Szünidei útravaló az osztályfőnöktől
Isten nem megy szabadságra…
Szerző: Jakubecz Márta
Fotó: Lambert Attila
A vakációra elbocsátó iskolapadok a tanév végén még egy ideig megőrzik a testetek melegét, ahogy az én emlékezetemben is megragad nem egy mosoly, gesztus, kedves félmondat… Csak úgy „fennakadnak” az elmúlt tanév „lelki szűrőjén”, ám nem múlnak el nyomtalan, inkább talán ott legbelül életre kelnek a szívem rejtekén. Hiszen év közben sok-sok aprósággal gazdagítottuk egymást.
Péter-Pálkor kiürül az osztálytok, és utána már csak én ülök ott még egy kis ideig a számadás hangulatában, miközben rendezem az osztálykönyvet, hogy a végére odaírhassam: „Lezárva.” Gondolatban azonban hadd csomagoljam oda a nyári batyutokba a nektek szánt „lelki elemózsiát”! A júniusban hirtelen rátok szakadt szabadnapok kihívásában hátha jól jön majd néhány röpke gondolat, útmutatás a „főnöktől”.
Isten nem megy szabadságra! Veletek lesz a vakáció napjaiban is... Elkíséri a lépteiteket, veletek ballag akkor is, ha néha nem vagytok képesek felismerni a mellettetek haladóban az Urat éppen olyan kishitű módon, mint egykor az emmauszi tanítványok.
Pedig veletek lesz a vígságban, a táborokban, a kirándulásokon! Míg ti önfeledten vakációztok, ő nem „vesz ki” egy nap szabadságot sem, mert nem szeretne benneteket elhanyagolni – éberen figyel rátok. Templomok csendes rejtekén éli örök fényességét, várva, hogy a sok szabadnapból némi percet, órát talán majd őrá is szántok, hogy találkozzatok vele a szentmisében, az Oltáriszentségben.
De veletek indul az utazásaitokra is, nem átall Szentlelke által kézipoggyásztok mellé szegődni. Legbelül súgja, mire vigyázzatok. És az ő eligazításai nyomán kell megéreznetek, hogy mit jelent az igazi szabadság.
A szabadsággal élni nem jelentheti azt, hogy tévutakra léptek. Az életkorotokból adódó csillapíthatatlan kíváncsiságtok nem vonhatja maga után a vakációtok idején a veszélyes dolgok, tettek kipróbálását. Ezzel elveszítenétek a hit fonalát, és sohasem ismernétek meg, mit jelent az igazi belső szabadság. Az értelmes kedvtelés elűzi az unalmat – aki lelkiekben gazdag, érdeklődő, a világra nyitott, a másik emberre odafigyelő, az sohasem unatkozik. Szent Pál mondja: „…ti szabadságra vagytok hivatva. Csak ne éljetek vissza a szabadsággal a test javára, hanem szeretettel szolgáljatok egymásnak (Gal 5,13).