A demográfiai krízis szakemberek és szülők szemével
Királyfik és királylányok - nem csak a mesében
Szerző: Körössy László
Fotó: Körössy László, Mészáros Gábor
A közelmúltban megalakult a szakmai szervezeteket tömörítő Népesedési Kerekasztal, amely a közgondolkodás befolyásolására képes erők összefogását szorgalmazza és testesíti meg annak érdekében, hogy a tervezett, kívánt gyermekek minden családban megszülethessenek. A szakemberek elérkezettnek látják az időt, hogy közösen lépjenek fel az ország egyik legnagyobb problémájának orvoslására, a népességcsökkenés megállítására és a növekedés elindítására. Pálinkás József, az Magyar Tudományos Akadémia elnöke a Népesedési Kerekasztal megalakulása alkalmából így fogalmazott: tisztában vagyunk azzal, hogy a gyermekvállalás a családok legintimebb ügye, amelybe az államnak nem lehet beleszólása. De tudnunk kell azt is, hogy a biológia törvényei szerint az a faj, amely nem képes a reprodukcióra, kihal. S ez alól az ember sem kivétel. Meg kell értenünk tehát, milyen okok vezetnek a népességcsökkenéshez, és milyen eszközökkel érhetjük el, hogy a kívánt gyermekek megszülessenek.
A demográfiai felmérések kimutatták, hogy hazánkban a megszületett gyermekek száma lényegesen kisebb annál, mint amit a fiatalok, illetve az induló családok terveztek. Következésképp meg kell keresni és meg kell szüntetni azokat az akadályokat, amelyek hátráltatják e szándékok elérését – vallják az ország jövőjéért aggódó szakemberek. Talán olvasóink számára sem ismeretlenek ezek az akadályok, hogy csak a legalapvetőbbeket említsük: a gyerekeket nevelő családok anyagi terheit, illetve a gyermeknevelés és a munkahelyi kötelezettségek összehangolásának nehézségeit.
Kopp Mária professzor, egyetemi tanár, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének igazgatóhelyettese, a Népesedési Kerekasztal kezdeményezője „Három királyfi, három királylány!” mottóval mozgalmat is indított, hogy közismert személyiségek példáján keresztül mutassa meg, senkinek nem kell lemondani a gyermekvállalásról azért, hogy munkáját teljes értékűen végezhesse.
A Família magazin is szeretne hozzájárulni a mozgalom sikeréhez, s ezt azzal teszi, hogy lapjain bemutat olyan szülőket, akik keresztény emberként, gyermekeiket nevelve, a mostani nehéz helyzetben is megállják a helyüket. Riportunkban a három gyermeküket nevelő Farkas házaspárral és a két gyermekes Ailer házaspárral ismerkedhetünk meg, akik megosztották velünk örömeiket, gondjaikat. Bizakodásukkal, életszemléletükkel mindannyiunkban reményt ébreszthetnek.
„Az élet továbbadása nagyszerű lehetôségünk és alapvetô feladatunk”
A Farkas család egy Váchoz közeli faluban él. Márti jelenleg otthon van az ötéves Hajnával, a három éves Emesével, valamint a két „királylány” mellé év elején megérkezett „királyfival”: Attilával. Márti és Ramón a Bíró László püspök atya által fiataloknak szervezett hittanon ismerték meg egymást Budapesten. A ma már több száz fős közösség a kilencvenes évek közepén alakult néhány taggal.
– Biztosan állíthatjuk, hogy ez a közösség Isten szeretetének jele lett a világban – vallja a házaspár. Közülük nőtt ki a páros hittan (szerelmes hittan) és a házas hittan is, amelynek Márti és Ramón is – levelező tagozatos – tagjai. A Három királyfi-három királylány mozgalomról éppen e házas hittan levelezőlistájáról értesültek.
