Cikkek listázása

Megkezdődött a Papok Éve

Krisztus hűsége, a papok hűsége

Szerző: Mácsai Kornélia

150 éve halt meg az ars-i plébános, Vianney Szent János Mária, aki azóta is példaként áll minden pap előtt Istennek szentelt élete és a hívek lelki üdvéért végzett munkája miatt. Június 19-én ünnepli az egyház Jézus Szívének ünnepét is, amely a papok megszentelődéséért való ima világnapja is egyben. Ebből az alkalomból XVI. Benedek pápa 2009. június 19-vel kezdődően meghirdette a Papok Évét.

Talán sosem volt akkora szükség az Istennek szentelt életekre való odafigyelésre, mint most, amikor annyi ellenkezés, értetlenség teszi még nehezebbé az isteni terv követését. „A papi hivatás nem érzéseken vagy érzelmeken, hanem isteni terveken alapszik – mondta José Guadalupe Martín Rábago mexikói érsek, aki Mexikóban nyitotta meg a Papok Évét, amelynek mottója: „Krisztus hűsége, a papok hűsége”. Ebben a mondatban az egész papi és szerzetesi hivatás lényege benne van: Krisztus, aki hív, örökké hűséges marad, és ennek a hűségnek a tudata segít minden követőt abban, hogy mélyítse a Krisztussal való kapcsolatot, amely a személyes hűség alapja is. Persze ez nem csupán a papoknak, hanem minden egyes keresztény embernek hivatása: a családok egysége, a fiatalság erkölcse szintén a Krisztussal való mély kapcsolat forrásából táplálkozik. Mindez pedig különösen igaz a mára. Ahogyan Rábago érsek fogalmazta meg: „Nem könnyű felfogni a papság igazi értelmét a mai kulturális közegben, amely csak azt magasztalja, ami érzésekre vagy érzelmekre épül; amely megpróbál rábeszélni, hogy azt tegyük, amihez kedvünk van, ne pedig azt, amit tennünk kellene; s amely azt helyezi előtérbe, ami mulandó, nem pedig azt, ami örök. Mennyire szükségünk van a papság e kegyelmi esztendejére most, amikor egy olyan kultúra nehezedik ránk, amely nem képes érzékelni és értékelni azt, ami végleges, ami isteni terveken nyugvó igazságokra épül!”

„Mily nagy dolog papnak lenni!”

A Szentatya abban a levélben, amellyel megnyitotta az évet, kiemelte Vianney Szent János példáját. Hangsúlyozta ennek az egyszerű plébánosnak az igyekezetét, amellyel minden hívőt Isten közelébe próbált vezetni: akár a prédikációk, akár a gyóntatás fontosságának hangsúlyozása által. Ahogy a pápa fogalmazott: „Az arsi plébános korában Franciaországban a gyónás nem volt sem egyszerűbb, sem könnyebb kérdés, mint napjainkban.” A pápa beszélt arról az új helyzetről az Egyház életben, amelyet az újonnan alakuló lelkiségi mozgalmak, közösségek teremtettek, és amely mindenképpen hozzájárul ahhoz, hogy a hívek tudatosabban odafigyeljenek lelki életükre, és ezáltal a plébánosukra is.

Az ars-i plébános egyszerűsége is azt mutatja, hogy Istennek nem kell feltétlenül doktorival rendelkező ember ahhoz, hogy terveit a világban megvalósítsa. Jean-Baptist Marie 1786. május 8-án született Franciaországban, majd a forradalom ideje alatt eltelt gyermekkora során érlelődött meg benne, hogy Isten a papi hivatásra szólítja. Ő, a tanulatlan, állandóan a mezőn segédkező parasztgyerek végül szent életű plébánosa segítségével mégis eljuthatott a papság szentségéig, bár ő saját magát mindig is méltatlannak érezte erre a szolgálatra. Állandó virrasztásai, éjjel-nappal folyó gyóntatásai és az örökös aszkézis miatt szervezete 1859. augusztus 4-én felmondta a szolgálatot. Minden vagyonát az ars-i szegényeknek adta, ugyanúgy, mint saját magát is. „Oh, mily nagy dolog papnak lenni! A pap nem fogja sohasem megérteni méltóságának fönségét, csak a mennyországban. Ha megértené már itt a földön, szörnyethalna, éspedig nem az ijedelem, hanem a szeretet következtében” – mondta hivatásáról. Alázatossága képes volt megváltoztatni az egész falut is, ahol nem volt olyan ember, aki ne járult volna folyamatosan a szentségekhez, ne törekedett volna a jóra – hiszen, mint mondták, nem mertek egy ilyen szent életű plébános mellett rosszul viselkedni. Ezek azok a vonások, amelyek követésére buzdít a pápa minden papot és minden hívőt.

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>