Prokopp Mária művészettörténésszel beszélgettünk
Remekműveken iskolázódott szempár
Szerző: Bodnár Zita
Fotó: Bodnár Zita
– Esztergomban nőttem fel, a város és a szüleim döntően meghatározták életem irányvonalát. Édesanyám a Keresztény Múzeum művészettörténésze, édesapám a Prímási Levéltár vezetője volt. Nem csoda tehát, hogy a művészet mindennap terítékre került otthon. Engem nagyon érdekelt a történelem, nem egyszer versenyt is nyertem. Már gimnazistaként kivettem a részemet az idegenvezetésből, nagyon szerettem a műalkotásokról, mesterükről, az adott történelmi korról beszélni. A középiskola után az ELTE művészettörténet-történelem szakán folytattam tanulmányaimat. Miután elvégeztem az egyetemet, hét évig dolgoztam Esztergomban a Vármúzeumban. 1969-ben kerültem Budapestre, az ELTE Művészettörténeti Tanszékére. Ebben az évben Magyarország látta vendégül a XXI. Nemzetközi Művészettörténészi Kongresszust a tanszék rendezésében, én lettem e Kongresszus tudományos titkára. A nem könnyű feladat sikeres elvégzése után a Tanszék kutatói, majd oktatói állományába kerültem. 1996-ban kaptam a professzori kinevezést.
– A művészettörténész megismerkedik a műalkotásokkal, főleg azok szellemi tartalmával. A spirituális mélység és a művészi érték ugyanis összefügg. A műben benne rejlik a művész lelkivilága, mindaz, amivel szeretne a korára hatni. A művészettörténész feladata az alkotás értékeit felfedezni és tolmácsolni. A művészettörténésznek rendelkeznie kell azzal a kifinomult érzékkel, hogy a művészetben meg tudja állapítani, mi az értékes, mi a valódi műalkotás, amely képes továbbítani a művész üzenetét a befogadó számára. Az igazi remekműveken iskolázódik az ember szeme. Az ilyen tekintet meg tudja állapítani, hogy a művészeti alkotás értékes vagy sem.
– Rendszeresen hazajárok Esztergomba. Tevékenyen kiveszem a részem a város kulturális és tudományos életéből. Esztergom Szent István városa! Ő itt uralkodott és Fehérvárott temetkezett. 1938-ban még mint Szent István városát ünnepelték Esztergomot, az elmúlt ötven évben azonban a mondat első fele lemaradt, pedig Esztergom volt Magyarország első fővárosa, és közel ezer éven keresztül kulturális központja. Mennyire fontos lenne, hogy ennek tudatában legyünk!