Cikkek listázása

Nyolcvanéves XVI. Benedek pápa, az „igazság munkatársa”

Pápaságának kulcsszavai: béke, kultúra, igazság

Szerző: Kránitz Mihály

2005. április 19-én, kedden, 17 óra 49 perckor tudta meg a világ, hogy a Római Katolikus Egyháznak új legfőbb vezetője van. Talán az első meglepetés a korábbi Joseph Ratzinger bíboros névválasztása volt, mert az új Péter-utód nem II. János Pál, hanem a 20. század elején élt XV. Benedek pápa neve mögé sorakozott fel, és XVI. Benedek pápaként nevezte meg önmagát. Ezzel pápaságának kulcsszavait – béke, kultúra, igazság – is megadta.
Joseph Ratzinger 1927. április 16-án Európa közepén, a Passaui Egyházmegyéhez tartozó Marktl-am-Innben látta meg a napvilágot, nem messze az osztrák határtól. A 13. században alapított városka kétezer lakosa szinte mind katolikus. A három testvér – Georg, Maria és Joseph Alois – közül két gyermek a szülők nevét – Mária és József – kapta, mely a katolikus hagyományhoz való ragaszkodást is sejteti. Joseph még nem volt kétéves, amikor a Ratzinger család átköltözött a Salzsachtól 20 kilométerre fekvő Tittmoningba. Ezen a vidéken nem volt nagy távolság a társadalom és a vallás között. Németország más vidékeivel ellentétben a köszönésnél itt megemlítik Isten nevét: „Grüss Gott!” Megtanult zongorázni, és ettől fogva kedvenc zeneszerzője Mozart lett. 1932-ben, kevéssel karácsony előtt a Ratzinger család egy ötszáz lelkes kis faluba, Aschau-am-Innbe költözött. A szülők tudatos választása volt ez a nemzeti szocializmus egyre erősödő hatalmával szemben. 1936-ban, egy szép márciusi vasárnapon mintegy harminc társával együtt Joseph is elsőáldozáshoz járulhatott a falusi templomban. Amikor édesapja 1937-ben nyugdíjba ment, a család egy Hufschlag melletti régi házba költözött. Ekkor a háromnegyed órára levő Traunstein egyházmegyei gimnáziumába és szemináriumába iratkozott be. Két évvel később, 1939 húsvétján a plébános javaslatára Joseph belépett a Szent Mihály-internátusba, amely valójában egy kisszeminárium volt, és ahol bátyja, Georg már tanulmányait végezte. Hat hónappal később, szeptember 1-jén Németország kirobbantotta a II. világháborút. XVI. Benedek pápa ekkori életszakaszának nagyon sok közös pontja van II. János Páléval: Karol Wojtyla is apja nevét viselte, mindegyikük családja egy katolikus kisvárosban bérelt piacra néző, polgári házat a plébániatemplommal szemben, Joseph és Karol is írt verseket, mindkettőjükre nagy hatást gyakorolt a helyi érsek látogatása, és gyakran felkeresték vidékük Mária-szentélyét.

A háború rémtettei

Az első világháborút lezáró versailles-i békeszerződés eredményeként Németország egy legyőzött, megalázott, ingatag helyzetű állam lett. Az általános elégedetlenség következtében a német nép belesodródott a hitleri rémuralomba, mely a háború kitöréséhez vezetett. 1939 őszén a traunsteini kisszeminárium katonai kórházzá alakult át. Már 1939 márciusában kötelező volt minden tizenkét év alatti német fiatalnak belépnie a Hitlerjugendbe. Történészek szerint a kamaszkorúak nyolcvanöt százaléka – olyan későbbi ismert személyiségek, mint Jürgen Habermas vagy Günter Grass – tagja volt ennek a szervezetnek. Az ifjú Ratzinger egész egyénisége tiltakozott a kollektív bánásmód és a fizikai erőszak ellen. Matematikatanárának köszönhetően egy igazolással távol maradhatott a rendezvényektől. Németország éppen ekkor támadta meg a Szovjetuniót. Georgot 1942-ben munkaszolgálatra vezényelték, majd Franciaországba került. Joseph ekkor latint és görögöt tanult, Goethét és Schillert olvasott. Felfedezte a 19. század nagy szerzőit, verseket írt, liturgikus szövegeket fordított. 1943. július 26-án osztálya minden szeminaristájával együtt ő is behívót kapott Münchenbe, a Luftwaffe kötelékébe.

1944. szeptember 10-én mentesítették a tankötelezettség alól, de mivel már tizenötödik életévét betöltötte, egy újabb parancs kötelező munkaszolgálatra rendelte. Más traunsteini társaival együtt az Ausztria és Magyarország határán levő Dél-Burgenlandba vezényelték. Az ifjú sorkatonák ekkor szembesültek a háború nyers valóságával. 1944 októberében a front egyre nyugatabbra helyeződött. A magyar kapituláció után az ifjú Ratzinger és osztálytársai minden magyarázat nélkül visszakapták civil ruháikat, és vasúton Salzburg felé irányították őket szüntelen légitámadások közepette. Ő vérmérgezése miatt vissza­térhetett családjához, ám három hét múlva újra behívták Münchenbe. Hamarosan amerikai fogságba esett, ahonnan 1945. június 19-én szabadult.

Ratzinger bíboros többször felidézte ezeket az eseményeket, legutóbb 2004. június 5-én, a franciaországi Caen Saint-Étienne-székesegyházában, a normandiai partraszállás évfordulóján. Emlékeztetett rá, hogy a nácizmus a hazugság uralma és a félelem rendszere volt, s a partraszállás áldás volt „nekünk, németeknek”, és a múlttal való szembenézés alkalmával az európai államoknak kétszer is meg kellene fontolniuk, hogy elvetik-e maguktól a keresztény erkölcsöket. Döbbenetes a párhuzam Karol Wojtyla és Joseph Ratzinger, a két későbbi pápa élete között, akik fiatalkorukban – bár két különböző fronton, de – ugyanazt a barbárságot ismerték meg: egyikük Krakkóban, nem messze az auschwitzi tábortól, másikuk München környékén, Dachau közelében. Mindezt anélkül élték át, hogy akár csak egyetlenegy puskagolyót is ellőttek volna.

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>