Cikkek listázása

„Tabita, kelj fel!” (ApCsel 9,40)

Csoda Joppéban

Szerző: Katona Marianna

Fotó: Léphaft Pál

Joppéban a széles utcán nagy volt a sürgés-forgás.

– Gyertek, Tabita rosszul van! – adták tovább a hírt egymásnak az emberek.

– Remélem, nem nagy a baj! – sopánkodott egy hajlott hátú nénike. – Annyi mindent köszönhetünk neki! Ha ő nem áll mellénk, már éhen haltunk volna!

– Úgy ám! – bólogatott egy vézna fiatalasszony. – És milyen ügyes keze van! Ezt a köntöst is ő készítette! Áldja meg érte a Seregek Ura! – tette össze kezét, miközben tekintetét hálásan az ég felé emelte.

– Ne beszéljetek már annyit! – kiáltott oda neki egy hórihorgas fiatalember. – Inkább hozzatok egy kis vizet! A mi kis „gazellánk” égi mezőkre készül! – súgta szomorúan, és kapkodó léptekkel továbbsietett.

Tabita, akinek neve annyit jelent, mint Dorkász, azaz gazella, lehunyt szemmel feküdt szobácskája félhomályában. Körülötte ismerős arcok, ám szemei már elnehezedtek, s csak a hangok neszéből tudta, kik vannak körülötte. „Szegénykéim, mennyire megijedtek! – gondolta magában békésen. – Pedig mindnek nagyobb baja is van az enyémnél! Hiszen én hamarosan hazaérek. Izrael Istenéhez, ahová mindig is készültem – sóhajtott, s bár testét fájdalmak hasogatták, lelke nyugodt volt. – Csak legalább a kis Benjamin pólyácskáját el tudtam volna készíteni! – rezzent össze a gondolatra. – Nemsokára jön a hideg évszak, még megfázik a kis ártatlan. Istenem, csak egy kis időt adj még nekem!” – sóhajtott.

– Jaj, mennyire szenvedhet! – törölgette könnyeit egy fiatalasszony, aki az ágy mellett ült, és Tabita arcát borogatta vizes kendőjével. – Bárcsak segíthetnénk rajta! Istenem, kérlek, segíts! – suttogta.

Ekkor egy hórihorgas férfi lépett be a szűk emeleti helyiségbe:

– Most hallottam Zakariástól, hogy Liddában van egy nagy tekintélyű tanítvány, aki a Mesterhez tartozik. Csodákat is tud tenni Isten erejében. Liddában meggyógyított egy béna embert, aki már nyolc éve feküdt ágyában mozdulatlanul. Csak azt mondta neki: „Éneász, Jézus Krisztus meggyógyít. Kelj fel és vesd be az ágyadat!” És képzeljétek, az ember felkelt és teljesen meggyógyult! Zakariás azt mondta, hogy ezt a tanítványt Simonnak hívják, akit az Úr Péternek nevezett. Én elmegyek és megkeresem. Ő biztosan tud segíteni Tabitán.

– Veled tartok! – állt mellé egy zömök fiatalember.

Már estére járt az idő, mire visszaértek. A nagy sírás-rívásból arra is rájöttek, hogy akármennyire siettek, mégis elkéstek. Ám a tanítvány, aki velük jött, csak megrázta bozontos szakállát, és azt mondta:

– Mutasd az utat!

Azzal utánuk ment az emeleti terembe.

– Jaj, nekünk! Nincs többé a mi drága Tabitánk! Pedig mennyi jót tett velünk! – siránkoztak az asszonyok.

– Hagyjátok abba, jóasszonyok, és hagyjatok magunkra! – szólt Péter határozott hangon.

Az asszonyok meglepve néztek rá, de engedelmeskedtek. Miután becsukták maguk mögött az ajtót, Péter „térdre borult és imádkozott. Aztán a halotthoz fordult és felszólította: »Tabita, kelj fel!« Az kinyitotta a szemét, s amikor meglátta Pétert, felült.”

– Ki vagy te? És hol vagyok? – nézett rá értetlenül.

– Ne félj, jóasszony! Isten visszaadta neked az életet. Adj hálát neki érte! – mosolyodott el Péter, és az ajtóhoz lépett, hogy behívja a megszeppent asszonyokat. Azok, miután meglátták az ágyon ülő Tabitát, ámultan kiabálni kezdtek.

– Ábrahámra! Hiszen Tabita újra él! Csoda történt! – hangjuk futótűzként söpört végig a házon, s már az utcán ácsorgók is mind ezt kiabálták:

– Csoda történt! Igazi csoda!

A dolognak hamar híre futott az egész városban. Mindenki Pétert akarta látni, s hallani, ahogyan tanít. S senki sem merte kétségbe vonni szavait, hiszen maga a Seregek Ura támasztotta azt alá azzal, hogy visszaadta Tabita életét. „Péter pedig még jó ideig Joppéban maradt egy bizonyos Simon nevű tímárnál.”

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>