Nézőtér
Szerző: Nevelős Zoltán
Ember a magasban (Man on Wire, 12)
1974-ben egy francia kötéltáncos, Philippe Petit átsétált a World Trade Center ikertornyai között kifeszített kötélen – ennek a különleges vállalkozásnak a körülményeit tárja fel James Marsh idén Oscar-díjjal kitüntetett dokumentumfilmje. Mivel igen veszélyes és teljességgel törvényellenes akcióról volt szó, a hajmeresztő produkció előkészítése és kivitelezése a legnagyobb alaposságot kívánta meg. A résztvevőkkel készített interjúk mellett rekonstruált jelenetek illusztrálják az események krimibe illően izgalmas felidézését. Szórakoztató előadásmódján túl a filmnek sikerül megéreztetnie, hogy egy látszólag őrült terv mögött is mennyi szépség és emberi nagyság rejtőzhet.
A dolgok állása (State of Play, 16)
Dokumentumfilmek (Zuhanás a csöndbe, Az ellenségem ellensége) és egy valós történelmi személyről szóló filmdráma (Az utolsó skót király) után Kevin Macdonald skót rendező egy 2003-as BBC-minisorozat alapján forgatott. Unalmas címe ellenére A dolgok állása izgalmas „oknyomozó újságírós” krimi és feszült thriller (azon belül is paranoiafilm) egyben, amely méltó utódja lehet A Pelikán ügyiratnak. Itt is egy elszánt, profi újságíró (Russell Crowe) kezd nyomozásba, mégpedig régi barátja, egy kongresszusi képviselő, egyúttal a védelmi kiadásokat felügyelő bizottság elnöke (Ben Affleck) érdekében, akinek gyönyörű asszisztense – egyben szeretője – gyanús körülmények között veszti életét. Riporterhősünk munkáját fiatal kolléganője (Rachel McAdams) segíti, a szálak pedig egyre magasabbra vezetnek...
Utolsó látogatás (Brideshead Revisited, 12)
A 20. század egy újabb nagy regényének adaptációja – Evelyn Waugh műve magyarul Ottlik Géza fordításában olvasható – az angol filmesektől megszokott magas művészi színvonalon készült. A történet a felszínen egy drámai fordulatokkal teli szerelmi történet, nosztalgikus visszaemlékezésekkel a II. világháború előtti korszakra, a mélyén viszont az emberi lét legfontosabb kérdéseit bolygatja anélkül, hogy válaszokat erőltetne a befogadóra. Egy szétesőfélben lévő, katolikus arisztokrata család vonzásába kerülő ateista festőművész szemszögén keresztül tárulnak elénk a múlt század máig ható értékválságának mozzanatai, amelyek az életcélokat, a viselkedési formákat és az emberek közti kapcsolatokat érintik.
A pankrátor (The Wrestler, 16)
Mickey Rourke többszörösen díjnyertes alakítása révén került a reflektorfénybe Darren Aronofsky, a Rekviem egy álomért rendezőjének legújabb alkotása, amely egy öregedőfélben lévő pankrátor kálváriáját meséli el. A koreografált bunyók egyszervolt sztárja egészségi gondokkal küzd, és elrontott emberi kapcsolatait igyekszik rendbe hozni, miközben megalázó helyzetek sorát kell elviselnie a megélhetésért és a pályán maradásért. A pankrátor olyan film, ami a vér és a szutyok képein keresztül jut el a küzdés, a szenvedés és az önfeláldozás egy végletes példájának felmutatásáig, ami persze nem mindenki ízlésének felel meg, de mindenképp a tavalyi év egyik legerőteljesebb filmalkotása.
