Interjú Gyürki Lászlóval
Az evangélium szolgálatában
Szerző: Horváth István Sándor
– Édesanyámnak volt egy olcsó kiadású újszövetségi Bibliája. Kisgyermekkoromban szívesen forgattam, olvasgattam belőle, s mindig nagy öröm volt számomra, amikor megtaláltam benne azt a részt, amit a vasárnapi szentmisén hallottam az evangéliumban. Abban az időben szívesen ministráltam. A plébánián felfedeztem a Káldi Biblia átdolgozott kiadását. Nagy érdeklődéssel olvastam a Bibliát, s úgy emlékszem, hogy 11-12 éves koromra már az egészet elolvastam.
– Melyek voltak a legmegragadóbb történetek a gyermek számára?
– A történeti, olvasmányosabb részek tetszettek a leginkább, mint például Sámson, Dávid király, Sámuel és más próféták történetei. Nagyon izgalmasak voltak számomra ezek az elbeszélések. Karácsonyi ajándékként egyszer a család kapott egy könyvet, amelynek A Biblia története a magyar nép számára volt a címe. E könyv segítségével még többet megtudtam a Bibliában található eseményekről.
– Mikor szerette meg a Szentírást?
– 12 évesen Szombathelyre kerültem a kisszemináriumba. A rektorunk, Géfin Gyula arra bíztatott bennünket, hogy tanuljunk meg kívülről egy-egy fejezetet az evangéliumból. Ha felmondtunk neki egy fejezetet, ajándékkönyvet kaptunk tőle. Az ő buzdítására megtanultam az egész Máté evangéliumot. Ez eléggé ritkaság számba ment, mert iskolatársaim csupán egy-egy fejezetet tudtak kívülről. Ekkor szerettem meg a szentírást, s az Írás iránti szeretetem később tovább nőtt.
Az 1948-50-es években országos ifjúsági bibliaversenyeket szerveztek általános iskolások és gimnazisták számára. Az első évben a három szinoptikus evangélium, a következőben mind a négy evangélium, a harmadik évben pedig a négy evangélium és az Apostolok cselekedetei szerepeltek a versenyen. Első díjakat nyertem, és ajándékul többek között latin és görög Újszövetségi szentírást kaptam. Ez felkeltette érdeklődésemet a görög nyelvű Biblia iránt.
Amikor kispap lettem és elkezdtem a győri szemináriumban a teológia tanulását, már egyértelmű volt számomra, hogy a tantárgyak közül a szentírástudománnyal szeretnék mélyebben foglalkozni. Másodéves kispapként a Központi Szemináriumba kerültem Budapestre. Itt a szentírás-magyarázatot a héber és görög eredetiből tanultuk. Nagy esemény volt számunkra, amikor a kispapévek alatt megjelent az Újszövetség Békés Gellért és Dallos Patrik fordításában. Modern nyelvezete, könnyen kezelhető formája megnyerte mindenki tetszését. Nagy örömmel olvastam én is az új magyar fordítást.
– Volt-e professzor úrnak abban az időben saját teljes Bibliája?
– Azokban az években már nem lehetett megvásárolni a boltokban az 1927 és 1933 között megjelent ötkötetes Szentírást, mert elfogyott. Az antikváriumban előjegyeztettem egy Szentírást. Vártam, hogy valaki bevigye, és megkaphassam. Harmadéves lehettem, amikor így megvehettem a három kötetes Ószövetséget 500 forintért. 1953-ban ez igen nagy összeg volt. Mind a mai napig őrzöm ezt az első Bibliámat. Később újraköttettem, és ezt vittem Rómába, amikor ott tanultam a bibliatudományt a Biblikus Intézetben. Nagyszerű alkalom volt ez a könyvek könyvének mélyebb megismerésére. Sajnos, a második évben súlyosan megbetegedtem, és emiatt haza kellett térnem. De plébánosként továbbra is intenzíven foglalkoztam a szentírástudománnyal. Sok folyóirathoz, könyvhöz hozzájutottam, miközben saját népszerűsítő írásaim is megjelentek.
Természetes volt számomra, hogy licencia és doktori disszertációmat biblikus témából írom. Ebben az időben kerültek elő a kumráni leletek, amelyek lázba hozták a Biblia szakembereit. Érdeklődéssel kísértem én is mindazt, amit tanárainktól megtudtunk a leletekről.
– Melyik szentírási idézetet választotta újmisés papi jelmondatául?
