XVI. Benedek szentföldi zarándoklatáról
Jézus nyomában, a béke hírnökeként
Szerző: Körössy László, MK, VR
Nagy várakozás előzte meg a pápa május 8. és 15. között megtartott szentföldi látogatását, amely nyilvánvalóan más-más szempontból volt fontos a világi média, a politikusok, a különféle vallások vezetői és a katolikus hívők számára. Az utóbbi szempontot tekintve a pápa az egész emberiség számára fontos üzenetet fogalmazott meg, rámutatva a keresztény hit sarokkövére: a zarándokút utolsó napján, május 15-én a jeruzsálemi Szent Sír-bazilikában, Jézus üres sírja előtt a Szentatya így köszöntötte az egybegyűlteket: „Krisztus feltámadt!” Majd arról szólt, hogy „a bűn és a halál hosszú uralmát az engedelmesség és az élet győzelme váltotta fel… Krisztus, az új Ádám itt tanította meg nekünk, hogy sosem a rosszé az utolsó szó, hogy a szeretet erősebb a halálnál, és hogy jövőnk a gondoskodó és hűséges Isten kezében van. Az üres sír a reményről beszél nekünk, amely sosem csal meg, mert az élet Lelkének az ajándéka” – mondta a pápa, s ezt követően a jelenlévők felé fordulva, szavainak jelentőségét megerősítve ezt mondta: „Ezt az üzenetet hagyom nektek szentföldi zarándoklatom végén”.
XVI. Benedek arra kérte a szentföldi keresztényeket, sose adják föl a reményt: „Az Evangélium azt tanítja, hogy Isten újjáalakíthat mindent, és hogy a történelem nem szükségszerűen ismétli meg önmagát. Az emlékezet megtisztítható, a vádaskodás és ellenségeskedés keserűségén felül lehet emelkedni. Igazságos, békés, virágzó jövő várhat mindenkire az egész világon, és főként a Megváltó szívének oly kedves föld lakosságára.”
Ezzel a sok nehézség közt élő szentföldi keresztény közösség helyben maradása mellett „érvelt” a pápa.
Isten emberek iránti szeretetének szimbóluma
Május 17-én, immár Rómában a vasárnapi Regina Coeli imádság alkalmából mondott beszédében XVI. Benedek néhány mondatban mintegy összefoglalta zarándokútjának lelkipásztori, politikai, vallási dimenzióit: „A Szentföld a viszályok és a végtelennek tűnő testvérharcok színtere, de egyúttal Isten egész emberiség iránti szeretetének szimbóluma is. A vallások közötti párbeszéd alapja pedig az igazságosság elvének elfogadása és megtartása.”
A Katolikus Egyház feje a vallásközi párbeszéd terén a közös erőfeszítések új lehetőségeiről fejtette ki a véleményét szentföldi útján, ahol meghallgatta három állam – Jordánia, Izrael és a palesztin területek – politikusait, három vallás vezetőit, rabbikat, muftikat, különböző rítusú keresztényeket sajátos problémáikról. A pápa a kétoldalú megbeszélések mellett a zsidó-muzulmán-keresztény „trialógusról” beszélt. Többek közt felkereste a jeruzsálemi Sziklamecsetet is, a muzulmán zarándokhelyet, és találkozott a jeruzsálemi főmuftival. Az iszlám hagyomány szerint a mecset Mohamed mennybemenetelének helyén épült.
Politikai téren a Szentatya letette a voksát a térség államainak szuverenitása mellett. Izraelben a pápa határozottan állást foglalt az antiszemitizmussal szemben, amit „teljesen elfogadhatatlannak” nevezett. Leszögezte, hogy mindent meg kell tenni annak sok helyütt tapasztalható újbóli jelentkezésével szemben, továbbá minden nép, törzs, nyelv és nemzet tiszteletben tartásának előmozdítása érdekében. A Jad Vasem emlékhelyen imádkozott az áldozatokért. Sürgette továbbá a felelősöket, tegyenek meg mindent az igazságos megoldás felkutatásáért, hogy mind az izraeli, mind a palesztin nép nemzetközileg elismert, biztonságos határok között, saját hazában, békében élhessen.
