„Családlátogatáson” jártunk Vecsésen
Élő hittel ünnepelni
Szerző: Körössy László
Fotó: Körössy László
Intenzív közösségi és hitélet, az evangelizáció régi és új formáinak együttes jelenléte jellemzi Vecsésen a Szűz Mária Szívének szentelt Andrássy-telepi plébánia közösségét, amelyet Varga Péter plébános vezet. Csak néhány program a széles választékból: a bibliaismeret és a közös imádság elmélyítését szolgáló „Vándorevangélium” apostoli munka révén számos család életében gyakoribbá vált a Szentírásolvasás, idén bevezették a plébániai családközösségek körében a „Szállást keres a Szent Család” megújuló hagyományát és a Keresztény Élet Közösségének (KÉK) helyi csoportja adventi lelkigyakorlattal készült az ünnepre. A 2009-es esztendő nagy újdonsága azonban a januárban meghirdetett Alfa-kurzus elindítása volt. A világszerte sikerrel alkalmazott, az Egyház által is támogatott tanfolyamon a résztvevők adott keretek között (például vacsorával egybekötött beszélgetés során) ismerkednek meg a keresztény hittel, tanítással, vagy éppen ezen alkalmakon mélyítik el hitbeli ismereteiket. Az elő kurzusra többnyire a helyi plébániák tagjai jelentkeztek, de az év közben elindított második tanfolyamra már szélesebb körből gyűlt össze a tizenhat fős csoport. A kurzusokon az Andrássy-telepi plébánia közösségéhez tartozó Pusztai házaspár is részt vett. Lacival és Mónikával az Alfa-estéken tapasztalt élményeikről, az élő hit fontosságáról és az ünnep lényegéről is beszélgettünk – érdeklődő szemekkel figyelő gyermekeik, Adrienn, Máté és Bálint jelenlétében.
– Hat évvel ezelőtt, amikor a fiúk elkezdtek iskolába járni és hittanosok lettek, hamar világossá vált számunkra, hogy a hitoktatás mellett otthon is szükség van a katolikus nevelésre. Varga Péter atya éppen ez idő tájt került az Andrássy-telepi plébániára, és ekkor kezdődött el a gyerekek felkészítése is az elsőáldozásra – mondja Laci.
– S egyúttal a szülőké is – teszi hozzá Mónika. – Péter atya ugyanis minden hónapban szülői értekezletet tartott a leendő elsőáldozók szüleinek, együttműködést kérve tőlünk. Ezeken az alkalmakon összekovácsolódott a szülők kis közössége, és egyre több családot ismertünk meg mi is.
Miután Varga Péter atya elkezdte szolgálatát, plébániai segítők is érkeztek az Andrássy-telepre, egy fiatal házaspár, akik hamarosan családközösségeket szerveztek. E plébániai csoportok azóta is összejárnak, s a közös beszélgetések vagy éppen a társas táncok tanulásának ideje alatt a gyerekek egy másik teremben játszanak, megfelelő felügyelet mellett. A Pusztai család is tagja egy ilyen csoportnak, bekapcsolódtak a Vándorevangélium „mozgalomba” is, több szálon kötődnek a plébániához. Mónika a katekumenátus keretében készül az elsőáldozásra. Őt kereste meg Varga Péter atya, hogy a „hivatalos” felkészítés mellett kezdje el az Alfa-kurzust, amely idén januárban indult a plébánián.
– Péter atya kezembe adott egy kis tájékoztató füzetet, amelyben az elsők között szerepelt a következő kérdés: Kicsoda Jézus? Megdöbbentem, hogy Péter atya azt gondolja rólam, még ezt sem tudom – meséli Móni. – Nem értettem, miért vesz egy kalap alá azokkal az istenkereső emberekkel, akik életükben először hallanak a kereszténységről? Az első előadás után azonban megértettem, hogy az Alfa-kurzus nemcsak „keresőknek” szól, hanem mindenkinek: az élő hit nélkül, pusztán szokásból templomba járó embereknek, de a mélyen hívőknek is. Az alkalmakon megértettem, hogyan lehet keresztényként élni a hétköznapokban is. Persze jártunk mi templomba korábban is, és mindig jó érzéssel tértünk haza, de nem volt meg bennem a vágy, hogy minden héten újra és újra ott legyek. Nem éreztem a hiányát. Mostanra ez teljesen megváltozott, és tudom, hogy ehhez szükség volt az Alfa-kurzuson kapott „lendületre”.
– A tanfolyam során milyen változást tapasztalt magában? – kérdezem Mónikát, s ő szívből jövő lelkesedéssel válaszol:
