Közel háromszáz éves piarista jelenlét Veszprémben
A reményt nem adják fel
Szerző: Toldi Éva
Nagyra törekvő nemes ifjúságnak.
Hitre, tudásra, szép életre, jóra
Példaadója!...
Légy a vezérünk!”
Ekképp fordult tisztelgő himnuszával Sík Sándor szerzetesköltő a piarista rendalapítóhoz, Kalazanciushoz a 20. században. Sorai híven kifejezik azt a célt, amit Kalazanci Szent József (1557–1648) kitűzött az első piarista iskola elé, amelyet 1597-ben Rómában alapított a szegények iskolájaként: „Mindenkit egyformán Krisztushoz vezetni”. Méltóképpen illusztrálja e himnusz a rend jelmondatában szereplő kettős célt is: „Pietas et Litterae” – Vallásosság és tudomány.
Bezárt az alma mater
Az egybegyűlt tanárok, tanítványok és öregdiákok szeme bepárásodott a szomorú reggelen, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy megfellebbezhetetlenül bezár az ősi schola, a hűséges alma mater, s nincs folytatás az ódon falak között tovább. Egy szép és dicsőséges korszak lezárult immár örökre.
Bár az épület sorsáról szóló önkormányzati döntés már ismeretes volt régóta, s mindenki tudván tudta, hogy a statikailag megrendült, életveszélyessé vált építményt el kell hagyni, mégis, mintha fiatal és idős egyre reménykedett volna benne, hogy majd csak történik valami csoda, s minden jóra fordul – de nem így történt.
Igazságot, emberséget, kultúrát sugárzó iskola zárja be most a kapuit, mondta szentbeszédében az alapító rend képviseletében Borián Tibor piarista atya, az iskola egykori diákja, aki hálaadó szentmiseáldozatot mutatott be a rendhagyó évzáró ünnepség alkalmával, s köszönetet mondott az államosítás után az épületben működött középiskoláknak, hogy folytatták a humánumra nevelést a piarista hagyományokhoz illően, mindig az igényességre törekedve.
Az ünnepség végén felcsendült a piarista himnusz is:
„O Pater parvulorum, norma virtutum! / De coelis in clientes flecte obtutum…”
„Kicsinyeknek Atyja, erényekre példa. / Nézz reánk a mennyből tanítványaidra! Lásd a fohászkodó fiatal csapatot /Reád van bízva, Általad legyen Krisztusnak ajánlva.”