Cikkek listázása

Interjú Kürnyek Róbert atyával

A Szentírás a liturgiában

Szerző: Horváth István Sándor

Fotó: Horváth István Sándor

A Szentírásnak meghatározó szerepe van szertartásainkban. A szentségek kiszolgáltatásakor elhangzó bibliai szövegek segítenek megérteni az éppen zajló esemény lényegét. Hasznos tehát, ha odafigyelünk ezekre a bibliai részekre, főként akkor, ha csak ilyenkor találkozunk Isten szavával, bár természetesen az volna a jó, ha ezeken kívül is, például odahaza is rendszeresen olvasnánk Bibliánkból. Interjúnkban a Rómában liturgiát tanult Kürnyek Róbert atyát kérdeztük a Szentírás és a liturgia kapcsolatáról.
– A liturgia mindig ünneplés. Hogyan válik a Szentírás ennek az ünneplésnek a részévé a szentségek kiszolgáltatásakor?

– Nem létezik liturgia a Szentírás olvasása nélkül. Nemcsak a szentmisében és a zsolozsmában olvassuk a bibliai szövegeket nap mint nap, hanem a szentségek ünneplésének is kihagyhatatlan része Isten igéjének olvasása és magyarázata. Természetesen mindig az adott szentségnek megfelelő szakaszokat adja elénk Egyházunk, amelyek nem csupán a látható jelekkel hozhatók összhangba, hanem a láthatatlan történésekkel is. Ezért olvashatunk kereszteléskor Jézus megkeresztelkedéséről, de az istengyermekség kegyelméről is, valamint bérmáláskor a tüzes lángnyelvek alakjában érkező Szentlélekről, de a Léleknek a szívünkbe való kiáradásáról is.

Mindez persze nemcsak azon szentségek ünneplésére vonatkozik, amelyekben szentmise keretében részesülünk, hanem a szentmisén kívüli szentségekre is. Még a bűnbocsánat szentségéhez is hozzátartozik Isten igéjének olvasása, bár legtöbbször ez – mivel fakultatív – sajnos kimarad.

– A szentmiséről talán külön is érdemes elgondolkoznunk, hiszen itt szorosan kapcsolódik az Ige liturgiája az Eucharisztia liturgiájához.

– A Sacrosanctum Concilium kezdetű zsinati dokumentum írja: „Krisztus mindig jelen van Egyházában, kiváltképpen a liturgikus cselekményekben. Jelen van a szentmise áldozatában, mind a papi szolga személyében, (…) mind, s leginkább, az eucharisztikus színek alatt. (…) Jelen van igéjében, mert Ő maga beszél, amikor az Egyházban a Szentírást olvassák. Végül amikor könyörög és zsoltároz az Egyház, Ő van jelen.” Krisztus jelenlétének valóságára vonatkoztatva a zsinat nem tesz különbséget Krisztusnak az Eucharisztiában és Isten igéjében való jelenléte között. Mind a kettő ugyanolyan valóságos. Azonban míg az Eucharisztiában materiálisan is jelen van Krisztus, addig a liturgia evangéliumos könyvében csak szimbolikusan. A jelenlét tehát ugyanolyan valóságos, de más módon valósul meg. A kétféle jelenlét így elválaszthatatlanul összetartozik.

A liturgiában a szentírási szakaszokat nem csupán felolvassák, azok aktualizálódnak is. A liturgikus környezet vagy akár egy-egy konkrét ünnep meghatározza a szentírási szakasz értelmét. Zakeus történetét például Lukács evangéliumában találjuk meg. Lukács fontos célja volt evangéliuma szerkesztése során, hogy Isten emberekhez lehajló irgalmasságáról beszéljen. Így ennek a történetnek is ez áll a középpontjában. Ha azonban egy templomszentelési liturgiába helyezzük ezt a szöveget, máris új hangsúlyt kap az egész történet, és a „ma a te házadban kell megszállnom” válik központi témává, vagyis Istennek az emberek közötti lakozása. Egyrészt tehát így aktualizálódik egy-egy szentírási szakasz a liturgiában.

Másfelől pedig ki ne tapasztalta volna, hogy például a szentmisében az olvasmányokat hallgatva Isten megnyitotta a szívét és az értelmét, és megoldást talált élete egy nehéz kérdésére vagy éppen egy nagyon jó elhatározásra indította. Isten igéjének hallgatása előkészíti lelkünket a Krisztussal való egyesülésre, mely a szentáldozásban történik. Így a Jóisten folytonosan alakítja és formálja lelkünket Igéje által, hogy mi magunk is Krisztushoz mindinkább hasonlóvá akarjunk válni.

– Milyen liturgikus elemek hangsúlyozzák a Szentírás fontosságát?

