Cikkek listázása

Bepillantás a komáromi Marianum életébe

Szűz Mária virágoskertjének legszebb rózsái

Szerző: Jakubecz Márta

Az 1989-es ún. bársonyos forradalom és az azt követő társadalmi változások idején, a 90-es években lehetőség nyílt magán- és az egyházi iskolák létesítésére a Felvidéken. A rendszerváltás óta eltelt csaknem két évtized után mégis sajnálattal állapíthatjuk meg, hogy elenyészően kevés a felvidéki katolikus magyar iskolák száma (9 alapiskola és 3 középiskola), s ez hátráltatja többek között a magyar anyanyelvű katolikus értelmiség képzését. Némileg vigasztaló – ha nem is pótolja a katolikus oktatási intézmények munkáját –, hogy Szlovákiában a hitoktatás az ország valamennyi iskolájában államilag engedélyezett, sőt, az alapiskolákban, valamint a középiskolák első két évfolyamában „kötelezően választható tantárgy” (alternatívája az etikai nevelés).
Az alábbi beszélgetésben annak a katolikus iskolának az igazgatóját – Madarász Róbertet – kérdeztük, amelyik egyedülálló a többi felvidéki magyar katolikus oktatási intézmény között, mert egészen az óvodás kortól az érettségiig vállalja fel a gyermekek tanítását és nevelését.
– Mikor nyitotta meg kapuit a Marianum?

– A komáromi Marianum 1929. szeptember 12-én, a névadó patróna, Szűz Mária névnapján nyitotta meg kapuit. A maga nemében egyedi intézmény a felvidéki magyar papság összefogásából, közadakozásból jött létre. Az alapítók szándéka szerint „a katolikus magyar nép számára véréből való papot, tanítót, értelmiséget” kellett, hogy neveljen. Ezt az alapító atyák a bencés gimnázium legjobb diákjainak kollégiumi nevelésével érték el, s egy ideig kisszeminárium is működött a falak között. Ennyi év után már bátran kijelenthetjük, hogy a Marianum a századelő sikeres oktatási intézményei közé tartozott, hiszen sok pap, értelmiségi nőtt fel e falak közt, nevelődött hitéhez és nemzetéhez hűséges emberré, ők valamennyien közösségük sója és kovásza lettek. Nekik is köszönhető, hogy a szlovákiai magyarság a II. világháború borzalmai, a kitelepítések, a reszlovakizáció és a kommunista rendszer egyéb praktikái ellenére is megmaradt. A rendszerváltás után, mikor ismét lehetővé vált az egyházi iskolák indítása, hosszas előkészítés, tervezés, többszöri sikertelen nekifutás után 1994. szeptember 5-én Komáromban ismét megnyitotta kapuit a Marianum. (Egyik alapítója és első igazgatója Stubendek István volt.) Teljes szervezettségű alapiskolaként működött, ének-zene tagozatos volt. Már kezdettől fogva nemcsak katolikus, hanem más felekezetű diákokat is felvesz az iskola, mely 2000-ben négyéves gimnáziummal, majd óvodával (2001) is bővült. Mivel Szlovákiában az iskolarendszer reformjával összefüggő fejpénzrendszer először a magán- és egyházi iskolákat érintette teljes egészében, ezért szükségessé vált a három intézmény egyesítése, így 2005-ben megalakult a Marianum Magyar Tannyelvű Egyházi Iskolaközpont.

– Miben látja a Marianum előnyeit, különlegességét a többi iskolával szemben?

– A legfőbb előnyünk talán az, hogy egyazon nevelési elvek szerint foglalkozhatunk a gyerekekkel, diákokkal 2-től 19 éves korukig, az óvodától akár az érettségiig. Viszonylag kis iskola vagyunk, évfolyamonként 1-1 osztállyal. Ennek eredménye a családias légkör, mindenki ismer mindenkit, beszélgetünk egymással, odafigyelünk a másikra. Nemcsak a tehetségeket tudjuk ilyen módon felismerni és felkarolni, de a problémákat is időben észleljük, és segítünk a megoldásban. Fontosnak tartjuk, hogy diákjaink felismerjék, milyen talentumokat kaptak. Ezért rengeteg szakkört, foglalkozást indítunk, előadásokat, lelki gyakorlatokat, kurzusokat, nyári tábort szervezünk.

Érdekes, hogy iskolánkat leginkább az értelmiségi szülők választják, s azok, akik csonka családban nevelik gyermeküket, továbbá a nagycsaládosok. Társadalmi helyzetüket tekintve tehát polarizált a diákságunk, ami nem probléma, mert nem adunk teret a szélsőségeknek. Az iskolában működő alapítványoknak és a bécsi Szent István Egyletnek köszönhetően támogatni tudjuk a rászorulókat is. A tanár-diák kapcsolat is közvetlen, sallangoktól mentes. Pedagógusaink mindegyike a krisztusi elvek szerint, szeretettel oktat és nevel, hivatásnak tekintve a szolgálatát… Azt hiszem, ezek azok a tényezők, amelyeket egyre inkább éreznek a szülők és a diákok is.

