Előkészületek a 2007. szeptemberi városmisszióhoz
Az örömhír ragályos
Szerző: Madocsai Bea
Fotó: Kassányi Jenő
A szervezők tapasztalata az, hogy amint elkezdődött az idén szeptemberben sorra kerülő budapesti városmisszió szervezése, a felszín alatt megbúvó vágy, szándék szinte robbanásszerűen cselekvéssé alakult. Amikor Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek rögtön érseki kinevezése után meghirdette a plébániai napokat, vagy húszan nagyon példamutatóan válaszoltak is rá. Most, a városmisszió előkészülete során ismét megszólították a plébániákat, és 150-ből 130 igent mondott a részvételre. Ez azt is tükrözi, hogy az emberekben már meglévő vágy az, hogy szeretnék megosztani másokkal is az evangélium örömhírét, és megtapasztalni, hogy a keresztények nemcsak furcsa kisebbség a társadalomban, hanem meghatározók tudnak lenni, mert van mit felmutatniuk annak a társadalomnak, amely alapvetően nem túl kíváncsi a keresztény üzenetre, mégis bizonyos fokú tisztelettel néz a keresztényekre.
Figyelemre méltó az is, hogy egyre-másra születnek olyan csoportok, amelyek tagjainak kicsit csillogóbb a szemük, a mai világban is tudnak mosolyogni, és úgy tűnik, van valamijük. A városmisszióban a szervezők elmondása szerint leginkább az ad okot a derűlátásra, hogy nagyon sokan vannak, akik már olyan szintre jutottak keresztény hitükben, hogy szükségesnek érzik annak megosztását másokkal. Tudják ugyanis azt, hogy ez válasz a világ különböző nyűgeire, bajaira, nyomorúságaira, hiszen ők már megtapasztalták, hogy valóban meg lehet szabadulni az alkoholizmusból, drogból, mindenféle nyomorúságból, ha az ember Isten kegyelméhez, Jézus Krisztushoz fordul.
„Nekünk, keresztényeknek hangosan ki kell mondanunk, hogy van megoldásunk a társadalom számára, amely még pénzbe sem kerül – folytatja Marik József. – A személy saját odafordulása az Isten kegyelméhez, döntése Jézus Krisztus mellett elég, hogy – még ha az anyagi nyomorúság vagy a betegség nem is szűnik meg – az élete jobb legyen, és a reménytelenség reménységgé válik.”
Hogy elhangozzon Jézus mai napra szóló üzenete
A budapesti városmisszió ugyanúgy épül föl, mint a korábbiak: része lesz egy nemzetközi konferencia, melyet a bazilikában tartanak 1500–2000 résztvevővel, akik előadásokat, buzdítást, tanúságtételt hallanak a misszióról, és különféle „műhelymunkák” során kicserélik tapasztalataikat az egyes területeken végzett evangelizáció módszereiről.
Ugyanezen a héten a plébániák saját missziós programokat szerveznek, amelybe bekapcsolódhatnak ugyan a kongresszus résztvevői, de nem nekik szól, hanem az a céljuk, hogy az egész város területén valamilyen formában megjelenjen az evangélium, s ne csak a templomokban, hanem világi helyeken is, ahol az emberek megfordulnak. A szervezők ettől remélik, hogy a várost átjárja az evangélium örömhíre. Lesznek központi szervezésű színpadok forgalmas tereken, és bevásárlóközpontokban szervezett alkalmak is, melyek szintén arra szolgálnak, hogy a világnak elmondják: a keresztényeknek van örömüzenetük. A kulturális élet különböző területein is igyekeznek majd megjelenni: mozikkal, színházakkal, múzeumokkal folynak már tárgyalások.
