Cikkek listázása

A belső szabadság ajándéka

Szerző: Körössy László

Fotó: Lambert Attila

Hitvalló embereket bemutató sorozatunkban egyházi-közéleti emberek személyiségének kevésbé ismert vonásait mutatjuk meg. Kérdéseinkre ezúttal Bíró László püspök, a Központi Papnevelő Intézet eddigi rektora, az Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Családügyi Bizottságának elnöke, Magyarország új katonai ordináriusa válaszol.
– Mi jelent az Ön számára igazi örömet?

– Igazi örömként élem meg a belső szabadságomat. Kispap korom óta mindig foglalkoztatott a gondolat, amit Pál apostol mond ki: szabadságra vagyunk meghívva. De hogyan is lehet a keresztény ember szabad? Sokat gondolkodtam ezen, sokáig nem értettem, majd a Jóisten megadta a belső szabadság ajándékát. Amikor az ember igent mond az Istennek, akkor ajándékként megkapja a szabadságot, és ez tényleg nagy öröm számomra is.

– Ön szerint mi az igazi irgalmasság lényege?

– Sokáig fehér folt volt számomra, azaz szerettem volna pontosan válaszolni arra a kérdésre, hogy mi is az irgalom. Két oldalról közelíteném meg. II. János Pál pápa Dives in misericordia kezdetű apostoli buzdításából két gondolat él bennem. Az egyik Isten irgalmát a teremtés felől fogalmazza meg, „mit sem utálsz abból, amit alkottál”. Tehát Isten a teremtést – ami hozzá tartozik – szereti, irgalmasan tekint rá. Másrészt az isteni irgalom az Isten atyai mivoltából fakad. Miközben a tékozló fiú elcsatangolt, eltékozolta a pénzét, elvesztette a fiúi méltóságát, addig az atyában eközben lényegében nem történt semmi változás, megmaradt atyának, várta haza a fiát. Isten felől nézve számomra ez az irgalom. Ő a Teremtőnk és egyúttal Atyánk. Nem tud másként tekinteni az emberre, mint irgalommal.

Azt gondolom továbbá, hogy a hétköznapokban életünk lényeges tartozéka az irgalom. Az ember ugyanis sohasem tud egészen az igazság, illetve az igazságosság alapján állni. Az emberi együttélésben éppen ezért az irgalom az, ami teljessé tudja tenni a kapcsolatot. Akármennyire is törekszünk az igazságra , az igazságosságra, mindig rászorulunk a másik ember megbocsátására. Vonatkozik ez a házassági kapcsolatra éppúgy, mint a munkatársi viszonyra.

– Melyik az az erény, amelynek a jelenlétét a legszükségesebbnek tartja mai társadalmunkban?

– Bennem él XVI. Benedek pápának egy gondolata: azt mondja, ha a szabadság és a tolerancia leválik az igazságról, akkor csak zűrzavar keletkezik. Az igazság ugyan nem erény, de nagy szükségünk van rá, hogy ne essen szét a világunk. Ha szorosabb értelemben beszélünk az erényről, akkor azt gondolom, hogy a türelem az, amire nagy szükségünk lenne, de – a pápai gondolattal élve – az igazság alapján.

– Mi az, amit a leginkább nagyra becsül a nőkben?

– A legfontosabbnak mindenképpen azt tartom, ha az élet tisztelete megvan egy nőben. Azt gondolom, hogy a nőt a Jóisten azzal áldotta meg, hogy különösen érzékeny az élet iránt. Amiben pedig kiteljesedik, az az életnek a tovább ajándékozása. Másrészt, a nőkben valahol nagyon mélyen benne rejlik a szeretet. Azt gondolom, hogy az édesanyák nemcsak fizikailag hozzák világra gyermeküket. Szívükben valami módon mindig ott marad a gyermek. Nagy ajándék a nő számára az, ahogyan tudja szeretni a gyermekét, a férjét. Szívében hordozza azt, akit szeret. Általában is igaz: mennél inkább szeretek valakit, annál nagyobb mozgástere van bennem – a nők esetében ez különösen is igaz.

Megemlíteném azt is, hogy nagy értéknek tartom az úgynevezett „női fifikát” is. Ez a fogalom gimnazista koromban valamiféle fenyegetettséget jelentett, egyik bencés tanárunk riogatott vele, s én mint cölibátusra készülő fiú bizony féltem, nehogy valaki súlyosan veszélyeztesse a cölibátusra való készségemet. Felnőttként úgy látom, hogy a női fifika ajándék a nők számára, amely talán a gyereknevelés „ösztönéből” fakad: a jó édesanya elsősorban nem azt nézi, hogy mit kell továbbadnia a gyermekének, hanem azt: miként tudná elérni, hogy könnyen elsajátítsa azt, amire szüksége van, vagy ami az életben fontos. Azt hiszem, hogy a női fifika a házasság boldogságának is egyik eleme, ami által a nő segíti a férjét abban, hogy az igazi értékeket valósíthassa meg.

– Ha önmagát jellemezné, mely tulajdonságait tartaná a legfontosabbnak?

– Nagy ajándéknak tartom, hogy különféle körülmények között is merek önmagam lenni. Megmaradtam szekszárdi gyereknek, hanghordozásomban és stílusomban is, és úgy vélem, hogy ez nem válik kárára az evangéliumnak.

– Mit tart a legnagyobb hibájának?

– Gyengeségemet: azt, hogy magamat kevésbé kímélem, és könnyebben mondok igent, mint nemet.

– Mi a legnagyobb kincs az Ön életében?

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>