Cikkek listázása

Hűség: drága kincs, de csak azoknak, akik komolyan gondolják

Holtomiglan? Holtodiglan?

Szerző: Lőrincz Sándor

Fotó: Lőrincz Sándor

A Rákosi rendszerben falura került fiatal tisztviselőnek egy család lakást és kvártélyt biztosított. A szülőknek volt egy rossz hírű lányuk, akit – bárhogy is szerették volna – nem sikerült férjhez adniuk. Sértette a hiúságukat, hogy a végén még pártában marad a leány, megpróbáltak mindent megtenni azért, hogy elkeljen. Kapóra jött a fiatalember, s rögtön kiszemelték vőnek, ám az hallani sem akart a frigyről. Mivel a rokonságban volt egy ávós tiszt, azzal zsarolták a tisztviselőt, ha nem veszi el a leányt, börtönbe csukatják. A megfélemlített férjjelölt jobbnak látta oltárhoz vezetni hírhedt „menyasszonyát”, ám az ifjú férj az istállóban, hitves nélkül töltötte az éjt, így a „nászéjszaka” „elhálatlan” maradt. Polgárilag ugyan elváltak, ám a férj évtizedekkel később az Egyház előtt is kezdeményezte házassága semmissé nyilvánítását.

A történetet egy hajdani interjú kapcsán még a 90-es években Pázmány Lajos néhai plébános mesélte e sorok írójának. Pázmány atya már 1971 óta tagja volt a veszprémi érseki bíróságnak, ahol évről évre több tucatnyi perirat várt a sorára, melyek zöme a házasságok semmissé nyilvánítását kezdeményezte. A kérelmezők arra hivatkoztak: szerintük érvénytelen volt Isten előtt tett fogadalmuk, vagy tévedtek, mert nem annak mondták ki az igent, akinek valójába szerették volna. Mivel tizenöt éve létrejött a Kaposvári Egyházmegye, s Balás Béla megyés püspök tisztában volt az érseki bíróság leterheltségével, valamint a folyamatban lévő somogyi ügyekkel, kezdeményezte az egyházmegyei bíróság felállítását, ami 1997-ben kezdte meg működését.

„Mikor a pap érdekházasságot áld meg, bűncselekményt áld meg. S mikor a rossz házasság felbonthatatlanságáról beszél – az ördög kacagva tapsol a szavára” – Gárdonyi Géza írta ezt, jóllehet: ha időben kiderülne és egyértelmű lenne az érdekházasság ténye, akkor a papok sem vállalnák az esketést. Gárdonyi, aki egy ideig a szépséges hímzéseiről ismert, Somogy megyei Karádon néptanítóskodott – s ma iskola őrzi a nevét –, azt is megjegyezte: „Óvakodjatok az olyan házasságtól, amelynek oltári lángját nem a szív gyújtotta meg!”

Felmerül a kérdés: vajon a most köttetett házasságok oltári lángját mindig a szív gyújtja meg? Higgyük, hogy a legtöbbjét igen, ám a Kaposvári Püspöki Bíróságnak jócskán adnak ma is feladatot a házasságrendezési ügyek. Régebben és a közelmúltban köttettek egyaránt, hiszen huszonéves fiatalok is kérelemmel fordulnak az egyházmegyei bírósághoz. Dr. Páhy János zselickislaki plébános, bírósági helynök a tízéves évfordulóra készített egy mérleget. Mint mondta, dr. Péteri Pál kaposvári plébános, pápai prelátus vezetésével hat bíró, egy kötelékvédő, egy ügyvéd és egy szentszéki jegyző részvételével kezdte meg működését az egyházmegyei bíróság.

Az elmúlt évtizedben a Kaposvári Egyházmegyében 15604 templomban kötött házasság bomlott fel; közülük 116 esetben gondolták úgy a felek, hogy semmisségi pert indítanak. Százhat kereset esetében született első fokon ítélet. Ezek közül hatvanötben bebizonyosodott: teljes színlelés volt az egész, de olyan perrel is találkoztak a bírók, amelyben egyértelmű volt a pszichés képtelenség. A házaspárok között akadt olyan is, amely már egy éven belül beadta a keresetlevelet, de a leghosszabb idő harminchét év volt, mondván: a hajdan templomban örök hűséget fogadott pár nem hallott arról, hogy van lehetőség a szentségi házasság érvénytelenítésére. Tudatlansággal, tájékozatlansággal egyébként gyakran szembesülnek az egyházi bíróság tagjai, akik azt vizsgálják: érvényesen köttetett-e meg anno a házasság.

