Renault Mégane
A francia VW
Szerző: Somogyi Kristóf
A Mégane külseje bizony meglehetősen vad, még ha ez első látásra nem is tűnik fel. Ez köszönhető az első lámpatest alakjának, illetve az egész orr-rész éles vonalvezetésének. Kicsit azonban elkapkodottnak tűnik a Mégane far-részének kialakítása. Mintha a tervezőasztalon csak a hátsó ajtótóig jutottak volna el, aztán húztak egy egyenes vonalat, majd egy kis kerekítés az aljára, és ezzel a munkát befejezettnek tekintették.
A franciák adnak a belsőre. Az eszközök elrendezése és a felhasznált anyagok minősége nagyon komfortossá teszi az utasteret. A szövetülések anyaga lágy, a szivacsozás megfelelően puha. A műszerfal műanyagborítása kicsit durva, de egyáltalán nem zavaró, ugyanez igaz a kormányra is. A kormány sebességfüggő szervo, vagyis a sebesség növekedésével a kormány is egyre érzékenyebb lesz. A váltókart könnyű kezelni. A kézifékkar kialakítása azonban engem egy kissé zavar, ez a „repülőgépes” húzókar nehezebben kezelhető az egyszerű botkarnál.
A motorok közül az 1,5-ös dízelt sikerült vezetnem, így a legtöbbet erről a típusról tudom. 106 LE, 246 Nm, 4,5 literes átlagfogyasztás. Mindezek azt jelentik, hogy egyrészt húz, mint a „meszes”, másrészt egy tele tankkal nagyjából 1000 km-t lehet megtenni. A paletta további tagjai: 1,4-98 LE; 1,6-110 LE; 2,0 (sport) - 225 LE; 1,9 dci - 130 LE; 2,0 dci - 150 LE.
