A beimádkozott lakás, a napi ige megsokszorozza az alkotókedvet
Tervrajzok, zománcok a Lélek vonalaival…
Szerző: Lőrincz Sándor
Fotó: Lőrincz Attila
– Mivel édesapám is mindig szívesen rajzolt és festett, én is korán megismerkedtem a különféle műfajokkal, ám kezdetben orvosnak készültem – mondta Hidasi Ágnes. – Másodikos gimnazistaként társaim rajzait látva azonban rájöttem: talán én is tudok így rajzolni, és akkor fordultam igazán a művészetek felé. Építészmérnökként végeztem a Műegyetemen, férjem tankörtársam volt. Nagy lendülettel, sok tervvel indultam el az építészpályán. Egy idő után rádöbbentem: anyaként, feleségként több idő jut a családra, ha az oktatást választom. Pécsett a Pollack Mihály Főiskolán tanítottam, s ott ismerkedtem össze H. Barakonyi Klára képzőművésszel, akitől megtanultam a tűzzománckészítés titkát.
Egy építész életében a vonal meghatározó, Ágnes ezért horgonyzott le a rekeszzománcnál, amely rendkívüli precizitást, fegyelmezettséget igényel, s míg a félkész mű ég a kemencében, az alkotó izgul, mivel soha nem lehet pontosan kiszámítani, milyen lesz a végleges szín. A fehér, kristályos anyag csodás bíborvörössé változik, s ha tovább benn marad, elfeketedik.
– A tűz ugyanúgy kipróbálja az anyagot, mint ahogy a Szentlélek tüze a mi életünket, és egyáltalán nem mindegy, hogy mivé égünk ki – jegyezte meg Hidasi Ágnes.
Munkáiban nemcsak a vörösrézhuzalt alkalmazza; szívesen kísérletezik sárgarézzel is, amit nem használhatna, mert nem képez kötést a zománccal. Bizonyítékul megmutatja A megtisztulás útján című munkáját, amelyen sárgaréz rekeszek is vannak, igaz, színtelen zománccal, ám mégis egységben a kép. Megtudom: első kritikusa a férje, aki olykor-olykor hiányolja a fehéret és a kéket. Ágnes érzi: Ákos – a közönség képviselőjeként – mindig jó irányba tereli, és elgondolkodik észrevételein.
A polgári lakásnak – ahol nagy becsben őrzik a régi bútorokat, tárgyakat, kiegészítőket – sajátos atmoszférát adnak a színes tűzzománcképek. Őrzik az ősmagyar jelképeket, emléket állítanak irodalmi alakoknak vagy éppen Bartók kékszakállú hercegének, s tűzgömbbé nemesült városalaprajz figyelmeztet szétomló világunk központi helyére: Isten hajlékára… A Pantokrátor is megjelenik nyugalmat árasztó, igazságosztó tekintetével, de lenyűgöz bennünket a Madonna, melynek az Irul-pirul Mária címet adta a művésznő, a másik szobában a Négy evangélista néz ránk; közös keretbe komponálva, de zöld tónusaival, sajátos ritmusával a Mélyvíz előtt is sokáig elidőzünk. A Kőbe zárt évezreddel és a 2000 éves álommal pedig Pécs históriája elevenedik meg – angyali jelenléttel.
Hidasi Ágnesnek épülettervein kívül – köztük egy szekszárdi számítóközpont, több lakóépület, fogadószint – számos önálló s vagy félszáz közös kiállítása volt. Egy különleges mű is kötődik nevéhez: H. Barakonyi Klárával közösen készítették el a Jeruzsálemben élő, katolikus perzsa szobrász- és festőművész, Jacob Ben-Shalom teremtést szimbolizáló tűzzománc térplasztikáját. S hogy mivel telik a nyara?
Megpróbálja feldolgozni szülei halálát, ami nem lesz könnyű. Júliusban részt vesz a kecskeméti zománcművészeti szimpóziumon, hogy újra találkozzon a művésztársakkal, s tanuljon. Különösen vonzó az idei téma. Mivel a reneszánsz és a Biblia évét ünnepeljük, így ez áll a középpontban. Már izzítja gondolatait az Úr, de ha mégsem sikerül valamennyi ötletét megvalósítani ebben az esztendőben, jó időre ad majd inspirációt, munkát és örömet az újjászületés korának művészete és a könyvek könyve.
A beszélgetéshez kellemes muzsika társul; a férj kedvenc szórakozása ugyanis a zenélés. A Megyeháza Galériában is játszott már felesége kiállításmegnyitóján. Az elektromos zongorán felcsendülő művek ugyanúgy Istentől vannak, mint a tűzzománcok, a tervrajzok, és ahogy életük homokóráján peregnek a szemek, egyre biztosabb a felismerés is: a talentum szintén az ő adománya, amelyet mindannyiunknak kötelessége kamatoztatni. A hit szűrőjén keresztül, az ige szavával vizsgálnak minden hatást, minden helyzetet, és nemcsak beszélnek arról, hogy erővel kapaszkodnak az Úr köpönyegébe, hanem élik és hirdetik is az örömhírt.
– Amíg nem tértünk meg, a tervezőasztal mellett is minden nehezebben ment – állítja Marton Ákos, aki egy időben a papsággal kacérkodott. – Megismerkedtem a világvallásokkal, és világossá vált: a Biblia az egyetlen könyv, amelyben nincs változás, és mindenre ott a válasz. A kereszténységen kívüli vallások, filozófiák megkerülik a keresztet – amelyről a mi hitünk szól, és ebben van Isten népének ereje –, s így próbálnak válaszolni a nagy kérdésekre. Ezért ekkora a zűrzavar a világban.
Somogy egykori főépítésze állítja: a beimádkozott miliő, a rendszeres bibliaolvasás megsokszorozza alkotókedvüket. A bodrogi templom tervezésekor is elég volt egy ima, egy igerész – Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; paizs és pánczél az ő hűsége (Zsolt 91,4) –, s máris megjelent szeme előtt az alaprajz. Most már a cserép is rajta van az impozáns épületen; olyan a tetőszerkezete, mint két kiterjesztett szárny.
Pálháza görög katolikus temploma, a pécsi pünkösdi imaházkomplexum megtervezése, és az Irgalmas-templom felújítása is Marton Ákos nevéhez fűződik, mint ahogy több lakóház, irodaház, iskola, kollégium, mezőgazdasági épület, de tervezett már passzív napenergiával működő postaépületet is. A muzikális építész, aki egy időben Keszthely főépítésze volt – most Marcalié –, szintén tanított a Pollackon. Több évtizede hangoztatja: az építész szakmát újra kell gondolni, mert óriási energiaválság tör ránk, ráadásul fojtogató erkölcsi válsággal. A legtöbb kolléga azonban csak legyintett: Ákos megint képzelődik…
A tervezőasztalon Isten bodrogi hajlékának rajzai. A száz személyes katolikus templomot vélhetően már a jövő év elején felszentelheti Balás Béla megyés püspök. A rendkívül egyszerű berendezés leglátványosabb része az oltárkép lesz, amelyet Hidasi Ágnes készít, természetesen rekeszzománcból. Ez pedig nem más, mint hitünk alfája és ómegája: egy óriáskereszt, a Megfeszítettel.