– Nagy tisztelettel veszi körül liturgiánk a Szentírást. Az előbb elmondottak után már értjük, miért van az, hogy tiszteletünk ugyanazon jeleiben részesítjük a liturgia során az Eucharisztiát és a Szentírást. A Szentírás felolvasásának külön helye van, mely az oltár mellett a liturgikus tér másik fő pontja. Az evangéliumot tartalmazó könyv legtöbbször sokkal díszesebb a többi könyvnél, hiszen Krisztust szimbolizálja. A szentmise kezdetén ünnepélyes körmenetben viszik a templomba, az evangélium felolvasása előtt pedig újabb körmenetben viszik az igehirdetés helyére. Ezt a körmenetet gyertyával és füstölővel kísérik. Az evangéliumnak a többi szentírási szakasszal szembeni elsőbbségét az is hangsúlyozza, hogy a hívő közösség azt felállva hallgatja. A püspöki szentmiséken pedig az evangélium felolvasása után a püspök áldást ad az evangéliumos könyvvel. Sok-sok apró jel és gesztus, mely kihangsúlyozza a Szentírás liturgiában betöltött szerepét, s mellyel végső soron magát Krisztust tiszteljük.

– Mire kell figyelniük a felolvasóknak, miközben Isten üzenetét közvetítik?

– Mindenekelőtt arra, hogy a szentírási szakaszok felolvasása közben kommunikációnak kell létrejönnie a tanító Isten és az igét hallgató hívő közösség között. A felolvasó tolmácsolja Isten szavait, mely rajta keresztül jut el a liturgikus közösséghez. Éppen ezért úgy kell felolvasnia, hogy mindenki számára érthető legyen a szent szöveg, s hogy a hívő közösség minden tagja megtalálhassa benne a neki szóló üzenetet.

Isten igéjének felolvasása komolyságot, méltóságot és jó felolvasási képességet kíván. Fontos, hogy a felolvasó értse, amit olvas. Ez pedig feltételezi azt, hogy át is gondolta a szent szöveg értelmét. Éppen ezért a Szentírás felolvasását a liturgiában elsősorban a felnőttek feladatának tartom, akik már a puszta kiállásukkal is tanúságot tesznek Isten igéjének hatékonyságáról.

– Hogyan hallgassuk Isten szavát? Mire érdemes figyelni, hogy a hallottak életté váljanak?

A zsolozsmáskönyv fogalmazza meg a legszebben, hogyan is kell Isten igéjét olvasni: „a liturgikus ünneplésben a Szentírás olvasását mindig imádság kíséri, mert így gyümölcsözőbb az olvasás” (ILÁR 140). Az imádsággal elkísérve nem válik szentírásolvasásunk puszta könyvolvasássá, hanem fel tudjuk benne fedezni azt az isteni szót, mely egykor a világot megteremtette, s mely életbe hívott mindnyájunkat.

Fontos az is, hogy folytonosan a kezünk ügyében legyen a Szentírás. Azt nem lehet kiolvasni, és nem lehet elégszer olvasni. Állandóan alakít és formál bennünket, és mint az eső a földet, a Szentírás is termékennyé teszi lelkünket.

– Hogyan válhatnak a hívők a Szentírás apostolaivá?

– Mindenekelőtt ha maguk is olvassák és imádkozzák a Szentírást. Sokféle beosztás létezik már, amely alapján akár mindennap el lehet olvasni egy-egy rövid szakaszt. De nagyon helyes az is, ha a szentmise aznapi olvasmányait veszi valaki elő, kicsit átgondolja, és próbálja a saját életére alkalmazni az olvasottakat. Nagy segítség lehet ebben az Új Ember Kiadó havonta megjelenő kiadványa, az Adoremus, mely minden napra tartalmaz néhány gondolatot is. A Szentírás imádkozásának nagyszerű módja a zsolozsma, hiszen az szinte teljes egészében szentírási szakaszok imádkozásából áll. Ehhez az újonnan megjelent zsolozsmáskönyv lehet nagy segítség. Jó volt hallani, hogy a Szentírás évében a kiadók Bibliái szinte teljes egészében elfogytak, és gyorsan újra kellett nyomni valamennyit. Mindenkinek kell, hogy legyen Bibliája, amit rendszeresen elővesz, olvas és imádkozik, ugyanakkor folytonosan fáradozik azon is, hogy az olvasottakat életre váltsa és hirdesse.

– Hogyan tudják a családok odahaza használni a Bibliát?

– Az előbb felsoroltak alapján bármelyik módon olvashatják a Szentírást. Kis családi liturgiát is ki lehet ebből a közös bibliaolvasásból alakítani. Például közös imádsággal kezdődik és zárul a szentírásolvasás, vagy akár a család egy-egy tagja értelmezi vagy alkalmazza is a saját- vagy a család életére az olvasottakat. A közelgő adventi időszakban ennek különleges jelentősége lehet, hiszen az advent készületi időszak annak megünneplésére, hogy Isten Igéje testet öltött kétezer évvel ezelőtt.

A család Szentírásának lehet egy különleges helye, melyen a szent könyv egész nap szem előtt van, hogy puszta jelenlétével is újra és újra emlékezetünkbe idézze Isten szavát, amellyel akár a Szentíráson keresztül, akár imádságainkban szól hozzánk. Fontos, hogy észrevegyük azt, hogy a Biblia Isten gondviselésének egyik jele és eszköze. Ennek folytonos tudatosítása egész életünkön keresztül meghatározó. Hiszen – Szent Jeromos szavaival élve – „aki a Szentírást nem ismeri, Krisztust sem ismeri”.

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>