– Újmisés jelmondatom is a Szentíráshoz kapcsolódik: „Mindent az evangéliumért teszek, hogy abban részem legyen” (1Kor 9,23). Ez kettős irányt jelentett számomra. Egyrészt az evangélium szolgálatára és terjesztésére szenteltek pappá, tehát ez határozta meg papi teendőimet. Másrészt az evangélium tanításának mindennapi megélését jelentette. Ez az idézet végigkísért egész papi életemen. Aranymisés jelmondatom is ugyanez volt pappá szentelésem ötvenedik évfordulóján.
– A tanulás után pedig következtek a tanítás évei.
– 1978-ban megindult Budapesten a világi hívek számára egy teológiai tanfolyam, amelyen az ószövetségi Szentírást tanítottam a hallgatóknak. Az Ószövetség iránti kezdeti félelmüket nagy érdeklődés váltotta fel. Igazában azt akartam elérni, hogy megszeressék a Szentírást. A Biblia napi olvasását, a vele való foglalkozást kötöttem lelkükre.
Ebben az időben kétéves beosztást készítettem a Szentírás olvasására. E szerint mindössze 30-40 vers jut egy-egy napra. A beosztás figyelembe veszi a liturgikus évet, továbbá az ószövetségi és újszövetségi könyvek kapcsolatát. Ennek segítségével „élvezettel” olvasható el két év alatt a teljes Szentírás.
– Mikor kezdett el Szent Pál apostollal és írásaival foglalkozni?
– 1973-ban, egy szentföldi zarándokút alkalmával jutottam el először azokra a helyekre, ahol az apostol megfordult. Ekkor jártam Szmirnában, Efezusban, Athénban, és áthajózva a Korintusi-csatornán, láthattam a várost. 1975 nyarán egy paptársammal egy hónapig hátizsákkal jártuk Görögországban a Szent Pál apostolhoz kapcsolódó helyeket. Ekkor Athén, Korintus, valamint Rodosz, Patmosz és Tesszaloniki volt az úticélunk. Ekkor jártam Filippiben is. Itt azon a helyen misézhettem, ahol egykor Szent Pál raboskodott a börtönben. Összesen kilenc alkalommal sikerült eljutnom a Biblia földjére. A Szentföldön és Pál apostol helyein szerzett közvetlen, személyes élmények is közelebb segítettek a Szentírás jobb ismeretéhez. A Szentföldről több könyvem is megjelent, s Szent Pál útjairól is összeállítottam egy könyvet. Az országban sok helyen tartottam vetítéssel egybekötött előadást, illetve lelkigyakorlatot a Szentföldről és Szent Pálról.
– Mit tanulhatunk meg Szent Páltól?
– Az apostolnak nem volt más célja, mint amit világosan megértett a damaszkuszi úton: hirdetni Jézus Krisztust, akinek kifogyhatatlan gazdagságát akarta közölni minden emberrel. Ezért vállalta a veszélyes utazásokat, nélkülözéseket, a fogságot és élete végén a vértanúságot is. Ebben van az ő igazi nagysága. Attól a pillanattól kezdve, amikor a damaszkuszi úton találkozott a feltámadt Krisztussal, minden energiáját kizárólag Jézus Krisztus és az ő tanítása szolgálatába állította. Ez nagyon fontos tanulsággal jár számunkra: állítsuk életünk középpontjába Jézus Krisztust! A Jézussal való szeretetközösség és szavának ránk gyakorolt hatása jelöli meg életünket. Emellett megtanulhatjuk Szent Páltól az apostolkodás egyetemes jellegét is. Ő nagy problémának érezte a pogányok Istenhez való eljutásának kérdését, ahhoz az Istenhez, aki a keresztre feszített és feltámadt Jézus Krisztusban minden embernek kivétel nélkül felkínálja az üdvösséget. Ezért Pál annak a célnak szentelte életét, hogy megismertesse a pogány népekkel ezt az evangéliumot. Azt az örömhírt, amelynek célja, hogy kiengesztelje az embereket Istennel és egymás iránt.
– Mire figyeljünk oda a most kezdődő nagyböjtben idén, a Biblia Évében?
– Szakítsunk időt a Biblia olvasására! Olvassuk rendszeresen, lehetőleg naponta a Bibliát, akár egyénileg, akár a családi közösségben! A Szentírás az Egyház közösségének a könyve, ezért a közösségben szólal meg leginkább számunkra. A böjt napjaiban táplálkozzunk Isten Igéjével, s elmélkedjünk Jézus szenvedéstörténetéről!