Szlovákiában a szocializmus idején nem működhettek egyházi iskolák, ezért sokan fenntartással és elutasítással fogadták a létrejöttünket. Jó hírünkért és elismertségünkért naponta meg kell küzdenünk nem csak a szaktudásunkkal, odaadásunkkal, de főleg személyes példamutatásunkkal, elkötelezettségünkkel. Úgy gondolom, hogy jó úton járunk, amire nemcsak az a bizonyíték, hogy az iskolaközpontot jelenleg kb. 300 tanuló látogatja, s egyre nagyobb iránta az érdeklődés, hanem az is, hogy diákjaink az iskola elvégzése után is betérnek hozzánk, visszajönnek beszélgetni, tanácsot kérni, esetleg tanácsot adni. S jó szívvel ajánlják intézményünket másoknak.

– Melyek a legszebb sikereik, eredményeik?

– Nehéz kérdés. A kertész örül, mikor kikel az elvetett mag, levelet bont, virágot nevel és mikor termést hoz. Az iskolában ezt a folyamatot nem olyan egyszerű nyomon követni. 14 éves az iskola, több száz diákunk hagyta már el az iskolapadot. Mi tanítgattuk, neveltük őket, de Isten adta a növekedést. Mindegyikükre szeretettel emlékezünk, büszkék vagyunk rájuk, nyomon követjük életpályájukat. Vannak néhányan, akik a papi hivatást választottak, mások szakmát tanultak, egyetemre, főiskolára kerültek. Ha egy lépéssel közelebb jutottak általunk Istenhez, egy kicsit kinyílt a szemük a transzcendens felé – akkor már megérte.

De gondolom, a kérdés nemcsak erre irányult, hanem a versenyeredményekre, különböző felmérésekre. Nem vagyunk „versenyistálló”. Nem minden esetben egészséges dolog a legtehetségesebb diákok mindenáron való versenyeztetése. Inkább olyan légkört szeretnénk kialakítani az iskolában, amely a rivalizálás, versengés helyett egymás segítésére, megbecsülésére ösztönzi a tanulókat. Nagyon jó érzés azt látni, hogy az osztályközösség segíti a gyengébb előmenetelű tanulókat, az „elitdiák” felkarolja az elesettebbeket. Ezek az igazi sikerek, amelyek kifelé nem látszanak, mégis „Szűz Mária virágoskertjének” legszebb rózsái…

Mindez persze nem azt jelenti, hogy kihagynánk a különböző szintű megmérettetéseket. Sok tehetséges és eredményes diákunk van, tanulmányi versenyek győztesei is, de talán a legbüszkébbek iskolánk vegyes kórusára vagyunk, amely eddig minden évben aranysávos minősítést szerzett.

Gimnáziumunkat a pozsonyi Comenius Egyetem már második éve – a felvételi eredmények alapján – az ország legjobb középiskolái között tartja számon, érettségizett diákjaink több mint 90 százaléka egyetemen tanul tovább, s alap- és középiskolás diákjaink a különböző felméréseken általában az országos átlag fölött teljesítenek.

– Milyen fő elvek szerint zajlik a gyermekek, az ifjúság nevelése az iskolaközpontban?

– Nem könnyű ezt precízen megfogalmazni, s mégis könnyű a hétköznapi életben megvalósítani, hiszen ezek az elvek 2000 éve változatlanok. Olyan értékrendet próbálunk kialakítani az ide járó fiatalokban, amely minden élethelyzetben megbízható iránymutatást és szilárd fundamentumot nyújt. Családias légkörű, a kölcsönös tiszteletet hangsúlyozó iskolánkban segítséget tudunk nyújtani a keresztény értékrendet kereső és igénylő szülőknek, hogy gyermekeik színvonalas oktatásban részesüljenek.

Fontosnak érezzük a zene nevelő hatását is, nagy hírű az énekkarunk. Az állami iskolák pedagógusai és az iskolánkkal ismerkedő szülők gyakran megkérdik, miben vagyunk mi mások. Nehéz megmagyarázni, hogy nálunk nem a matematika vagy a nyelvtan tanítása más. Ugyanazt a tananyagot tanítjuk mi is, csak engedjük, hogy munkánk által megjelenhessen közöttünk az Úr. Iskolánk ódon falai között utat nyitunk a kiáradó személyes szeretetnek, amely szavak nélkül is Istenről beszél.

Tudatosan arra törekszünk, hogy felismerjük a minden emberben ott rejlő tehetséget, s felnyissuk a szemeket, hogy ezt a mindenkiben ott szunnyadó lángocskát hogyan kell rengeteg szeretettel, áldozatkészséggel, szorgalommal és alázattal ki nem alvó, örök fényű tűzzé szítani. S elérni azt, hogy megértse minden kis nebuló: ez a tűz nem öncélú. Másokat kell melengetni vele, hogy jéggé ne dermedjenek a szívek a földön; nem sütkérezni kell a fényében, hanem mások útját megvilágítani, hogy az járhatóbbá váljon, s élhetőbb legyen a világ. Sóvá-kovásszá kell lenni.

