A politika lehetőségei a népességcsökkenés megállításában
Új mintákat alkotva
Szerző: Szalontai Anikó
Fotó: Fábián Attila
Európában és benne Magyarországon is több évtizedes probléma a népességcsökkenés. Az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség (IKSZ) által október 17-én szervezett Családpolitika természetesen című konferencián és kerekasztal-beszélgetésen a politikai megoldási lehetőségeket vizsgálták a szakemberek. A helyzet természetesen összetett stratégiát kíván, amelyben nemcsak a politikának, hanem az egész közéletnek és a médiának is szerepet kell vállalnia. Az állam azonban komoly befolyással lehet arra, mekkora a családalapítási és gyermekvállalási kedv.
A népességcsökkenéssel kapcsolatban ritkán kerül szóba, hogy a megszületett gyermekek számnak csökkenése összefüggésben van a párkapcsolatok alakulásával – emelte ki bevezető előadásában Pongrácz Tiborné demográfus. – Csökken a házasságkötések száma, ugyanakkor nő az élettársi kapcsolatoké. Ám mégsem annyira, hogy az kiváltaná a kevesebb házasságkötést, azaz egyre többen élnek egyedül. A magyar társadalom – a fiatalok is – még úgy gondol a házasságra, mint optimális, kívánt életformára, de egyre nő az élettársi kapcsolat elfogadottsága. Értékváltás megy végbe. Az élettársi kapcsolatokban azonban kevesebb gyermek születik, mint a házasságokban. S bár jól ismerjük a szomorú adatokat, miszerint a házasságok fele válással végződik, az élettársi kapcsolatok viszont még kevésbé stabilak: hetven százalékuk bomlik fel. Ha mégis születik gyermek, így nagyobb eséllyel fog egyszülős családban felnőni.
Szintén kevés szó esik arról, a népességcsökkenés összefügg azzal is, hogy kitolódott az életkor, amikor a fiatalok első tartós párkapcsolatukba lépnek, illetve amikor első gyermekük megszületik – tette hozzá az előadó. – A magyar nők még mindig szeretnének családot, ám a kitolódott életkor miatt egyszerűen nincs idő, hogy annyi gyermeket hozzanak világra, amennyit terveztek. Ez a ma még külső ok idővel a gondolkodásmód megváltozásához és tudatos gyermektelenséghez vezethet. A politika is hatással lehet arra, hogy a fiatalok ne féljenek házasságot kötni, és előbb vállaljanak gyermekeket. Ugyanakkor több cikluson átívelő, kiszámítható, stabil családpolitikára van szükség, hiszen a gyermeknevelés nem négy vagy nyolc, hanem húsz-huszonöt éves „projekt”.
Minden jóléti állam támogatja a családokat és a gyermeknevelést. Teszi ezt jól megfontolt gazdasági érdekből – elég, ha csak a nők munkaerő-piaci részvételére vagy a nyugdíjrendszer fenntarthatóságára gondolunk – mutatott rá Gábos András szociológus.
– Az Európai Unió tagországai közül a legtöbbet az északi országok, valamint Németország, Ausztria és Magyarország költ családtámogatásra. Ha a természetbeni juttatásokat vizsgáljuk – például bölcsődei ellátottság, gyermekétkeztetés – az észak-európai országok vezetik a listát, a pénzbeni juttatások terén – gyes, gyed, családi pótlék stb. – viszont Magyarország az első. 1990-ig gyakorlatilag folyamatosan nőtt a családtámogatásra fordított kiadások összege hazánkban, a gyermekvállalási hajlandóság mégis tartósan csökken.