A fent említett 116 ügy 232 embert érintett. A bírósági helynök szerint ez meglehetősen alacsony szám, hiszen a templomi házasságot kötött, ám elvált katolikusoknak 1,5 százalékát sem éri el.

– Ez abból adódik, hogy nagyon sokan nem tudnak a lehetőségről, és a Püspöki Bíróság léte, annak működése sem világos – állítja Páhy atya. – Sokszor még a lelkipásztorkodó papság körében sem ismert a szerepünk, jóllehet mi is tisztában vagyunk azzal, hogy nem minden elrontott házasság orvosolható egyházilag.

S hogy miként lehet kérvényezni a házasság érvénytelenítését? Mindenekelőtt egy keresetlevelet kell eljuttatni az egyházmegyei bírósághoz, amelyben a levélíró leírja, hogy szerinte miért nem volt érvényes a házasság egyházilag. Ez követően eskü alatt kihallgatják a feleket, tanúkat idéznek be, és készül egy jegyzőkönyv. Ezt kézbe kapja az ügyvéd és a kötelékvédő, akik leírják véleményüket, amelyek három bíróhoz kerülnek, kik szintén papírra vetik, hogy az iratok és a bizonyítékok alapján miként látják az ügyet. Első fokon döntés születik, majd felterjesztik másodfokra Veszprémbe, ahol arról döntenek, jól döntöttek-e első fokon. Ha ott is helyt adnak a döntésnek, miszerint valóban érvénytelen volt anno a házasság, akkor zöld utat kap az ügyfél, tehát új párjának kimondhatja Isten szent színe előtt az igent.

Igen ám, de akad olyan is, aki óvatosságból nem kívánja újra az egyházi esküvőt, és van, akinek egy életre elment a kedve, ezért inkább az egyedüllétet választja.

Mint megtudtam: a Kaposvári Egyházmegyei Bíróság által vizsgált ügyek közül hetvennyolc esetben semmisnek nyilvánították a házasságot. Volt négy és fél éves átfutási idő is, ám az esetek többségében 1-2 év alatt lezárult az ügy, hat esetben pedig egy éven belül született első fokú ítélet. Jelenleg vagy három tucat ügy vár lezárásra.

Páhy atya szerint – aki a Veszprémi Hittudományi Főiskola kaposvári kihelyezett tagozatán is tanít filozófiát és dogmatikát – minden ügy megdöbbentő, hiszen az egyik fél valamilyen módon félre akarta vezetni a másikat. Vagy úgy, hogy a szeretet helyett az érdek nyomott a latba, amikor párja ujjára húzta az aranykarikát, vagy a hűség sérült, hiszen az is előfordult, hogy az ifjú pár egyik tagja az esküvő előtti éjszakán megcsalta leendő hitvesét. Olyan eset is akadt, ahol a nászéjszakán lépett félre az ifjú ara vagy az ifjú férj. Ilyen, s ezeknél még meghökkentőbb esetekkel is rendszeresen szembesül a bíróság.

Páhy atya arról is szólt: az elmúlt másfél évtizedben észrevehetően és fokozatosan csökkent az egyházmegyében mind a keresztelések (32 százalék), mind az elsőáldozók (42 százalék), mind a házasodók száma (49 százalék). Ennek ellenére az egyházi házasságok alakulása tekintetében sokatmondó lehet, hogy míg a kereszteltek közül alig 52 százalékuk jut el a szentségi házasságig, az elsőáldozók közül 68 százalék, addig a bérmálkozóknak már 92 százaléka szeretne oltár előtt örök hűséget fogadni választottjának.

Papokkal beszélgetve egyértelműen kiderült: a mai fiatalok jelentős hányada – hiába lépte át akár a huszadik életévét – lelkileg éretlen, s talán egy kicsit infantilis is. A házasságkötéskor pedig sokak számára a külcsín a legfontosabb: a hintó, az uszályos menyasszonyi ruha, a templomi környezet, az orgonaszó. A lelki dolgokra általában nem helyeznek megfelelő hangsúlyt. Ezen kívül baj van a döntéshozatali és a kapcsolatépítési mechanizmusukkal is, így a legtöbb esetben – sajnos – az együttélés megelőzi az igazi megismerést. Hiányzik a szellemi, spirituális út ezekből a nem szentségi kapcsolatokból, hiszen a fiatalok túlértékelik a testiséget, s ezzel végleg oda a házasság előtti tisztaság. Az „összehurcolkodás” pedig nem kedvez a házasságnak. A szentségi házasságnak semmiképpen sem. Ezért oly sok a válás, s hol van akkor már az Isten szent színe előtt kimondott fogadalom: holtomiglan, holtodiglan?

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>