– Igaz, ma nem „divat” a nagycsalád, és jól tudjuk, hogy nem is támogatott ez a létforma. A meghirdetett célt (ösztönzést a gyermekvállalásra) mégis nagyon jónak, időszerűnek tartjuk – mondja Ramón.
Fontos azonban arra is figyelni, hogy a gyermekvállalás ügyében nem lehet szó versenyről, sem kényszerről. Az élet továbbadása az ember önzetlen és ösztönös törekvése. A születés után pedig ott a megerősítés: legnagyobb örömeink forrása a gyermek.
A házaspár baráti körében sokan vállalnak több gyermeket is. Kíváncsiak voltunk, hogy ebben a körben vajon felvetődnek-e a gazdasági nehézségekkel, a felnőttkori továbbtanulással, az önmegvalósítással vagy a karrierépítéssel kapcsolatos kérdések.
– Természetesen ezek a kérdések is felvetődnek, hiszen nem a világtól elzárkózva, hanem a világban élünk – válaszol Márti. – Azonban tudjuk, hogy az élet továbbadása nagyszerű lehetőségünk és alapvető feladatunk; ez azért is természetes, mert nagycsaládban nőttünk fel, és azért is, mert Krisztust igyekszünk követni.
– Erre a kérdésre nem csak a pénztárcától függően lehet választ adni – veszi át a szót Ramón –, hanem a dolog javarészt a szívben dől el. Ahogy az erdélyi Gyimesfelsőlokon szolgáló Berszán Lajos atya mondja: „Ne köböljetek!”
A gyermeknevelés nehézségeiről Mártit faggattuk: vajon több gyermekre csak erős nők vállalkozzanak?
– Mindig „készültségben” kell lenni, napi 24 órán keresztül. Nálunk különösen a reggelek nehezek, meg a vizsgaidőszak (ugyanis én még a másoddiploma előtt állok). De hála Istennek, mindig találkozom jó szándékú, önzetlenül segíteni tudó emberekkel. Egyébként az a véleményem, ha csak a feladatokra, a nehézségekre koncentrálunk, akkor a legerősebb nő is hamar kimerül. De ne feledjük: a feladatokhoz kegyelmet is kapunk. A gyerekek pedig rengeteg örömet, vidámságot, erőt adnak. Nagyon szép időszaka ez az életünknek, amíg ilyen kicsik a gyerekek – még ha sok is a nehézség.
A családapa, Ramón így vall a gyermekek iránti szeretetéről:
– Szüleimtől, apósoméktól nagyon szép példát láttam, látok arra, hogyan lehet egyformán szeretni három gyermeket. Ezt igyekszem én is megvalósítani.
Meg is erősített engem a „királyfi” érkezése, de azt is tudom, hogy a gyermek megszületése nem érdem. A gyerekek felnevelése lehetőség és szép kötelesség, aminek mi is igyekszünk eleget tenni.
Ramón a családi kötelességek és munkája mellett a falubeli énekkarban énekel és az egyházközségi képviselő-testületben is dolgozik.
– Ez csak Márti áldozatos szeretetének köszönhetően lehetséges, mert a mindennapi munka és az egyéb teendők miatt keveset vagyok itthon – mondja az apuka.
A fiatal szülőket arról is megkérdeztük, három gyermek mellett otthonülők lettek-e. Érkezik is a férjtől a karakteres válasz:
– Három gyermekkel sem nehézkesebb elindulni, mint egy babával. Az ország különböző területein vannak barátaink, akiket időről-időre meglátogatunk, és évente egyszer elautózunk Erdélybe is, Márti szüleihez.
Azt is megtudakoltuk, szakítanak-e időt egymásra is a házastársak, és hogyan oldják meg ezt.
– Ez a legnehezebb számunkra, mivel nincs rokoni segítség a közelünkben – mondja Ramón.
Ez utóbbi nehézségre is keres megoldásokat a fent említett Népesedési Kerekasztal (NK), amely generációk együttélését elősegítő programokat szorgalmaz.
