Cikkek listázása

Nyílt nap a budakeszi domonkos nővéreknél

„Gyertek, nézzétek meg!”

Szerző: Mácsai Kornélia

Ezzel a címmel rendeztek nyílt napot a budakeszi domonkos nővérek 2009. október 16. és 18. között, amelyre 18 és 35 év közötti lányokat vártak. A nyílt napról Sándor Katalin Filoména nővér, a hivatásgondozásért és a novíciákért felelős nővér beszélt. A domonkos rend több évszázados történelemre tekinthet vissza hazánkban. A legismertebb képviselője a rendnek kétség kívül az Árpád-házi királylány, Margit, aki élő áldozatként, Magyarországért vezeklő, teljesen Istennek szentelt életével örök példát adott a szerzeteseknek. Noha a szerzetesség mint életforma sokszor megdöbbenti, elképeszti a világi embereket, mindig vannak olyanok, akik keresik a választ Isten hívó szavára, amelyre a leginkább a megtapasztalás útján tudnak felelni.

„Közel tizenhat éve tartunk nyílt napokat, lelki napokat a rendünkben. Annak idején még belépésem előtt én is résztvevője voltam ezeknek az alkalmaknak, melyek lehetőséget adtak a renddel való ismerkedésre. Idén egy új kezdeményezést indítunk el Gyertek, nézzétek meg címmel. Ez egy egész hétvégét betöltő program, melynek célja, hogy lehetőséget adjunk a domonkos lelkiség megismerésére, életünkbe való bepillantásra” – mondta el Filoména nővér, majd hozzátette: a nyílt nap során az érdeklődők részt vesznek a közös imákban, napirendben, rekreációban, valamint személyes beszélgetésre is lehetőséget nyújtanak, „Jézus példájára, aki a nála érdeklődő Jánost és Andrást rögtön magához hívta: »Gyertek, nézzétek meg!«”.

Saját hivatásáról elmondta: „1994-ben léptem be a rendbe. Nem mondhatom, hogy kiskorom óta a szerzetesség foglalkoztatott, 18 éves koromig ez meg sem fordult a fejemben. Gyermekkoromban jártam hittanórákra, elsőáldozó és bérmálkozó is voltam (ez utóbbi tizenegy éves koromban, mert akkoriban nálunk csak négyévente volt bérmálás). Bérmálás után azonban abbahagytam a templomba járást, imádkozást.

Akkoriban örültem annak, hogy így »szabad« lett a vasárnapom. Hét évvel később kezdtem újból a templom köré settenkedni, mert békére vágytam, s úgy emlékeztem gyermekkoromból, hogy azt ott megtalálom. Így is lett” – mondta el, majd így folytatta: „Ezzel kezdődött megtérésem folyamata, mely aztán nálam együtt járt a szerzetesség gondolatával: »Ha már eddig faképnél hagytam az Urat éveken keresztül, akkor most szeretnék neki mindent szeretetből odaadni.« Megtapasztalva ugyanis az ő békéjét és szeretetét, nem volt más válaszom, mint ez. A mindent odaadást én akkor a szerzetességben láttam. Ez volt az ő hívása. Eleinte ferences közösségre gondoltam, mert nagyon vonzott Szent Ferenc személye. Aztán domonkosokkal hozott össze az életutam, ahol helyemen találtam magamat. Két éven keresztül ismerkedtem a közösséggel nyílt napok, nyári hivatástisztázó lelkigyakorla­tok alkalmával. A döntés számomra nem volt könnyű.

Ugyan már évek óta ez a hivatás járt az eszemben, szívemben, a végső döntés, a mindent otthagyás és új élet kezdése mégsem volt könnyű számomra.

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>