A bencés életfa kevéssé ismert hajtása
Az oblátusközösség
Szerző: Borián Elréd OSB
„Fogadj el engem, Istenem, szent igéd szerint, hogy neked éljek,
és ne szégyeníts meg engem, mert tebenned bíztam, Uram.” (119. zs.)
„Az oblátus hivatása éppúgy az Evangélium megélése, mint minden keresztényé, de életét sajátossá teszi az, hogy ennek gyakorlásában Szent Benedek tanításához igazodik” – olvashatjuk az oblátusok Szabályzatában.
Ha egész életünket ajánljuk fel, akkor ez azt is jelenti, hogy örömeinket, sikereinket, illetve gyöngeségeinket, bűneinket is Istennek adjuk. Szent Benedek az evangéliumi vámost tartja példaképnek, aki hátul áll meg a templomban, és bocsánatért imádkozik (Regula 7. fejezete; vö. Lk 18,13).
A közösségben egymást gyengeségeivel együtt próbáljuk hordozni. Az irgalmas Isten irántunk lehajló, feltétlen szeretetének átélése segíti legjobban önmagunk és társaink elfogadását. A bencések jelmondata: Béke és öröm, ennek megvalósításához a bölcs mértéktartás az egyik legfontosabb erény.