A Mediciek fénykora
Szerző: Bodnár Zita
A reneszánsz korának Firenzéjéről ad átfogó képet a Szépművészeti Múzeumban január 24-től látható nagyszabású kiállítás, amelynek címe: A Mediciek fénykora – élet és művészet a reneszánsz Firenzében. A tárlat a humanizmust és a reneszánsz művészetet pártoló Hunyadi Mátyás trónra lépésének 550. évfordulóján nyílik, ezzel indítva a Reneszánsz Évhez kapcsolódó kiállítások sorát.
A kiállítás vezérfonala a Mediciek és a város közti kapcsolat. Firenze a 15. század elejétől két évszázadon át Itáliában és Európában is egyedülálló művészeti virágzást élt meg. Ehhez döntően hozzájárult, hogy a 15. századtól gazdasági vezető szerepet betöltő, majd politikai vezető szerephez jutó Medici család rendkívül élénken érdeklődött a művészetek iránt. Környezetükben, a későbbiekben pedig udvarukban a korszak legnagyobb festői, szobrászai, építészei, ötvösművészei alkottak. Az észak-itáliai város ebben a két évszázadban a reneszánsz szülőhazája, művészeti nagyhatalom. A kiállítás gazdag válogatással, a szépség megannyi arcát megmutatva, ennek a legnemesebb értelemben vett nagyhatalmi státusznak a tanúbizonyságait vonultatja fel.
A kiállítás a két évszázadot szimmetrikusan két nagy részben mutatja be. Az első időszakkal (quattrocento) foglakozó szakasz a kereskedő és bankárcsalád vállalkozásairól, gazdasági megerősödéséről ad képet, majd a Cosimóval kezdődő felemelkedésüket mutatja be. Azt az időszakot állítja a látogató elé, amikor a Mediciek hatalmuk megszilárdítását már párosították a nagy hatású kulturális művészetpártolással. Ennek a korszaknak legjelentősebb képviselője az il Magnificónak (fenséges) nevezett Lorenzo, akinek irányítása alatt Firenze Itália művészeti és kulturális fővárosává és politikai stabilizáló erejévé vált. Az első rész utolsó része a család mecénási tevékenységének a művészeti életre tett hatását és az ekkor született alkotásokat mutatja be.
A második, a cinquecentónak szentelt részben a család hírnevét tovább erősítő, a dinasztiából kikerülő pápákat (X. Leó, VII. Kelemen), uralkodókat (Medici Katalin, Medici Mária) és a nagyherceggé vált Medicieket ismerheti meg a közönség, és átfogóan azt az időszakot, amikor a család egész Toszkánára kiterjesztette hatalmát. Ekkor bízza meg I. Cosimo a későbbi múzeumnak helyet adó Uffizi építésével Giorgio Vasarit és alapítja meg a Képzőművészeti Akadémiát.
A kiállítás anyaga a bemutatott időszakban alkotó legrangosabb mesterek műveit különféle műfajokban – festmények, szobrok, domborművek – reprezentálja.
Zichy Mihály, a rajzoló fejedelem
A szentpétervári Ermitázs és a Magyar Nemzeti Galéria közös kiállítása
A Magyar Nemzeti Galéria 19. századi nagymesterek műveit bemutató kiállítás-sorozatában elsőként Munkácsy Mihály művészetével ismerkedhettek meg az érdeklődők a tavalyi évben. A sort most a „rajzoló fejedelemként” tisztelt Zichy Mihály műveinek nagyszabású tárlata folytatja, amely 2008. március 23-ig látható. A Zichy-életmű bemutatására törekvő expozé különlegessége a hazai köz- és magángyűjteményekben őrzött művek kiállítása mellett az a száz darabból álló gyűjtemény, amelyet a szentpétervári Ermitázs kölcsönöz erre a tárlatra.
Zichy Mihály életének jó részét – közel ötven évet – Oroszországban töltötte. Eleinte Katalin nagyhercegnő udvarában, majd 1852-től egymást követő négy cár – I. Miklós, II. Sándor, III. Sándor, II. Miklós – szolgálatában alkotott. Zichy feladata volt az udvari élet részletes krónikájának összeállítása: az uralkodó család tagjainak és a cári udvarban lévő összes magas rangú személy arcképének elkészítése; a hivatalos események, köztük a Romanov-ház mindennapi életének teljes és pontos ábrázolása, a cári vadászatok, az ünnepélyes szertartások, színházi előadások, mulatságok, bálok, fogadások megörökítése. Zichy Mihály, akinek II. Sándor cár az „Ő Császári Felsége festőművésze” címet adományozta, Oroszországban készült művei csak töredékesen ismertek hazánkban, hiszen azokat a közönségtől elzárva őrizték a cári gyűjteményekben, és mindmáig az oroszországi közgyűjteményt gazdagítják. A most látható kiállításnak köszönhető, hogy ezeket végre a hazai közönség is megnézheti.
A tárlat első részében nagyméretű reprezentatív akvarellek és szépiarajzok, köztük kultúrtörténeti érdekességek, sajátos „óriásgrafikák” tekinthetők meg. A kiállítás második szakaszában Zichy könyvillusztrátori munkásságával ismerkedhetnek meg az érdeklődők (Madách-illusztráció, Arany-, Faust-, Petőfi-illusztrációk). Zichy könyvtárának 19. századi anyaga, levelei, családi tulajdonban lévő grafikák, a művész gyűjteményéből származó grúz bútorok közül is látható egy válogatás, mely enteriőrszerű elrendezésben idézi meg a kort és Zichy környezetét, személyes mikrovilágát. A kiállítás eddig sosem látott teljességében mutatja be Zichy Mihály festői és grafikusi munkásságát.
