Cikkek listázása

Idősek otthona a zirci apátság területén

„Te szent kezed oltalmazzon halálomkoron”

Szerző: Budai Éva

„Idvözlégy ez világnak jó Megváltója
Nehezülteknek kívánsága,
Ki körösztfára emeltetél,
Két kezedön függesztetél!…
Te szent véröd hullásáért
Adok hálát könnyhullatva,
Szent kezedet megápolva.
Szent vérödben keserödvén
Reménségöm
beléd vetőm.
Te szent kezed oltalmazzon
Halálomkoron
Es te jogod engöm
Hozzád fogadjon.”
Szent Bernát: Himnusz a felfeszített Krisztushoz
(1513 körül, részlet)
Szent Bernát a ciszterci rend lelkiségének meghatározó személyisége. Imádsága, melyet az oltalmazó, gyógyító, terheket könnyebbítő Üdvözítőhöz intézett, méltó bevezetést nyújthat a ciszterciek új szolgálatának bemutatásához, amelyet nagy szeretettel és odaadással vállalt fel nemrég a zirci közösség. A korábban elsősorban tanító rendként emlegetett magyarországi ciszterciek 2005 adventjén nyitották meg a zirci apátság területén a Szent Bernát Idősek Otthonát, melynek akkor már ötven lakója volt. A rend fenntartásában működő intézmény a katolikus szellemiség jegyében végzi áldásos szolgálatát az idős, beteg emberek között, Krisztus tanítását követve: „…éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, vándor voltam és befogadtatok, mezítelen voltam és fölruháztatok, beteg voltam és meglátogattatok… Bizony mondom nektek: amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek…” (Mt 25, 35-36; 40).

Küzdelmes előzmények

Lékai Jusztin atya, az otthon igazgatója, a rend gazdasági hivatalának vezetője – a ciszterci építkezések, felújítások gyakorlott koordinátora, közelebb a nyolcvanhoz, mint a hetvenhez – korát meghazudtoló fürgeséggel vezetett már 2005 nyarán is a hosszú lépcsőkön át az akkor még csak készülő idősotthon területére, bemutatva a születő szeretetszigetet. Mert hogy azzá kíván majd válni, nem volt kétséges már akkor sem. Az otthon vezetését, mondja, társadalmi munkában végzi, nem vesz fel érte fizetést, hogy ezzel is segítse annak működését a mai gazdaságilag ínséges világban.

A zirci apátsági épületben a szocialista diktatúra idején szakmunkásképző intézet működött, és itt kapott helyet a Bakonyi Természettudományi Múzeum is. A rendszerváltás utáni hosszadalmas ingatlanrendezés során először öt szobát kaptak vissza az első emeleten 1993-ban, s mikor elkészült a szakképző új épülete és kollégiuma, az egész iskolai szárnyat is, tájékoztat Jusztin atya. Mikor az épület utolsó egysége is visszakerült hozzájuk, látható volt, hogy a terület egy részének valamilyen új funkciót is kell keresni, hiszen az a rendi közösségi céljaira már sok.

– Felvetődött, hogy az északi és a déli földszinti szárnyban iskolát hozzunk létre – mondja az atya – vagy lelkigyakorlatos házat. Végül idősek otthona mellett döntöttünk, ennek a kialakításához ugyanis lehetett pénzt is pályázni. A Belügyminisztérium pályázatán a második kísérlet nyomán nyertünk is 281 millió forintot. 2005 tavaszán kezdődött az átalakító építkezés, s december elején nyithattuk meg az otthont, ahol ma már telt ház van, 59-en laknak nálunk. Főként a Dunántúlról, zömében a környékről érkeztek, kétharmad részük nő. A legidősebb lakó már 98 éves is elmúlt, szeretnénk a századik születésnapját majd itt megünnepelni.

A gondozottak egy-, két- és háromágyas szobákban lakhatnak, több idős házaspár is él az otthonban. Minden szobához tartozik mosdó, zuhanyozó, illemhely, s biztosítják a lakóknak a szokásos ellátás (napi háromszori vagy betegség esetén ötszöri étkezés, mosás) mellett a folyamatos orvosi ellátást, a nővérszolgálatot. Van egy fodrászműhelyük is az épületben, ahová pedikűrös is jár rendszeresen. S az egyik lakójuk, egy volt tornatanárnő rendszeresen időstornát szervez a gondozottaknak.

Díszeket készítenek, kézimunkáznak, kertészkednek

A foglalkoztató teremben különböző kézműves foglalkozásokon vehetnek részt napközben a gondozottak.

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>