700 éves a pálos rend
Közelebb vinni Istenhez a világban élő testvéreinket
Szerző: Mácsai Kornélia
A világon többfelé is léteznek pálos kolostorok. Németországban hat házban huszonöt szerzetes él, Lengyelországban húsz perjelség, mintegy százkilencven szerzetes és hetvenöt növendék. Ezen kívül Európában még Horvátországban, Franciaországban és Olaszországban vannak jelen, de kolostoruk van a Szentföldön, Dél-Afrikában és Ausztráliában is – és a felsorolás még így sem teljes.
A pálos rend történetéről dr. Aczél László Zsongor pálos szerzetessel beszélgettünk. A rendalapító Boldog Özséb az Esztergomi Főegyházmegye kanonokja volt, és „mint ilyen, megismerte a remeték életét, akik a Pilis-hegységből bejártak Esztergomba istentiszteletre, szentségekhez járultak, valamint lelki vezetés céljából is jöttek, továbbá azért, hogy az életükhöz szükséges javakat biztosítsák: az általuk gyűjtött erdei terményeket, kis, fonott kosárkákat becserélték élelmiszerre. Özséb atya többször is meghívta őket asztalához, elbeszélgettek istenszeretetről és emberszeretetről, és hogy a magányban Istent megtalálni milyen nagy lelki érték, Isten közelében az emberekért imádkozni milyen mély lelki feladat.” Ahogy Özséb egyre jobban megismeri a remetéket, maga is úgy kezd tekinteni erre az életformára, mint az Istennek szentelt lét egyik legmagasabb állapotára. „Azonban közbe szólt a történelem, a tatárjárás, és úgy tűnik, hogy Özséb atya a mongol áradatot Esztergom megerősített várában élte túl, ahol a rászorulóknak volt lelki segítségére. Aztán amikor második országalapító királyunk, IV. Béla konszolidálta a helyzetet, Özséb atya az akkori esztergomi érsek elé állt.” Az érsek nehéz szívvel hagyta elmenni kiváló segítőtársát.
Özséb egy elmélkedés alkalmával kapta a hívást Istentől, hogy gyűjtse össze a pilisi remetéket, és egy közösségben éljenek. Álmot látott, amelyben a külön lévő kis lángnyelvek egyesülve akkora tüzet alkottak, amely bevilágította a magyar éjszakát.