Közel háromszáz éves piarista jelenlét Veszprémben
A reményt nem adják fel
Szerző: Toldi Éva
Nagyra törekvő nemes ifjúságnak.
Hitre, tudásra, szép életre, jóra
Példaadója!...
Légy a vezérünk!”
Ekképp fordult tisztelgő himnuszával Sík Sándor szerzetesköltő a piarista rendalapítóhoz, Kalazanciushoz a 20. században. Sorai híven kifejezik azt a célt, amit Kalazanci Szent József (1557–1648) kitűzött az első piarista iskola elé, amelyet 1597-ben Rómában alapított a szegények iskolájaként: „Mindenkit egyformán Krisztushoz vezetni”. Méltóképpen illusztrálja e himnusz a rend jelmondatában szereplő kettős célt is: „Pietas et Litterae” – Vallásosság és tudomány.
Bezárt az alma mater
Az egybegyűlt tanárok, tanítványok és öregdiákok szeme bepárásodott a szomorú reggelen, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy megfellebbezhetetlenül bezár az ősi schola, a hűséges alma mater, s nincs folytatás az ódon falak között tovább. Egy szép és dicsőséges korszak lezárult immár örökre.
Bár az épület sorsáról szóló önkormányzati döntés már ismeretes volt régóta, s mindenki tudván tudta, hogy a statikailag megrendült, életveszélyessé vált építményt el kell hagyni, mégis, mintha fiatal és idős egyre reménykedett volna benne, hogy majd csak történik valami csoda, s minden jóra fordul – de nem így történt.
Igazságot, emberséget, kultúrát sugárzó iskola zárja be most a kapuit, mondta szentbeszédében az alapító rend képviseletében Borián Tibor piarista atya, az iskola egykori diákja, aki hálaadó szentmiseáldozatot mutatott be a rendhagyó évzáró ünnepség alkalmával, s köszönetet mondott az államosítás után az épületben működött középiskoláknak, hogy folytatták a humánumra nevelést a piarista hagyományokhoz illően, mindig az igényességre törekedve.
Az ünnepség végén felcsendült a piarista himnusz is:
„O Pater parvulorum, norma virtutum! / De coelis in clientes flecte obtutum…”
„Kicsinyeknek Atyja, erényekre példa. / Nézz reánk a mennyből tanítványaidra! Lásd a fohászkodó fiatal csapatot /Reád van bízva, Általad legyen Krisztusnak ajánlva.”
A püspök hívta be őket
A piarista iskola vagy kegyes iskola (Scuole pie) alapítását Veszprémben Volkra Ottó János veszprémi püspök ösztönözte. A főpásztor már beiktatásakor elhatározta, hogy a török háborúk miatt méltatlan állapotba került püspöki székhely kulturális fejlesztése céljából letelepíti a piarista rendet. 1711-ben hívta az első piaristákat a városba, hogy az akkor alapított papi szemináriumot vezessék, valamint hogy – amint az alapítólevélben is olvasható – „a nevelés nélkül álló, elhagyatott ifjúságot tanítsák”. A szegények iskolája nevéhez méltó módon épülgetett Veszprémben is. Az első évtizedekben a gimnáziumnak nem volt állandó épülete, majd a püspök alapítványából épült fel 1731-ben az első iskola, amelyhez a rendházat 1740-1769 között építették hozzá barokk stílusban. Mária Terézia támogatásával építették fel a mai gimnáziumi épület alapszintjét 1773-1778 között, az első emeleti szintet 1821-ben fejezték be, a másodikat 1893-ban. A templomot 1828-ban kezdték építeni, s az egybeépült a rendházzal.
Az iskola 1711-ben kisgimnázium, 1806-tól nagygimnázium lett, a grammatikai osztályok mellett poétikai és retorikai osztályai is működtek. Az oktatás nyelve a latin volt, de a latinon kívül már a korai időszakban is tanították a magyar nyelvet és történelmet. Az 1948-as államosítás után az intézmény állami gimnáziumként, majd 1953-tól Lovassy László Gimnázium néven folytatta tovább működését. S amikor felépült a Lovassy Gimnázium új, modern épülete, az ősi épületbe a közgazdasági szakközépiskolát költöztették.
