Krisztus-várás a boldoggá avatott Meszlényi Zoltánnal
Krisztus hű pásztora
Szerző: Mácsai Kornélia
Meszlényi Zoltán püspököt, Isten szolgáját papi hivatásának hűséges teljesítése miatt tartóztatták le, amelyet soha nem tagadott meg, még azért sem, hogy saját életét megmentse. A volt kommunista diktatúra magyarországi vértanúi közül ő az első boldoggá avatott. A boldoggáavatási szertartást 2009. október 31-én az esztergomi bazilikában tartották. Meszlényi Zoltán 1892. január 2-án Hatvanban született, majd az esztergomi bencés gimnázium elvégzése után beiratkozott a szemináriumba. 1915. október 28-án szentelték pappá. Eleinte az érseki hivatalban dolgozott, majd XI. Pius pápa Sinope címzetes püspökévé nevezte ki, ami együtt járt a hercegprímás-esztergomi érsek segédpüspöki címével is. A két évvel ezelőtt a Don Bosco Kiadó gondozásában megjelent Alázatos szolgálat – Meszlényi Zoltán szentbeszédei című könyv ékes bizonyítéka annak, hogy a folyamatosan Istenre tekintő, szent életű ember hogyan vált nemzedékek nevelőjévé, az igazság útjáról soha le nem térő példaképpé.
„Mi tehát Krisztus eljövetelét várjuk most a mi szívünkbe. Hogy azonban ott Krisztus szállást vegyen, ahhoz a szívben rendet kell teremtenünk. Bánattal és a vezeklés szellemében kell minden bűntől megtisztítanunk, hogy méltó legyen Krisztus eljövetelére.” Adventi beszédeinek nagyon nagy része szól a vezeklésről, a bűnbánatról és az imádságos életről, lelkületről. Egyszerű szavai olyan tisztán világítják meg a Krisztus-várás szent időszakát, ahogyan az keveseknek sikerült. „Nem elérhetetlen messzeségbe küldjük hozzá imádásunk hódolatát, hanem mint a legközelebbi jövőben megjelenőt szeretjük és tiszteljük őt. Közel van az Úr. Örüljetek az Úrban, ismételve mondom, örüljetek. Ez az öröm maradjon lelketeknek uralkodó érzése a következő héten, s fokozódjék ez az öröm mindennap egészen addig, míg megjelenünk a betlehemi jászol előtt, ahol beteljesedésbe ment minden, aminek ma örülni tudunk” – írta ezt abban az időben, amikor örömről beszélni nagyon nehéz lehetett.
A segédpüspök szociális érzékenységéről, hívei iránti elkötelezettségről is szólnak ezek a prédikációk. Az egyik szentségimádás alkalmával így irányította a figyelmet Istenre, és az Ő követésére a veszélyek ellenére is: „Az emberi társadalom elvesztette iránytűjét, megalkotott egy ún. rendet Isten nélkül és Isten ellen, s mi ma arra kapunk meghívást, hogy segítsük visszaadni a világnak iránytűjét, az Istentől diktált örök érvényű rendet. Ez a feladat egyelőre csak növeli a hullámokat az élet széles tengerén, növeli egyéni életünknek bizonytalanságait és veszedelmeit. De bízzatok testvéreim, és gondoljatok a tenger habjain felétek jövő Jézusra. Ha azt mondja nektek, hogy lépjetek bátran a habokra, tegyétek meg ezt határtalan bizalommal, és a vihar ereje ne tegyen csüggedővé egy pillanatra sem. Ti csak lássátok azt a megváltói kezet, mely felétek nyúl, s legyetek meggyőződve, hogy magához hív az élet tengerének minden viharzásán keresztül. Ez a kéz nem fogja engedni, hogy elmerüljetek. Az imádság vonalában soha ne szakadjon meg az összeköttetés közöttetek és az Üdvözítő között.”
Prédikációival a fiatalokhoz is szólt: számos bérmálási szöveget is tartalmaz a kis könyv, amelyben átelmélkedett, mélyről fakadó gondolatokat osztott meg a fiatalokkal: „Szebb, nagyobb, fenségesebb dolog nincs ezen a világon, mint a szeretet, mely Istentől származik, és Isten felé viszi a lelkeket. Ez az a tűz, amelyet – az Üdvözítő saját szavai szerint – maga hozott le az égből a földre. Erről mondja: „mit akarok mást, mint hogy ez a tűz égjen” (Lk 12,49). Ezt a tüzet, melyet az Üdvözítő hozott az égből, ezt a tüzet hozza a Szentlélek az egyes embereknek a lelkébe akkor, amikor a szentség vételénél a lelkünkbe száll. Ő, aki maga a szeretet, az Atyának és a Fiúnak a szeretete, ennek a szeretetnek egy szikráját oltja lelkünkbe. S azután megtanít rá, hogyan kell az isteni szeretet tüzét ápolnunk imádsággal és a szeretet gyakorlásával, hogy ezáltal mindig tovább erősödjünk lelkünkben.” Elmélkedjünk új magyar boldogunk gondolatain, és engedjük, hogy Isten megszólítson minket rajta keresztül!
