Cikkek listázása

Százharminc éve – 1878. február 7-én – halt meg IX. Piusz pápa

Egy áldozattal teli élet

Szerző: Szalontai Anikó

II. János Pál 2000. szeptember 3-án a Szent Péter téren több mint százezer hívő jelenlétében avatta boldoggá IX. Piusz pápát. Az esemény heves vitát, ellenvetéseket váltott ki, s a leghosszabb ideig uralkodó egyházfő pályájának megítélése mind a mai napig megosztja a közvéleményt. XXIII. János, akit vele egy napon avattak boldoggá, ezt írta 1959-ben naplójába: „Gyakran gondolok IX. Piuszra, szent és híres emlékezetére. Szeretném méltón követni áldozattal teli életének példáját…” II. János Pál szerint IX. Piusz legfőbb érdeme, hogy korának viharos eseményei közepette is képes volt Istent minden területen előtérbe helyezni.
Polgári nevén Giovanni Mastai Feretti 1792-ben, az Egyházi Állam területén fekvő Senigalliában született. A betegeskedő fiú audienciát kért VII. Piusz pápától, s e találkozás segített meghozni a döntést: hazautazva bejelentette szüleinek, hogy pap lesz. 1814-ben tért vissza Rómába, ahol a Tata Giovanni gyermekkórházban, illetve árvaházban lakott, amelynek már kispapként igazgatóhelyettese lett. 1819-ben szentelték pappá. A Santa Maria in Via Lata-templom kanonokja lett, de folytatta nevelői, igazgatói munkáját is. 1823-ban az Egyházi Állam diplomáciai feladattal bízta meg: az apostoli delegátus kísérőjeként kellett Chilébe hajóznia. Az új köztársaság vezetői bizalmatlanul fogadták a követeket, s a tárgyalások sikertelenül záródtak. Visszatérve Rómába folytatta munkáját a gyermekkórházban, majd a San Michele pápai kórház igazgatójává nevezték ki.
Alig másfél év múlva, 1827-ben a pápa Spoleto érsekévé szentelte, 1840-ben bíborossá kreálta. XVI. Gergely halála után, 1846-ban a konklávé második napján közfelkiáltással választották pápává az akkor még csak ötvenhárom éves Mastai Feretti bíborost. Ezzel nemcsak a katolikus egyház vezetője, de az akkor még létező Egyházi Állam uralkodója is lett. Az Olaszország egyesítéséért bontakozó nemzeti törekvésekkel szemben már püspökként is megértést tanúsított. Pápaként első intézkedései között volt, hogy amnesztiát adott az Egyházi Állam politikai foglyainak, a szegényeknek nagyvonalú segélyt juttatott, csökkentette a pápai udvar kiadásait, megújította az állami adminisztrációt, biztosította a gyülekezési és sajtószabadságot, megindította a vasúthálózat építését. IX. Piusz népszerűsége tetőfokán állt, mikor az olasz nemzeti törekvések élén járó piemonti kormány felszólította a pápát, üzenjen hadat az Itália egy részét birtokló osztrákoknak. IX. Piusz nem volt hajlandó Piemont oldalán háborúba lépni, ezzel viszont magára haragította a hazafias ellenzéket, akik ezt árulásnak tekintették. Kitört a forradalom, s miután a pápai palotát is megostromolták, IX. Piusz 1848 novemberében álruhában Gaetába menekült. Rómába csak 1850-ben tért vissza, miután a francia és osztrák csapatok vissza­állították az Egyházi Állam határait.
Ettől kezdve a pápa igyekezett megerősíteni hatalmát, s elvesztette türelmét a nemzeti törekvésekkel szemben. Nemcsak az elődök örökségét féltette, de a pápaság függetlensége is veszélybe került. A helyzetet súlyosbította, hogy a nemzeti mozgalom számos vezetője kimondottan egyház- és vallásellenes beállítottságú volt.

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>