A pusztacsatári kegyhely
Térképen ne keresd!
Szerző: Horváth István Sándor
Gyermekkorom egyik kedvenc templomi ifjúsági éneke Krisztus királyról és az ő országáról szól, amelyet a dal szerint hiába keresnénk a térképeken. A Szombathelyi Egyházmegye zalai területének egyetlen Mária-kegyhelye, Pusztacsatár szintén nem található meg a térképek többségén, de akik Nagyboldogasszony napján évről évre elzarándokolnak e helyre, azoknak nincs is szükségük térképre. E sokak számára ismeretlen helyre hívom az olvasókat.
Zalalövőről és a környékbeli falvakból a Nagyboldogasszony-napi búcsút megelőző nap délutánján néhány lelkes fiatal minden esztendőben útnak indul, hogy a zalai dombok között, árkon-bokron át eljusson a kegyhelyre. Itt nincs kitaposott ösvény, a turistaútvonal jelzései is megkoptak már, de e nélkül is ismerik ők jól az utat a Szűzanyához. Talán majd egyszer járhatóbb lesz az út a zarándokok számára is, hiszen Pusztacsatár a mostanában újra felfedezett Szent Márton európai zarándokútvonal egyik állomása. Most viszont szinte érintetlen természeti környezet csalogatja kincseivel és rejtett lelki értékeivel az ide látogatókat, akik a búcsút megelőző nap estéjén érkező gyalogos zarándokokkal egész éjszaka szentségimádást tartanak a kis templomban.
Az Árpádok korában több Csatár nevű község volt található Magyarországon. Napjainkban már csak a Zalaegerszegtől délre fekvő Csatár (Veszprémi Egyházmegye) és a vasi Felsőcsatár létezik. Pusztacsatár a Zalalövőtől mindössze 13 km távolságra fekvő Vaspör külterületén, a Háshágyi patak és a Szélvíz patak találkozásánál, egy erdei tisztáson található. Szűz Mária tiszteletére szentelt, ősi kegyhely és zarándokhely ez, ahová Zala megye minden részéről érkeznek a búcsúra hívek.
Csatár község azokról a fegyverkovácsokról és pajzskészítőkről kapta nevét, akiket valaha csatároknak neveztek, s egykor lakták a települést. Vas megye határához közel vagyunk itt, amely a magas vastartalmú talajáról kapta a nevét. A földfelszín közelében található vasércből Árpád-kori magyarjaink egyszerű eljárással nyerték ki a fegyverkészítéshez szükséges alapanyagot. A hely érdekessége, hogy vaskorszakból származó kardot is találtak itt.
IV. Béla király 1238-ban kelt adományozó levele az első szövegtanú, amely a falu legrégebbi írásos említését őrzi. 1328-ból szintén származik egy oklevél, amely megemlíti Csatár nevét. A viszonylag nagy kiterjedésű temetőről arra következtethetünk, hogy nagyobb számú lakosság élt itt. Pusztacsatártól északra volt található Remethe település, amely már a 16. században is létezett, s amelyet – mint ahogy azt beszédes neve is elárulja – a 19. századig remeték, magányban élő szerzetesek laktak. Pusztacsatár a középkor folyamán önálló plébánia volt, ma már Zalaháshágyhoz tartozik, s az egyházmegyei rendezési terv szerint 2010-től a zalalövői plébánia része lesz. A középkorból ismert plébánosok: 1333-ban Pál, 1421-ben Tamás, 1550-ben Ambrus nevű papok éltek és szolgáltak itt.
A középkor folyamán Csatárt és Remethét a törökök elpusztították, a lakosság elmenekült, a templom teljesen romossá és elhagyottá vált. A teljesen néptelenné vált falu ebben az időben kapta a „puszta” előnevet. Zarándokhellyé a pusztulás évtizedeit követően vált, amikor az elmenekült, a török katonák által zaklatott hívek időnként összegyűltek szent helyükön. Egy csodás jelenés mutatta meg nekik, hol van elrejtve a templom régi Fájdalmas Szűzanya-szobra.
Az eredeti kegyszobrot azóta sajnos ellopták, mára csak megsárgult, régi fényképek tanúskodnak róla. Így néhány évtizede immár új szobrok díszítik a pusztacsatári templom oltárát: középen áll a mennybe felvett és megkoronázott Mária mint a világ királynője, jobb karján a gyermek Jézussal. Tőle két oldalt pedig Szent István és Szent László magyar királyok szobrai láthatók.
Pusztacsatár templomát egykor Nagyboldogasszony tiszteletére szentelték fel. Az épület tornya román stílusú. A középkori templomból máig megmaradtak az alapfalak, továbbá az oltár téglából készült alapja és a szentély diadalíve. Már ebben az időben híres zarándokhely volt, ahová még a győri és a zágrábi egyházmegyékből is nagy számban érkeztek hívek püspökük vezetésével. A feljegyzések szerint Szűz Mária közbenjárására leprások és más súlyos betegek nyertek itt gyógyulást, megmosdván a forrás vizében. A hagyomány sok régi legendát, imát és éneket őriz e helyről, melyek közül az egyik legrégibb Mária-ének így szól:
Mária, tégedet áld a határ,
Régi kis őrhelyed Pusztacsatár.
Bízva emeljük fel szíveinket,
Ó, Szűzanyánk, védd meg a népedet!
A templom déli oldalán, egészen a ma is álló zarándokházig Árpád-kori temető volt a 17. századig. A temető helyét napjainkban egy 80 éves fakereszt jelöli. A lakatlan területen lévő és a török időkben lepusztult templomot 1736-ban újították fel. E korból származnak a templom jelenlegi ablakai és a barokk stílusban készült oltár. A templom déli kapuját szintén ekkor bővítették ki. A falak gazdag díszítést kaptak, amely alatt feltehetően 16. századi ornamentika rejtőzik. A külső falfelületre sávdíszítés került, amelynek nyomai a templom északi oldalán láthatók. A szentély déli és keleti oldalán „futókutya” motívum található, mely a középkori templomépítészet kedvelt díszítő eleme volt. A lourdes-i Mária-kápolna 1890-ben, a templom sekrestyéje 1928-ban, a zarándokház 1947-ben épült. A Szent Család-kápolnát 1972-ben a kiskanizsai hívek emelték.
A II. világháború utolsó évében a templomot a szovjet csapatok tönkretették. A háború után 1946-ban, majd 1968-ban ismételten felújítottak. Az 1990-es évek során több alkalommal is elrabolták értékeit. Kifosztott állapotából az 1999 és 2002 közötti években külsőleg, belsőleg egyaránt felújították, valamint helyrehozták a zarándokok kiszolgálását biztosító környező építményeket is: a zarándokházat, a kápolnákat, a papi szobát és a szent kutat. Ebben az időben készült el a patak hídjának és a bekötőútnak a helyreállítása is. A templomhoz érkező híveket egy kőkereszten a megváltó Krisztus és a Fájdalmas Szűzanya fogadja. A felújítási munkálatokat magánszemélyek kezdeményezték, akik nagylelkű adományaikkal támogatták a munkát. A költségekhez hozzájárult a Szombathelyi Püspökség és a Zala Megyei Önkormányzat is.
2008-ban Veres András szombathelyi püspök tartotta a búcsúi szentmisét, amely során kifejezte reményét, hogy az ősi zarándokhely a jövőben is a hívek kedvelt célpontja lesz, s az itt végzett imádságaik meghallgatásra találnak.
