Cikkek listázása

Egyházmegyei gyermeknap Nagykálló-Harangodon

Tartsd tenyeredben a végtelent!

Szerző: Kovács Ágnes

Fotó: Kovács Ágnes

„Egy homokszemben lásd meg a világot, egy vadvirágban a fénylő eget, egy órában az örökkévalóságot, és tartsd tenyeredben a végtelent. Ugyanígy az őszinte, tisztán csengő gyermekhangban megtapasztalhatjuk az Úr szeretetét és határtalan jóságát, mert otthon a csoportjainkban is megérezzük a közösség erejét, de nincs ahhoz fogható érzés, amikor több száz gyermek együtt, énekkel dicséri az Istent – fogalmazott Lupsa Tamás atya főszervező. – Azt szeretnénk elérni, ha a rendszeres találkozókon egyházmegyénk gyermekei Krisztus szeretetében megismernék egymást, megéreznék az összetartozás érzését, ami a gyermekeknél nem megy másként, csak ha együtt kúsznak a homokban, egymás kezét fogva szaladnak, együtt tapsolnak, énekelnek.”
– Egy évvel ezelőtt a Szent Anna-templom lépcsőjén üldögélve valaki a nyíregyházi közösség harangodi gyermeknapjáról beszélt, és akkor együtt továbbgondoltuk azt – folytatja Lupsa Tamás atya. – „Jó lenne” – mondogattuk, és megfogadtuk a gondolatot, mert megszületett mintegy 800 fő részvételével az I. Egyházmegyei Gyermeknap a Debrecen-Nyiregyházi Egyházmegye területéhez tartozó Nagykálló-Harangodon május 20-án.

A legenda

A Nyíregyházától 10 km-re található Árpád-kori település jelenlegi Harangod elnevezéséhez érdekes ősi legenda fűződik, amely szerint az 1200-as években Nagykállótól délre volt egy falucska, Búzna Dada nevű. Amikor a hírnökök jelentették, hogy gyilkolva, fosztogatva mindent elégetnek a tatárok, a lakosság az élelmét, állatait, munkaeszközeit mentve a mocsárba menekült, de amint a templomhoz értek, megállította őket az öreg pap.

Mentsétek a harangot is fiaim, mert ha a tatárok felgyújtják a falut, a tűzben lezuhan a haranglábról, és tönkremegy, megolvad – mondta a pap.

Szekérre engedték hát a harangot, majd ahol lehetett, tutajra emelték, és észak felé eveztek. Már közel jártak egy biztonságnak látszó, dombok védelmében lévő helyhez, amikor a tutaj megbillent, és a harang a vízbe csúszva elmerült a mocsárban.

Telt-múlt az idő. A tatárok által teljesen elpusztított Búzna Dada egykori lakói mocsarakkal körülvett, védett helyen felépítették az új települést, Kállót. Lett új fatemplom is, magas, kupolás toronnyal. Csak a harang hiányzott sokáig. Ám néha, a ködös őszi estéken észak felől harangszót hozott a szél az emberek hite szerint abból az irányból, ahol a harang elveszett. S ilyenkor félelemmel mondogatták az öreg papnak: „Hallod, atya? Ott szól a harangod!”

Ezt a helyet, ahol a harang elmerült, azóta Harangodnak nevezik.

Ügyesség- és humorérzékpróba

A 75 hektáros, dimbes-dombos, erdős, ligetes táj büszkesége a békés csöndet hirdető tó és az Ekler Dezső építész tervei alapján készült hét faépület. Az egyik közülük a Tánccsűr, amely kör alapú, 250 m2 alapterületű, és legalább 500 gyermek befogadására alkalmas. Ide költöztek be a nyíregyházi Pacsirta Kultúrzenekar tagjai erre a napra, zenéjükkel emelve a hangulatot. A Kardos György vezette, három éve alakult együttes színvonalas zenéjével, koncertjeivel kiemelkedő résztvevője az egyházmegyei rendezvényeknek.

