25 éves a pannonhalmi és a meschedei bencés gimnázium testvérkapcsolata
A változásban is állandóság
Szerző: Polgári István
„A kivitelező Nyiredy Maurus atyával magam voltam mint aki ismerte a terepet és beszélte a nyelvet. Az utazást »külföldön« bonyolítottuk le Bécs és Melk között az alábbi módon: a diákokat és kísérőiket, a szülőket Bécsben szedtem össze a West-Bahnhofon egy véletlenszerűnek álcázott találkozáskor. Erre az időpontra már ott volt Eberhard Borghoff vezetésével a két meschedei Volkswagen kisbusz, és amikor együtt voltunk, megindultunk Meschedébe. A csapatunk két bencésből, Maurus atyából és belőlem, két szülőből, egy papából és egy mamából, továbbá – ha jól emlékezem – négy vagy öt diákból állt. Egy hetet töltöttünk változatos ottani programok között, aztán haza Niederlataichon és Melken keresztül érkeztünk. Melkben volt az »apostolok oszlása«, onnan már ismét véletlenszerűen indultunk Magyarország irányába.”
A kezdeti nehézségeket követően rendszeressé váltak a látogatások a két iskola között, különösen a rendszerváltást követően, amikor már a nyugati utazások sem ütköztek akadályokba. Mára eljutottunk odáig, hogy a gimnáziumban németet tanuló diákok fele pannonhalmi évei alatt eljut Meschedébe! Kialakult a látogatások rendszere is: egyik évben a meschedeiek jönnek Pannonhalmára, a másik évben pedig az itteni diákok utaznak Németországba. Délelőttönként a fogadó diákok legtöbbször órákon vannak, amelyekre sokszor a vendégdiákok is beülnek. Délutánonként közös kirándulások, sport- és egyéb szabadidős programok kerülnek terítékre. A mi diákjainkat odakint családoknál szállásolják el a vendéglátók, míg a meschedei diákok néhány napot itt töltenek a főapátságban, majd elutaznak egy hosszú hétvégére fogadó diáktársuk családjához.
Ezek a családoknál eltöltött időszakok kölcsönösen sokat jelentenek mind a fogadó családoknak, mind pedig az érkező diákoknak, hiszen a diákok bepillanthatnak egy másik család, illetve rajtuk keresztül kicsit egy másik ország szokásaiba, kultúrájába, megismerkedhetnek egy övéktől eltérő életmóddal, gasztronómiával stb.; míg a családok azzal az új helyzettel ismerkedhetnek, hogy egy teljesen idegen „jövevényt” kell befogadniuk – még ha rövid időre is – a mindennapjaikba.
Nem sokkal a testvériskolai kapcsolatok felvétele után a meschedeiek felajánlották, hogy egy (később kettő) pannonhalmi diák – érettségi után – ösztöndíjjal egy évet tölthet el náluk, részt vehet az ő gimnáziumi képzésükben, illetve csiszolhatja nyelvtudását. Azóta több mint 30 volt pannonhalmi diák élt ezzel a lehetőséggel, óriási segítséget kapva ezáltal a ma rendkívül fontos folyékony nyelvtudás megszerzéséhez.
Jómagam 10. osztályos diákként 1998-ban vettem részt egy meschedei látogatáson. Finoman szólva sem tökéletes némettudásom ellenére rendkívül kedvesen fogadtak az ottani családban. Életemben akkor ettem először spárgát, akkor találkoztam először a szelektív hulladékgyűjtéssel (elsőre nem sok értelmét láttam…) és megtapasztalhattam, milyen is egy tiszta és gyors elővárosi vasút – nem a fővárosban, hanem egy vidéki kisvárosban! Eberhard Borghoff, a testvérkapcsolat meschedei motorja remek programokat szervezett, amelyek közül a legmaradandóbb az volt, amikor elvittek bennünket a női kosárlabda-világbajnokság egyik csoportmeccsére, amelyen a magyar válogatott Japánnal játszott és lelkes szurkolásunk mellett győzött is. Rengeteg közös fotó született a lányokkal, sőt, még a másnapi Nemzeti Sportba is bekerültünk!
Huszonöt év egy házasságban is nagy idő – hát még egy testvériskolai kapcsolatban! A mostani Szent Márton-nap egyik záróeseményeként a meschedei gimnázium volt és jelenlegi diákjaiból álló, több mint 20 fős big band adott fergeteges koncertet, melynek végén korra és nemre való tekintet nélkül mindenki táncra perdült. Remélem, az 50 éves évfordulón a mostani zenészek gyermekeinek koncertjét a jelenlegi diákok fiai hallgatják majd itt, az ezeréves apátság falai között!
