Szünidei útravaló az osztályfőnöktől
Isten nem megy szabadságra…
Szerző: Jakubecz Márta
Fotó: Lambert Attila
A vakációra elbocsátó iskolapadok a tanév végén még egy ideig megőrzik a testetek melegét, ahogy az én emlékezetemben is megragad nem egy mosoly, gesztus, kedves félmondat… Csak úgy „fennakadnak” az elmúlt tanév „lelki szűrőjén”, ám nem múlnak el nyomtalan, inkább talán ott legbelül életre kelnek a szívem rejtekén. Hiszen év közben sok-sok aprósággal gazdagítottuk egymást.
Péter-Pálkor kiürül az osztálytok, és utána már csak én ülök ott még egy kis ideig a számadás hangulatában, miközben rendezem az osztálykönyvet, hogy a végére odaírhassam: „Lezárva.” Gondolatban azonban hadd csomagoljam oda a nyári batyutokba a nektek szánt „lelki elemózsiát”! A júniusban hirtelen rátok szakadt szabadnapok kihívásában hátha jól jön majd néhány röpke gondolat, útmutatás a „főnöktől”.
Isten nem megy szabadságra! Veletek lesz a vakáció napjaiban is... Elkíséri a lépteiteket, veletek ballag akkor is, ha néha nem vagytok képesek felismerni a mellettetek haladóban az Urat éppen olyan kishitű módon, mint egykor az emmauszi tanítványok.
Pedig veletek lesz a vígságban, a táborokban, a kirándulásokon! Míg ti önfeledten vakációztok, ő nem „vesz ki” egy nap szabadságot sem, mert nem szeretne benneteket elhanyagolni – éberen figyel rátok. Templomok csendes rejtekén éli örök fényességét, várva, hogy a sok szabadnapból némi percet, órát talán majd őrá is szántok, hogy találkozzatok vele a szentmisében, az Oltáriszentségben.
De veletek indul az utazásaitokra is, nem átall Szentlelke által kézipoggyásztok mellé szegődni. Legbelül súgja, mire vigyázzatok. És az ő eligazításai nyomán kell megéreznetek, hogy mit jelent az igazi szabadság.
A szabadsággal élni nem jelentheti azt, hogy tévutakra léptek. Az életkorotokból adódó csillapíthatatlan kíváncsiságtok nem vonhatja maga után a vakációtok idején a veszélyes dolgok, tettek kipróbálását. Ezzel elveszítenétek a hit fonalát, és sohasem ismernétek meg, mit jelent az igazi belső szabadság. Az értelmes kedvtelés elűzi az unalmat – aki lelkiekben gazdag, érdeklődő, a világra nyitott, a másik emberre odafigyelő, az sohasem unatkozik. Szent Pál mondja: „…ti szabadságra vagytok hivatva. Csak ne éljetek vissza a szabadsággal a test javára, hanem szeretettel szolgáljatok egymásnak (Gal 5,13).
A szeretet időigényes. Nyáron bizonyára több időtök jut arra, hogy a főparancsot gyakoroljátok. Nem kell hozzá más, mint kedves odafigyelés. Talán csak egy morzsányi jótett, jóindulat, amelybe azonban szívetek minden odaadását beleszövitek. Mert a szeretet önátadás. A vakációban bőven jut arra idő, hogy meglátogassátok azt, akit talán a tanév közbeni elfoglaltságaitok miatt kissé elhanyagoltatok, legyen az barát, nagyszülő vagy egy kedves távolabbi ismerős. Bármennyi szabad percetek is maradt a mobiltelefonon, ez a fajta csevegés nem pótolhatja a személyes kontaktust. Milyen más is a hozzád közeli ember szemébe nézni, és úgy érdeklődni az élete, az örömei és gondjai felől! Legyen bármilyen hasznos, kényelmes a digitális technika – egy villámpostán elküldött üzenet, egy SMS vagy a netes csetelés nem helyettesítheti a klasszikus barát- vagy rokonlátogatást!
Egy jóízű lelki beszélgetés a nyári zápor idején meghúzódva a kisszobában vagy a szikrázó napsütésben sütkérezve, mikor megláthatjátok szeretett barátotok szemében a feléledő életkedvet, eszetekbe juttathatja azt, hogy ti is fontosak lehettek. S ezáltal is, hogy csak úgy egyszerűen ott termettetek annak közelében, aki régóta várt rátok, s ti figyeltetek rá, és „nem tudtátok le” őt egy telefonhívással.
Az ilyen percek és órák elhitetik veletek, hogy emberi kapcsolataitok ápolása sokkal fontosabb, mint az anyagi értékek vagy az esetleges egoista, eltúlzott magadba fordulástok. Ilyesmikre való a nyár! S míg a tábortűz mellett sült szalonna illata árad, s míg közben talán a szúnyogok is összecsípnek, rá kell jönnötök arra, hogy a legszebb pillanatok azok maradnak az életünkben, amiket teljesen a jelenre összpontosítva élünk át. Amikor nem arra gondolunk, hogy mi lesz egy óra múlva, mi lesz holnap…
Ez a „jelenben levés” legyen az ez évi vakációtok legszebb töltete! Hogy amikor a barátoddal találkozol, csak rá figyelj, hogy amikor a nagymama a kedvenc rétese elkészítési módját ecseteli neked lelkesen, ne gondolj közben unatkozva másra, mondjuk az érdekfeszítőnek ígérkező esti programodra, csakis a rétesre. És képzeld magad elé, ahogy azt a nagyi a frissen kimagozott cseresznyével megrakja, majd ahogy ott áll a sütő előtt, és várja, hogy ropogósra süljön. Életbevágóan fontos dolgok ezek! Úgy hívják: odafigyelés. A jelen zamata. Higgyétek el: ezekből az apró mozzanatokból áll össze a szeretet. Mögöttük ott van a Gondviselés.
Kiürül az iskola. S ha ősszel újra találkozunk, remélem, lesz mondanivalótok a nyárról, melyekből örömmel láthatja majd a „főnök”, hogy nem hiába csomagolt nektek az útra némi „lelki elemózsiát”…