A gyermeknap szervezési feladatait a nyíregyháziak vállalták el mintegy 70 fővel, Lupsa Tamás, Hevele Ferenc, Kerekes László nyíregyházi káplánok, Kardos György plébániai munkatárs, Lengyel József debreceni káplán és Tóth László püspöki titkár irányításával, akik már egy hónapja a sikeres napért munkálkodtak.

A 20 plébániáról buszokkal érkező gyermekek nem unatkoztak. A Lengyel József atya sorversenyein egyszerre részt vevő több száz gyermek szurkolása, versengése látványnak sem volt utolsó, de tesztelte a csapatok összetartó képességét, ügyességét, nem utolsó sorban humorérzékét is. Bemutatkoztak a nyíregyházi Dávid cserkészcsapat tagjai is, akik nem kímélték a gyermekeket az akadálypályákon, betartották szigorú szabályaikat, így a métázás, lajhármászás, íjászat, sátorverés, gránátdobás, rovásírás és még számos feladat között a cserkésztörvényeiket is tanítgatták. A cserkészek példamutató, fegyelmezett viselkedése, a cserkészegyenruha vonzó volt a résztvevők számára, néhány gyermekben már megfogalmazódott a „csatlakozás” vágya hozzájuk. A kisebbek időtöltésében a kézműves foglalkozások segítettek.

Lelkigyakorlattól a „bohóckodásig”

És mivel töltötte az idejét közben a 120 kísérő? A hitoktatók bekapcsolódtak a versenyekbe, a szülők pedig lelkigyakorlaton töltődhettek fel: Kerekes László atyával a családról, a házassági hűségről elmélkedtek. Harangod természeti szépségeinek szélesebb körű bemutatására lovas kocsi állt az érdeklődők rendelkezésére. A szabad levegőn hamar megéhezett a társaság, ebédje az az öt üstben otthoni ízeket kínáló 250 liter babgulyás volt, ami nagymamák, édesanyák nagypapák, szomszédok serénykedését dicsérte. Akinek mindez nem volt elég, az elvándorolhatott az erdő közepén lévő szabadtüzű kemencéhez, ahol lángossal csillapíthatta éhségét. Ebéd után a hangulat tetőfokára hágott: Nádasdi Ferenc, nyíregyházi bohóc kitűnő partnerre talált a közönségében a mutatványaihoz, olyannyira, hogy többször felmerült a kérdés, kié is a főszerep.

„Áldjon meg Téged az Úr…, s őrizzen meg Tégedet!”

A gyermeknap befejező programján, a püspöki szentmisén a fáradt, de szívvel-lélekkel éneklő gyereksereg óriási tapssal fogadta Bosák Nándor püspök atyát, aki prédikációjában a barátságról beszélgetett a gyermekekkel, eljutva Jézus barátságáig. „Hogyan gondolsz Jézusra? Elfogadod-e a barátodnak? Hol találkozhatsz Jézussal? Hogyan tudnád megmutatni, hogy Jézus a barátod?” A gyermekek nagyon aktívan bekapcsolódtak a párbeszédbe, majd a mise végén előrukkoltak saját meglepetésükkel, hiszen a nap során a püspök atya közelgő névnapjának köszöntésére is készültek. „Áldjon meg téged az úr” – énekelte a 800 gyermek és felnőtt, majd barátságuk, szeretetük jeléül egy plüssmacskát, valamint a gyermeknap emlékére egy gyermekrajzokkal ellátott emléklapot is átnyújtottak a püspök atyának.

A szentmise végén a főpásztor kihirdette a versenyek eredményét, így első helyezettként a Tiszavasvári Plébánia csapata vitte el a pálmát, a másodikként az ajaki és a nyíregyházi csapatnak tapsoltunk, és harmadik helyezést ért el a debreceni Szent Család és Szent László Plébánia csapata.

Azt mondják a Kállóiak, aki egyszer ennek a tájnak, Harangodnak az ízét megérezte, nem feledi többé. Így van ezzel a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye csapata is, hozzátéve, hogy ők a táj ízén, zamatán kívül valami mást is megéreztek. Ezért visszavágynak, és már kigondolták, hogy vissza is mennek jövőre „csapatostul”.

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>