Cikkek listázása

Ma is vezeti lépteinket

Szerző: Papp Tamás

Bizonyos értelemben nekünk könnyebb dolgunk van, mint a Szűzanyának, mert neki nem volt Szent Szüze, akit szerethessen, ez pedig óriási többletgyöngédség számunkra – írja naplójában Lisieux-i Kis Szent Teréz, majd hozzáteszi: Micsoda öröm arra gondolni, hogy ez a Szűz a mi édesanyánk! Októberben Rózsafüzér Királynőjének és Magyarok Nagyasszonyának is szólítjuk őt. Egyéni életünkben és nemzetünk sorsfordító pillanataiban Szent Istvántól napjainkig megtapasztalhattuk anyai oltalmát. Muhinál, Mohácsnál, éppúgy, mint 1956 októberében, vagy akár az idei budapesti városmisszión. Reményt és jövőt Krisztusban általa adott nekünk az Isten. Egy héten át azzal az ujjongó örömmel hirdettük Jézust a főváros lakóinak, amellyel egykor Mária felkereste rokonát, Erzsébetet.

A hallgatás egyháza – így neveztek bennünket Nyugat-Európában, mivel az elnyomó hatalom az evangéliumot és az abból fakadó tanúságtevő életet a templomok falai közé igyekezett beszorítani. Valamennyien tudjuk, mennyi gyanakvást és félelmet teremtett az a légkör, amelyben sokan arra kényszerültek, hogy hitüket titokban gyakorolják. Évtizedek távlatából is hatnak azok az emlékek, amikor az ország egyik végéből a másikba kellett utazni egy-egy szentségfelvételhez. Nos, a városmisszión úgy tűnt, hogy a hallgatás egyházának ideje végérvényesen lezárult. Bár ma is vannak, akik – gazdasági, politikai vagy egyéb eszközökkel – szeretnék az evangéliumot a templomok falai közé visszaszorítani, Budapest és rajta keresztül az egész ország megtapasztalta, hogy a keresztényeknek van mondanivalójuk a társadalomhoz, – annak vámszedőihez, és hajótörötteihez egyaránt.

Szent Ferenc korában – akit Lisieux-i Szent Terézzel együtt szintén most októberben ünneplünk – nem voltak plázák és aluljárók, de a megtérésből fakadó küldetés a felebaráthoz épp oly mozgósító erővel rendelkezett, mint a kereszténység bármely századában, így ma is. Megtérés és küldetés – egymástól soha el nem szakíthatóak, kéz a kézben járnak. A megtérésre figyelmeztette a világot kilencven évvel ezelőtt Szűz Mária fatimai üzenete: imádság, engesztelés, bűnbánat, illetve Oroszország felajánlása az égi édesanya Szeplőtelen Szívének. Most az évfordulón Európa Püspöki Konferenciáinak képviselői Fatimában ajánlják fel a rájuk bízottakat. Szentpéterváron pedig, ahonnan az ateista diktatúra kilencven éve elindult – most, a kommunizmus összeomlása után –, a Kazáni Szűznek mondanak sokan köszönetet.

Ami pedig a küldetést illeti, XVI. Benedek pápa októberi missziós imaszándéka, hogy a megkereszteltekben egyre mélyebb missziós tudat ébredjen. Hiszen – amint a missziós világnapi pápai üzenet fogalmaz – minden egyes részegyháznak küldetése van az egész világhoz. Ötven éve, XII. Piusz pápa Fidei donum kezdetű enciklikája zseniális éleslátással lehetőséget adott az egyes egyházmegyék legjobb papjainak, hogy a legelmaradottabb országokba menjenek, és kiváló képességeiket az ott élők lelkipásztori szolgálatába állítsák. Világszerte ma is léteznek olyan régiók, ahol nem hallottak még Krisztusról. De sok, hagyományosan keresztény országot is ismerünk, ahol megszakadt az emberek élő kapcsolata Krisztussal és az evangéliummal. Egyre inkább igaznak tűnik a megállapítás, hogy Európa egyes régióinak is új evangelizációra van szükségük.

Fontos a tettek tanúságtétele, de a kifejezett, szóbeli tanúságtétel sem maradhat el Krisztusról, aki a misszió ereje, lendülete és célja. Szűz Mária pedig, aki a születő egyházat is elkísérte útján, és ma is vezeti lépteinket, segítsen el mindnyájunkat a szeretet új Pünkösdjére. Ébressze fel bennünk a tudatot, hogy misszionáriusok, az Úr küldöttei vagyunk, akik életünk minden pillanatában tanúságot tehetünk Istenről.

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>