.
Idegen élethelyzetek
A két debreceni intézmény jelenleg a város mintegy 15 intézetével áll kapcsolatban. Többek között a Szent Anna Plébánia idősebb tagjait keresik fel otthonukban, segítségükre vannak a hétköznapi teendőkben és beszélgetnek velük. A Kenézy Gyula Kórház-Rendelőintézet ápolási osztályán a beteg embereknek jelentenek társaságot, alapvető segítségnyújtásban vesznek részt. Itt közvetlenül találkoznak a szenvedéssel, a halállal, a kiszolgáltatottsággal. A Szent Erzsébet Szociális Otthon közkedvelt a diákok között, itt harmonikus környezetben élő, kedélyes idős emberekhez térnek vissza hetente. Vannak, akik a város gyermekvédelmi intézményeiben lakó gyermekek korrepetálását választják. A Bárczi Gusztáv Általános Iskolában a fogyatékkal élő diákok foglalkozásain vesznek részt. Kuzsup István tanár-koordinátor szerint a diákokat megrendíti saját korosztályuk másságának közvetlen megtapasztalása, és nehezen tudnak megbirkózni ezeknek a gyermekeknek az intenzív ragaszkodásával. Annak ellenére, hogy önként választják a feladatokat, a szolgálatban részt vevő diákok között előfordul, hogy néhányan rosszul mérik fel saját képességeiket, toleranciájuk érzékenységi fokát, ezért lehetőség van időközben is a változtatásra.
A teljesebb személyiségért
A pedagógiai program célja a „személyiség kiteljesedése”. Sokan megköszönik az intézménynek ezt a lehetőséget. A programban résztvevő gyermekek szülei még talán emlékeznek, milyen érzés volt hallgatni nagyszüleik élettörténetét, felnőni a közelségükben. Mára már a megélhetés miatt elmagányosodott falvakban magukra hagyott, unokáikkal, gyermekeikkel alig találkozó, öreg embereket találunk. Ők nem jönnek el, a fiatalok pedig nem maradhatnak. Sajnos a 20. század második felétől a társadalom elvárásai nemzedékeket szakítottak el egymástól; nemcsak a nagyszülők, de lassan a szülők, a középkorosztály is elmagányosodik. Egy közeli ismerősöm súlyos beteg, idős édesanyját hónapokon keresztül ápolta. Kezdetben félt a feladattól, de megtapasztalta, hogy ezzel a szolgálattal olyan ajándékot kapott, amelyhez más élethelyzetben nem juthatott volna, és így lett az élete teljesebb.
Az öregkor legsúlyosabb kérdése a magányosság. Magyarországon az öregek mindössze 13 százaléka él együtt gyermekeivel. A helyzetük akkor válik súlyossá, amikor egyedül maradnak és nincs élő gyermekük. Mindez súlyosbítja a gyermeki szocializálódást is, amikor a gyermek nem találkozik az idős kor valóságával, nem tapasztalja meg az öregkor ajándékát, nehézségeit. Emelkedett az átlagéletkor, az alacsony születésszám mellett növekszik az idősek aránya a népességben. Ezek a társadalmi jelenségek különösen is erre az „új” korosztályra irányítják a figyelmet. Az idősek földrajzi eloszlása sem egységes. Alacsonyabb az idősek száma például Szabolcsban, ahol a születések száma magasabb.
Vannak, akik másként gondolják
A programban részt vevő pedagógusok negatív hozzáállással is találkoznak mind a gyermek, mind a szülő részéről. A kor újabb jelenségét példázza az a szülői kérés is, amely kivonja gyermekét ebből a szolgálatból, mert nem akarja, hogy gyermeke találkozzon a szenvedéssel. Sajnos az egoizmus egyre nagyobb méreteket ölt, hihetetlen mértékű károkat okozva. „Aki bedugja fülét a szegény kiáltására, maga is kiált majd, és nem lesz, aki meghallgassa” (Péld 21,13).
A szenvedést és a halált senki nem kerülheti el. A gyakorlatban megtapasztalt élményeken túl az iskolában a heti két hittanóra egyikén a programban felmerülő kérdésekkel: az öregség, magány, szenvedés, halál témáival találkozik a diák, és ha mindebből kimarad a tapasztalás, akkor annak a gyermeknek, akit burokban tartanak, mindez csak félelmet, megválaszolatlan kérdéseket fog jelenteni.
A diákok a májusi záró rendezvényen, a szülők, a pedagógusok, a programban részt vevő szociális feladatokat ellátó intézmények vezetői és a program leendő résztvevői előtt értékelik önmagukat, összegzik a tapasztalatokat.
„Hogy ne felejtsen el beszélni…”
Mivel ennek a korosztálynak nincs kapcsolata idős emberekkel, ezért az első találkozások nagyon nehezen alakulnak, a diákok nem tudnak mit kezdeni az idegen helyzettel. Később már minden természetessé válik: a „nagymama” unokájának mesél… Egy idős néni mondta, örül a gyermekek látogatásának, mert legalább nem felejt el beszélni. Gondolom, mindenki érzi ebben a tragédiát. Mennyire magányos lehet az az ember, akihez nem szól senki, aki elfelejti a szavakat…