A veszprémi piarista gimnázium a 18-20. század között a magyar értelmiségnek színe-javát nevelte fel. Az intézményből később nagynevű költők, írók, művészek, egyházi méltóságok sora került ki. Hogy csak néhányat említsünk: Ányos Pál (1756-1784) és Batsányi János (1763-1845) költő, Kopácsy József (1775-1847) hercegprímás, Lékai László (1910-1986) bíboros, dr. Óvári Ferenc (1858-1938) országgyűlési képviselő, politikus, Pesovár Ernő (1926-2008) európai hírű néprajztudós, Mádl Ferenc jogászprofesszor, volt köztársasági elnök… Emlékezetes tanáregyéniségek tanítottak itt, mint Előd István (1912-1990), Darnay-Dornyai Béla (1887-1965), Laczkó Dezső (1860-1932) és a nemrég elhunyt Kincs Lajos (1913-2003) és dr. Medvigy Mihály (1914-2002).
A szerzetestanárok növendékeiket vallásos és hazafias szellemben nevelték. Az 1848. évi forradalmi események napjaiban a piarista tanárok példaadóan viselkedtek, s ez a diákokra is nagy hatással volt: az iskola hatodik osztályának mind a 27 tanulója honvédnak jelentkezett. A két világháború között a Veszprémi Piarista Gimnázium az ország egyik legelismertebb oktatási intézménye volt. A második világháború pusztításait azonban nagyon megszenvedte, az államosítás pedig végleg pontot tett sorsára.
Remények a változásban
A rendszerváltozás körüli években oldódott a légkör, s a 80-as évek végén már lehetőség nyílt arra, hogy jubileumi megemlékezéseket is tartsanak helyi szinten. A gimnázium alapításának 275. évfordulóján, 1986-ban nagyszabású ünnepségsorozat kezdődött Veszprémben a volt piarista diákok és tanárok összefogásával. Ekkor fogadta el a piarista rend az iskola jogutódjául a Lovassy László Gimnáziumot, s ekkor alakult meg a piarista öregdiákok veszprémi egyesülete is Borián Tibor atya elnökletével és Varga Miklós öregdiák ügyvezetésével. Az alkalomra egy 300 oldalas múltfeltáró, a jelent feltérképező jubileumi emlékkönyvet készítettek, valamint látványos kiállítást is rendeztek, részben iskolatörténeti, részben egykori diákok képzőművészeti alkotásait felmutató jelleggel. Később, 1992-ben a piaristák történelmi Magyarországon történt letelepedése 350. évfordulójának tiszteletére úgynevezett „Piarista napot” tartottak Veszprémben. Ekkor Jelenits István akkori rendfőnök és egykori veszprémi piarista tanárok is vendégei voltak az ünnepségnek. A programsorozat 1995-ben is folytatódott, s 1996-ban itt rendezték meg a „Piaristák Magyarországon” című országos kitekintésű ünnepségsorozatot, melyre több ezer vendég érkezett a szélrózsa minden irányából. A rendszeressé váló rendezvények mellett meg kell említeni, hogy a Lovassy Gimnázium épületében egy állandó iskolatörténeti kiállítást rendeztek be a piarista kezdetekről, s emléktáblát emeltek az egykori piarista tanárok (Hungler József, Brusznyai Árpád, Harmath István és Mihályi Károly) tiszteletére.
A piarista és a lovassys öregdiákok egyesülete s a fiatalok jó kapcsolatot ápolnak egymással. Részt vesznek egymás rendezvényein, a stafétabot átadása folyamatos. A lovassys sikerekre joggal büszke a piarista öregdiákok egyesülete, és a régiek örökségét méltón őrzi a fiatalok közössége. Február végén jeles esemény helyszíne lesz a Lovassy Gimnázium, itt avatják fel a II. világháborús veszprémi piarista áldozatok emléktábláját.
