Az MKPK ad limina-látogatása a Vatikánban
Főpásztoraink az „apostolok küszöbénél”
Szerző: Rosdy Pál
Az összefoglaló áttekintés és személyes megbeszélés a mai modern viszonyok között is fontos, nemcsak a római kúria vezető intézményeinek, hanem a püspököknek is. Mindkét fél sokat tanul ilyenkor. Az Egyház központi tisztségviselői nem csak az adatokat tekinthetik át, de a helyi egyház legfontosabb szándékait, törekvéseit is. A főpásztorok pedig mélyebben megismerhetik a Szentatya szándékait, fontossági sorrendjét és nem utolsó sorban azokat a bíborosokat, munkatársakat, akikkel máskor is tárgyalniuk kell.
A személyes megjelenés előtt hónapokkal meghatározott kérdőpontok alapján a főpásztoroknak írásbeli jelentést kell küldeniük egyházmegyéjük helyzetéről, a helyi egyházban a különböző szakterületek állapotáról (központi intézmények, oktatásügy, karitatív intézmények stb.) Ezt a jelentést a vatikáni főhivatalok (kongregációk, pápai tanácsok) feldolgozzák, és tudják, mit kell majd személyesen megbeszélni. A főpásztorok aztán végigjárják az illetékes hivatalokat. Az egyes püspökök nemcsak saját egyházmegyéjük helyzetét, de a szakterületükhöz tartozó országos egyházi ügyeket is megbeszélik.
Természetesen mindez nemcsak a püspökök és papok számára fontos, hiszen az Egyház minden megkeresztelt tagjának életét érinti. Mert ilyenkor például a liturgikus élet, a szentségi élet, a hitoktatás, a katolikus iskolák, a hívők vallási élete, a keresztény egységtörekvések, a családok helyzete, a tájékoztatás (rádió, televízió, internet, sajtó) világa is szóba kerül, új ösztönzéseket, útmutatást kap. Mindezek az ügyek mindnyájunk lelkiismeretét terhelik, mert mindnyájunk jövőjéről van szó, közös a felelősségünk.
Példaként idézhetjük Bábel Balázs kalocsai érseket, aki év elején a Petőfi Népe megyei lapnak nyilatkozva megemlített néhány szempontot a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye jelentéséből. Örömmel állapította meg, hogy a főegyházmegyében az elmúlt évek során kicsit csökkent a paphiány. Idén hat újmisés pap kezdi meg lelkipásztori szolgálatát. Tizenkét állandó diakónus segíti a lelkipásztori munkát. Szólt „a mindennapok hűségét megélő papságról”, a gyermekáldást vállaló és gyermekeiket vallásosan nevelő szülőkről és a civil hittanárok áldozatos munkájáról is.
A főhivatalokban folytatott tárgyalások után külön-külön, majd együtt fogadja a főpásztorokat a Szentatya. A személyes fogadás inkább beszélgetés a fontos kérdésekről. Az együttes fogadás során mondott beszédében a Szentatya a kapott összefoglaló információk alapján csoportosítja mondanivalóját. Ebből a beszédből fogunk közvetlenül a legtöbbet tanulni: hogyan látja helyi egyházunkat a Szentatya? Milyen gondokat, feladatokat lát? Mit kér tőlünk? Miben látja megújulásunk, fejlődésünk zálogát?
Az ad limina-látogatás zarándok jellege elsősorban a négy római pápai bazilika meglátogatásában fejeződik ki. Püspökeink koncelebrált szentmisét mutatnak be a Szent Péter-bazilikában, a falakon kívüli Szent Pál-bazilikában, a lateráni Szent-János bazilikában és a Santa Maria Maggiore-bazilikában.
Erdő Péter bíboros prímás római címtemplomában, a Szent Balbina-bazilikában fognak találkozni a Rómában élő magyarokkal. A látogatás, mint láttuk, komoly felelősséget és munkát jelent. Imánk kísérje főpásztorainkat, hogy Magyar Katolikus Egyházunk ügyét sikerrel képviseljék. Bízhatunk benne, hogy ők sem feledkeznek el rólunk „az apostolok küszöbénél”.