Együtt a Lourdes-i Jubileumi Úton
Kövekbe vésett hittankönyv
Szerző: Papp Tamás
A keresztelõkút
Zarándokutunk első állomása tehát a plébániatemplom. Belépve a főkapun, a baloldali mellékoltárnál találjuk a keresztelőkutat. A falon szárnyas oltár mutatja be Bernadette életét a jelenések idején. Ezen a helyen fontos felidéznünk mindazt, ami Bernadette-ben és mindnyájunkban közös. Bernadette ugyanis, mielőtt látnok lett volna, legelőször is keresztény volt. Ma szentként tiszteljük őt az Egyházban, mert rendkívüli módon élni tudott a keresztségben kapott kegyelmekkel. Ennél az állomásnál a zarándok belemártja ujját a keresztkútba, és magára rajzolja a kereszt jelét „az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében”. Isten a keresztség által mindnyájunkat bevezetett országába. Bernadette életében ez a keresztség az életszentség gyümölcseit hozta. A jelenések jubileumi esztendejében a lourdes-i zarándoklat újítsa meg bennünk a keresztségben kapott kegyelmeket.
Az evangéliumi szegénység lelkülete
1856 novembere óta a Soubirous család – a szülők és a négy gyermek – egy sötét, vizes szobácskában lakott. Nyomorban éltek, de emberségüket és reményüket nem törte meg a nyomor! Amint annak idején Isten Názáret ismeretlen falujában talált Szűz Máriára, úgy a Szűzanya is ebben a nyomorúságos hajlékban talált rá üzeneteinek közvetítőjére. Aki belép a Cachot-ba, annak méltán eszébe juthatnak Jézus és Mária szavai. „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa” – tanította Jézus a hegyi beszédben. „Tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát”, – kiáltott fel Szűz Mária a Magnificatban. Evangéliumi gondolkodásmódra emlékeztet tehát mindnyájunkat, ahogyan a Jelenések Asszonya azt a Bernadette-et választotta, aki a világ szemében semminek tűnt. Ez a második állomás megújítja a szegények iránti magatartásunkat, és táplálja bennünk az evangéliumi boldogságok lelkületét.
A jelenések
A jubileumi út harmadik állomása már önmagában három kisebb szakaszból áll. Átlépve a Szent Mihály kapun, a zarándoknak eszébe jut, hogy Jézus a kapu. Ő nyitja meg számunkra az Isten országát és vezet be az örök életre. Készítse fel szívünket, hogy örömmel éljük át a Szűz Máriával való találkozást a barlangnál, ahol Bernadett-nek megjelent! Készítse fel szívünket a megtérésre!
Eme harmadik állomás második lépése a bazilika melletti árkádok alatt vezet át. Rómában a szentévek alkalmával a zarándokok a szent kapukon léphetnek be a stációs bazilikákba. Ugyanezt jelképezi az a hét árkádív, amely alatt áthaladva a Grottához jutunk. Minden egyes árkádnál egy mozaik fogad bennünket, amelyen Szűz Mária gyermekét nyújtja a világnak. A zarándok egy pillanatra megáll az ikon előtt, meghajlik és megcsókolja vagy megérinti, ahogy nagypénteken a Szent Kereszt előtt tesszük. Önkéntelenül feltör belőlünk a fohász: Mária, Édesanyánk! Taníts meg bennünket, hogy kimondjuk: Íme az Úr szolgálóleánya! Taníts, hogy veled együtt ujjongva zengjük: Magasztalja lelkem az Urat! És maradj velünk, miközben a Grottához zarándokolunk, ahol bőségesen árad a forrás vize, az élet és az öröm jelképe.
Az árkádokon áthaladva vízcsapok mellett megyünk előre a barlang felé. Itt ihatnak a forrás vizéből a zarándokok, vagy megtöltik tartályaikat, hogy az otthon maradtaknak is vigyenek a lourdes-i vízből. Mi is álljunk meg egy pillanatra, igyunk a forrás vizéből, és emlékezünk Mária szavaira, melyeket Bernadetthez intézett: „Járuljatok a forrás vizéhez, igyatok belőle és mosakodjatok meg benne”!
Zarándoklatunk során így jutunk el a barlanghoz, ahol 150 évvel ezelőtt Szűz Mária megjelent Bernadette-nek. A Grottában az égő csipkebokor mintájára egy folyamatosan égő gyertyabokor áll. Akik ismerik a Szentírást, tudják, hogy az ószövetségi jelenet csak előkép volt. Szűz Mária az igazi égő csipkebokor, aki nekünk az élet forrását adta. Azért imádkozhatunk itt, hogy a jubileumi év kegyelmei megvilágosítsák életünket. Ébresszék fel bennünk újra a vágyat, hogy Krisztus kegyelméből, aki a Világ Világossága, magunk is a világosság gyermekei legyünk.
Az Eucharisztia
Bernadette életének szakaszait követve a barlangtól a városi kórház oratóriumához zarándoklunk. Még a jelenések előtt a Nevers-i nővérek irányítása alatt működött itt egy kórház és egy leányiskola. 1858 januárjától Bernadette is itt tanult. E falak között készült az elsőáldozásra, mely ugyanazon év június 3-án történt. Bernadette itt tanulta meg szolgálni a betegeket és a legszegényebbeket. A jubileumi út a keresztséggel kezdődött, most pedig az Oltáriszentséggel és a szeretetszolgálat gyakorlásával fejeződik be. Minden keresztény életnek ez az útvonala. Krisztus jelen van az Oltáriszentségben és jelen van a felebarátban: „amit egynek a legkisebb testvéreim közül tettetek, azt velem tettétek”. A kórház jelenlegi kápolnáját Bernadette távozása után építették. Belépve érdemes egy pillanatra letérdelnünk a tabernákulum előtt, majd lassan, méltóságteljesen az oltárhoz lépve ugyanúgy köszöntjük – oltárcsókkal –, ahogyan a pap teszi a szentmise kezdetén. Zarándokutunkat ezzel a fohásszal zárhatjuk: Istenem, erősítsd meg bennem az Oltáriszentség iránti szeretetet! Ébreszd fel a vágyat, hogy szolgáló szeretettel legyek mindazok iránt, akikkel életutamon találkozom, különösen azok iránt, akik leginkább szükséget szenvednek. Imádkozzon értem Bernadette, aki életében egyesíteni tudta az Eucharisztiát és a szolgálatot, ő, aki ma dicsőséged fényében él.
