Cikkek listázása

Karnyújtásnyira a tavasztól

Szerző: Herdics György

Most, mikor e cikk íródik (január 20-án), s kint 15 fok van, akarva-akaratlanul Mécs László Tavaszi zsoltár című verse jut eszembe:

„…Mert te volnál az Isten dicsősége:
– és te vagy az Isten golgotai gyalázata, Ember!
Te volnál az Isten gyönyörűsége:
– és te vagy az Isten hétfájdalma, Ember!
Te volnál az Isten atyai szelídsége:
– és te vagy az Isten hetedízigleni haragja,
hiába állította fel a villámhárítót a Golgotán, Ember!
Te voltál a teremtés koronája:
és te vagy a teremtés csődje, Ember!”

Vajon tényleg ennyire rossz lenne az ember? Mikorra ezen írás megjelenik, már kezdődik a nagyböjt, a lélek intenzív(ebb) megtisztításának ideje. Nagyon is helyénvaló tehát, hogy a teremtés koronájáról és csődjéről, az emberről gondolkodjunk. Miért is adja a költő versének a Tavaszi zsoltár címet? Az utolsó versszakban többek között ez áll:

„…tavaszodj végre akarata szerint, Ember,
és légy az Isten boldog békessége. Ámen.”

Ki kell tehát tavaszodnunk. Mert gyönyörű a tavasz. Ébred a természet, apró kis virágok pompáznak a réteken és kertjeinkben, a pacsirták csodásan dalolnak, a télire messzire költözött madarak lassan visszatérnek… Minden az életről, a megújulásról, az új élet lehetőségéről beszél.

Ki kell tavaszodnia az embernek. Meg kell ragadnia az új élet lehetőségét. Lelkileg gyönyörűnek kell lennie, mert Isten azt akarja, hogy mindig tavaszi hangulatban legyünk.

Hányszor kétségbeesünk, hányszor úrrá lesz rajtunk a félelem, ha borongós napok özönét látjuk magunk mögött. Álmaink, vágyaink, terveink gyakran valóban csak álmok, vágyak és tervek maradtak. A siránkozó, csüggedt embernek mondja az Egyház most, a nagyböjti szent időben: Tavaszodj ki! Tavaszodj ki bátran! Meglásd, ha megtisztulsz, ha rálépsz a tökéletesség útjára, mindjárt más szemmel fogsz nézni a világra, rádöbbensz arra, hogy neked az „Isten boldog békességének” kell lenned! Ki kell békülnöd vele, meg kell tisztulnod, hogy érezzed, megérkezett a tavasz!

Mitől van az, hogy mindig azt várjuk: a másik tavaszodjon ki, ő legyen jobb és tökéletesebb? Mitől van az, hogy ajánlgatjuk másoknak a helyes utat, azt azonban már kevésbé vizsgáljuk, hogy mi azon járunk-e? Mitől van az, hogy a legkisebb sikertelenség is képes bennünket letörni? Mitől van az, hogy mások „tavaszi sikerei” inkább elbátortalanítanak minket, mintsem ösztönöznek? Megválaszolatlan kérdések garmadája ötlik föl bennünk, amelyeket éppen most, a nagyböjti időben kell megválaszolnunk.

Dosztojevszkij szerint az ember az a lény, aki mindenhez hozzászokik. Szokjunk tehát hozzá a jóhoz, a széphez, a nemeshez! Szokjunk hozzá azokhoz az erényekhez, amelyek igaz emberré tesznek minket! Mert nem érdemes ahhoz szokni, ami lealacsonyít minket, ami megfoszt emberi méltóságunktól, ami által szégyent hozunk az emberiségre, az Egyházra. Emberek vagyunk, a költő – Sík Sándor – szerint a szürkület fiai. De akarnunk kell a fényt, a melengető napsugarat, mely éppen tavasszal oly csodálatos és reményt keltő.

A lelki értelemben vett tavasz tehát csak egy karnyújtásnyira van tőlünk. Nyújtsuk ki hát karunkat, s ragadjunk meg az Istent!

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>