Ahhoz, hogy valaki harmonikus személyiségű, boldog emberré váljon, nem elég, ha csak erős és okos. Sok iskola túlhangsúlyozza ezek fontosságát. Szerintünk legalább ennyire fontos a keresztény erkölcs. Annak ismerete, hogy az Isten által ajándékozott tehetséget és képességeket diákjaink felelősséggel tudják használni embertársaink javára, megtanuljanak helyesen élni a szabadsággal, és tevékenyen részt tudjanak venni a társadalmi életben.

– Melyek a legfontosabb terveik a jövőre nézve?

– Megmaradni és kollégiumot építeni. A megmaradás a szlovákiai magyar egyházi iskolák esetében nem egy szónoki szófordulat. Mindennap meg kell harcolnunk a létünkért, s lehetőség szerint tovább is kell lépnünk. Egyre kevesebb a magyar gyerek, egyre nagyobb az iskolák közti konkurenciaharc, minden iskola küzd a létéért, mi is. De látjuk a célt, érezzük a bizalmat, a bátorítást, az imákat, és ez erőt ad. Mindennap fel kell vennünk a keresztet, de nem vagyunk egyedül. Az Úr velünk van – ezt naponta megtapasztaljuk…

– Itt, a Felvidéken a magyar iskoláknak különleges küldetésük van a kisebbségi létben a nemzeti identitás megőrzése terén. Ön szerint miként lehet e téren leghatékonyabban eredményeket elérni, vagyis, hogy a gyermekeket a gyökerekhez való kötődésre neveljék?

– Személyes példamutatással, közvetlen tapasztalatszerzéssel. Azzal, hogy a korszellem ellenében is közösséget vállalunk őseinkkel, közösen megemlékezünk róluk, s nemcsak nemzeti ünnepeinken. Személyes beszámolókat, vallomásokat, életsorsokat ismernek meg diákjaink azoktól az emberektől, akik átélték történelmünk viharos éveit. Beszélgetéseket, előadásokat szervezünk nekik. Fontos, hogy kialakuljon egy párbeszéd a generációk között, hogy megismerjék egymást, s felismerjék, hogy a hit és kitartás erejével hogyan lehet esendő emberként méltósággal felvállalni a nehézségeket néha a legáldatlanabb körülmények között is, s megmaradni embernek és magyarnak. A Kárpát-medence magyarok lakta országaiban vannak testvériskoláink. E „testvérkapcsolatoknak” köszönhetően diákjaink eljutnak a történelmi Magyarország távolabbi zugaiba is. Az ott szerzett élmények szintén meghatározó jelentőségűek.

Mindezeken kívül szeretnék még szólni a pillanatnyilag legfontosabb kezdeményezésünkről is. Gimnáziumunk az ország egyetlen katolikus alapítású négyéves, magyar tannyelvű, egyházi gimnáziuma, s így a vonzáskörzete a Csallóköztől a Bodrogközig terjed. Mára nyilvánvalóvá vált, hogy saját internátusra van szüksége.

2004-ben vette kezdetét az iskola mellett álló épület felújítása, melyben a Szent Imre Kollégium kapna helyet. Nem titkolt célunk, hogy a szórvány- és peremvidéken élő magyar gyerekek számára létrehozzunk egy nemzetiségüket megőrző szellemi műhelyt. Mivel e téren sajnos szinte kizárólag önmagunkra vagyunk utalva, a felújítási munkálatok is lassúbb ütemben haladnak. Mindamellett jóleső érzéssel tölt el, hogy számos egyén és közösség is a szívén viseli a kollégium sorsát. Több plébánián gyűjtést szerveztek a javunkra, ugyanakkor magánszemélyek is tettek felajánlásokat, s pályázatokból is folytak be bizonyos összegek. Mostanra anyagi lehetőségeink kimerültek; hogy a munkálatokat folytatni tudjuk, csakis az összefogás erejében bízhatunk. Segítséget kérünk mindazoktól, akiknek fontos, hogy felépüljön az (1946 óta) első magyar tannyelvű egyházi középiskolai kollégium Szlovákiában.

A múlt század elején a Marianum alapítói erős hittel, egységes szándékkal, közadakozásból hozták létre a felvidéki keresztény magyarság erős bástyáját Komáromban. Úgy gondolom, ma sem kevésbé fontos az anyanyelvi egyházi oktatás és nevelés, mint 60 esztendeje. Bennünk is ugyanaz a szándék él, megvan a hit és a bizalom is. Tegyünk tehát valamit együtt a jövőnkért, utódaink sorsáért – mindannyiunk javára és Isten nagyobb dicsőségére!

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>