Cikkek listázása

Reggelre eláll a vihar

Szerző: Herdics György

Mondják, hogy az embert élete végéig elkísérik a gyermekkorában megélt élmények – a pozitívak éppen úgy, mint a negatívak. Bizonyára mindenki be tudna ilyenekről számolni, ha végiggondolja rég elmúlt gyerekkorát. Tanúsíthatom ezt én is – az úszással, a vízzel kapcsolatban. Talán tíz éves lehettem, amikor egyszer csónakázni mentünk, és felborult a csónak. Az a kétségbeesett érzés, amit akkor éreztem, mivel nem tudtam úszni, máig bennem él. Azóta sem szeretem a vizet. Nem volt kibe, mibe kapaszkodnom… A Gondviselés megóvott. Úgy látszik, terve volt az életemmel.

Mindahányan úszunk, evezünk életünk hajóján. Sokszor viharba kerülünk, felborul a hajónk, fulladozunk, kétségbeesetten kapaszkodnánk valamibe, csak éppen a megfelelő fogódzót nem találjuk. Aztán valahogy mégis kievickélünk a partra, és elfelejtjük a vihart, elmúlik a veszélyérzetünk. „Minden életben és minden életszakban kerekednek ilyen viharok, mikor mindaz, ami addig kötés volt, nem bírja ki a szenvedélyes indulatok viharának feszítését. Lazíts és várjál. Reggelre eláll a vihar” – írja Márai.

Nekünk, keresztényeknek pedig azt is tudnunk kell, hogy minden viharban, minden élethelyzetben van kibe kapaszkodnunk. Az Úr ott áll mellettünk, és ahogy Pétert nem hagyta elsüllyedni, úgy felénk is kinyújtja kezét. Megpróbál, de elveszni nem hagy bennünket.

Olyan sokszor legyintünk, kiábrándultságunkat talán már leplezni sem akarjuk, amikor újra és újra csalódnunk kell azokban, akikben bíztunk, amikor megint nem sikerül valami, amikor sárba tapossák valós vagy vélt jogainkat, amikor igazságtalanul vádolnak, amikor úgy tűnik, minden összeesküdött ellenünk, és összecsapnak fejünk felett a hullámok. Pedig csak tudatosítanunk kellene, hogy éppen ezek lehetnek a próbatételek, amelyekkel az Úr „tesztel” minket: hű gyermekei vagyunk-e? Talán éppen az ilyen emberileg kilátástalannak látszó helyzetekben kellene felismernünk: Jézus mellettünk van, és nyújtja felénk a kezét. Lehet, hogy éppen egy baráti kézfogásban, levélben üzen. Azt, hogy sohasem vagyunk egyedül.

Az előttünk álló május talán az év egyik legszebb hónapja. Virágaival, zöldellő fáival, a májusi litániákkal, a fiatal szerelmespárokkal derűt, optimizmust, reményt sugall. Azt harsogja – bármilyen közhelyként hangzik is –, hogy szép az élet, és érdemes élni. Érdemes a körülöttünk és bennünk tomboló viharok ellenére is reménykedni. Érdemes élni azzal az ajándékkal, amit életnek nevezünk.

Pünkösd ünnepének közeledtével el kell gondolkoznunk azon is, milyen bőkezű velünk az Úr. Elküldte számunkra Szentlelkét, hogy megerősítsen minket. A Lélek ajándékainak bőségével élhetünk, abból meríthetünk. Újra és újra „kicsomagolhatjuk” ezeket a soha el nem fogyó ajándékokat. „Te kormányozd beszédünket, szívünket is csendesítsed; nem sodorhat harag minket, ha te itt vagy, Vigaszunk” – áll az egyik pünkösdi himnuszban. Ha rábízzuk magunkat a Vigasztalóra, ha beszédünket valóban Ő kormányozza majd, és szívünk is csendesül, akkor minden bajon, gondon, gáncsoskodáson felül tudunk emelkedni. Akkor újra bizakodóan tudunk a jövőbe tekinteni. Akkor újra biztosan siklik tovább a cél felé életünk hajója.

 

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>