Cikkek listázása

Forró augusztus

Szerző: Papp Tamás,

Nem a környezetvédők által hangoztatott általános felmelegedésre utal a fenti cím. Sokkal inkább jelzi azt a kézzelfogható változást, amely az elmúlt hatvan esztendő során, 1948-tól napjainkig övezte nemzeti ereklyénk, a Szent Jobb tiszteletét. Jelezve, hogy e megszentelt kéz és Katolikus Egyházunk élete ezen évtizedek alatt szorosan egybefonódott.

1948. augusztus 20-án elmaradt a Szent Jobb-körmenet. A Boldogasszony Évének többszázezres zarándokai nem hatották meg az ország akkori „nagyurait”. Sőt, inkább meggyőzték őket arról, hogy az évszázadok során itt élők mindennapjaiba begyökerezett Katolikus Egyházat mielőbb derékba kell törni. Ebben az évben volt a felekezeti iskolák államosítása és Mindszenty bíboros letartóztatása, amelyet már a Szent Jobb-körmenet betiltása is előrevetített. Több mint négy évtizedet kellett várni, amíg a díszes ereklyetartó Budapest utcáin körmenetben ismét megjelenhetett. Az enyhülés jelei látszottak már egy évvel azt megelőzően, 1988. augusztus 19-én, amikor a Püspöki Kar akkori titkára, Cserháti József pécsi püspök sajtókonferencián bejelenthette, hogy az Egyház hatékonyabbá kívánja tenni szociális tevékenységét. A jezsuiták és a ciszterciek tanulmányi házat nyithattak, a hitoktatásban csökkenteni fogják a megszorító intézkedéseket. Másnap, húsz évvel ezelőtt, Szent István halálának 950. évfordulóján, a bazilika előtti téren, százezer ember jelenlétében Paskai László bíboros nyilvánosságra hozta, hogy a magyar kormánnyal együtt meghívta hazánkba II. János Pál pápát. A Szent István-bazilika restaurálása még alig kezdődött meg akkor, és II. világháborús lövedékek ütötte, kopott, szürke falak néztek vissza a hívek ujjongó tömegére.

Egy év múlva, amikor az osztrák-magyar határon már leomlott a vasfüggöny, az Elnöki Tanács egy emberöltő után törvényerejű rendeletben biztosította a működési jogot a szerzetesrendek számára.

„István sziklára épített házat és hazát” – hallottuk 1991. augusztus 20-án II. János-Pál pápától a Hősök terén bemutatott szabadtéri szentmisén, amelyen háromszázezer honfitársunk vett részt azzal a biztos meggyőződéssel, hogy történelmi pillanat tanúja lehetett. Öt esztendő múltán ismét forró augusztus következett. Püspök Karunk Szent István ünnepén tette közzé az „Igazságosabb és testvériesebb világot” című társadalmi körlevelét, melyet a katolikus világban örömmel, az idehaza éppen aktuális kormányzati tényezők viszont már aznap este éles kritikával fogadtak.

A 2000. nagy jubileumi esztendő Szent István-napi megemlékezése is nevezetes volt. Országszerte nagyszabású ünnepségeken köszöntötték az ezeréves magyar államiságot. Akkoriban zászlószentelések és a Széchenyi-terv gazdasági intézkedései segítették mindazokat, akik piros-fehér-zöld módon mertek gondolkodni és jövőt tervezni. Az ünnepségen I. Bartolomaiosz konstantinápolyi ortodox pátriárka is részt vett, aki a görög ortodox egyház szentjei sorába iktatta az 1054 körül hittérítőként hazánkban járt Hierotheosz püspököt és Szent István királyunkat.

Hozzánk közelebb, öt esztendővel ezelőtt pedig – a Közép-európai Katolikus Találkozó keretében – már egy teljesen felújított, eredeti szépségében tündöklő Szent István-bazilika várta a zarándokokat. Akkor és most is, a bölcs és a balga ember evangéliumi példáján keresztül döntés elé állít bennünket Krisztus: mire építjük az életünket, a családunkat, a közösségünket, a nemzetünket, homokra vagy sziklára? Saját, olykor zavaros ötleteinkre avagy az Isten szavára? Csak az szilárd, ami Jézus szavának sziklaalapjára épül. Ezt idézi emlékezetünkbe jó és rossz időkben egyaránt a dicsőséges Szent Jobb.

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>