Eligazítás a szektákról tizenéves fiúknak

Programunk a világ számos országában összegyűlt tapasztalat alapján állt össze (egyébként az előadássorozat több országban fut párhuzamosan), a Krisztus Légiója kongregáció szerzetesei (a Krisztus Légiója a Regnum Christihez tartozó kongregáció) segítettek lerakni az alapjait. A hazai előadók (többek közt Kunszabó Zoltán állandó diakónus vagy Kiss Ulrich jezsuita szerzetes, Puskás Balázs, a Regnum Christi megszentelt életű tagja stb.) személyes tapasztalatokról is beszámoltak. Különösen erős hatású és hiteles előadás volt az, ahol az egyik előadó elmondta személyes történetét arról, hogy miképpen került a szekták vonzáskörébe, és hogyan szabadult meg annak kötelékeiből, visszatérve az Egyházba. A fiatal lány elmesélte, hogy még tizenéves korában, a bérmálkozása után rövid idővel eltávolodott az Egyháztól, önpusztító életet élt, elhanyagolta egészségét, és ennek következtében súlyos beteg lett. Egyik kórházi kezelés követte a másikat, mert a lány továbbra sem vigyázott magára. A gyógyulást és ezzel kapcsolatosan a lelki békét azután a keleti eredetű vallási szektáknál kereste. Elmélyült az ezoterikus tanokban, több „praktikát” is kipróbált, fizetve is a „beavatásokért” (például a reiki esetében), de a várva várt gyógyulás sem mások által, sem az öngyógyítás által nem következett be, ellenben megbomlott a huszonéves lány belső lelki harmóniája. Elmondása szerint végső reménye egy indiai út volt, ami egy „guruhoz” vezetett volna, de az út előtt egy éjszaka álmot látott: ebben az álomban a guru (amelynek képe ott lógott a szobája falán) egy olyan félelmetes sötétség hátterében jelent meg, ahonnan lángok csaptak ki, és a guru szeme is izzott. A rettenetes, pokoli látomás után a lány lemondta az indiai utat, és később egy egyházi lelkigyakorlat alkalmával megértette, hogy a kereszténység lényege nem más, mint személyes kapcsolat Istennel, Jézus Krisztussal.

A Regnum Christi előadássorozata fiataloknak szólt, nyitottan mindenki felé. Csernus László arról számolt be, hogy az érdeklődők között különös módon jelentős számban voltak felnőttek is.

– Az ország számos részéből, illetve a határon túlról is érkeztek hozzánk megkeresések – mondta. – Kiderült számunkra, hogy a szektákról szóló ismeretek, illetve az egyházi tanítás és a szekták tanítása közötti különbségek ismerete sok felnőttet érdekel, várnak tőlünk valamit, például egy tematikus vázlatot a témában. Bevallom, nem készültünk fel erre, de a későbbiekben úgy tűnik, hogy gondolkodnunk kell arról, hogy felnőttek számára is biztosítsunk valamiféle képzést a szektákról.

A vatikáni Keresztény Egység Titkársága 1986. május 2-án így határozta meg a szekták fogalmát: „Olyan vallási közösségek, amelyek valamely nagy kultúra vallási közösségének tanaiból és gyakorlatából származtatják magukat, de azzal mégsem kívánnak azonosulni”. Mondhatjuk úgy is, hogy válogatnak, „mazsoláznak” az eredeti vallási tanrendszerből, valamint a tapasztalatok szerint más vallások tanrendszereiből is vesznek át elemeket (szinkretizmus).

Korábbi reprezentatív felmérésekből kiderül, hogy hazánkban az elmúlt másfél évtizedben számos új „vallási csoport” kért állami elismerést és egyházként bejegyzést. 1989 után az addig illegalitásban vagy féllegalitásban működő új vallási közösségek is láthatóvá váltak, az addig nem honosak pedig szabadon bejöhettek. A szekták elterjedését a szakértők a fogyasztói társadalomban megjelenő identitáskeresés, az istenéhség és a transzcendenciakeresés kielégítetlenségével magyarázzák. Az új vallási közösségek jelenléte azonban befolyásuk erősségével, harsány missziójukkal, a tömegkommunikációban és a politikai életben való súlyukkal is mérhető, ez pedig olykor többszöröse számarányuknak.