Interjú Dér Andrással, A hét főbűn rendezőjével
Bűnök vagy erények?
Szerző: Bodnár Zita
Fotó: Vida József
– Heltai Péter készített egy beszélgetéssorozatot a bűnökről és erényekről a televízió számára. Azon gondolkodott, jó lenne megfogalmazni ezt a kérdéskört másképp is. Ekkor keresett meg az elképzelésével, és kért, hogy gondolkodjunk együtt. Nagy munka vette kezdetét. Hogyan lehetne a hét főbűnről filmet készíteni? Mi legyen az irány? Hova fusson ki a film? Kiknek szóljon? Egyáltalán, kit érdekel ma ez a téma? Hiszen a hét főbűnt egyetlen fogalomként feleleveníteni egy kissé groteszknek tűnt a mai világban. Erre azonban rácáfolt a film fogadtatása. Hallatlan érdeklődést váltott ki.
A munka során kristályosodott ki, hogy elsődleges célközönségünk a fiatalok lesznek. Érdekes tapasztalatot jelentett, hogy míg értelmiségi körökben, többdiplomás embereket megkérdezve csak nagy nehezen sikerült összeszedni négyet-ötöt a főbűnök közül, addig a gyerekek könnyedén felsorolták őket. Ekkor derült ki, hogy a tudásuk alapja nem a hittan, nem is az iskolai oktatás, hanem az édesség. Egy jégkrémcsaládot neveztek el ugyanis a hét vétekről, amikhez színt és ízt is társítottak. Ennél jobb kiindulópont, mint amit az élet produkált, nem is kellett. A gyerekek világából indulunk el, keresve, hogyan és mennyire van jelen ez a kérdés a hétköznapokban. Ezt visszük tovább beszélgetés formájában, amit a Canterbury mesék mintájára próbáltunk elindítani. Adott egy társaság. Tagjai a közélet különböző területeiről érkeznek, így más-más szempontokat képviselnek. Beszélgetnek, anekdotáznak, egy egész napot átdiskurálnak kellemes környezetben, sütemény, üdítő, bor társaságában. Ebből a keretből aztán újra és újra kilépünk, amikor egy-egy rövid interjút készítünk a szereplőkkel.
– Milyen szempont alapján választották ki a szereplőket?
– Igyekeztünk olyan vendégeket hívni, akiknek már korábban is volt fogalmi kapcsolódásuk a témához, illetve akikkel úgy lehetett körbejárni ezt a kérdéskört, hogy a beszélgetésnek legyen történelmi távlata, ugyanakkor erőteljesen kapcsolódjon a jelenhez is. Így lett a társaság tagja az irodalomtörténész, a pszichológus, a szerzetes, a filozófus, az esztéta és a közgazdász. Úgy éreztük, hat ember még jól tud beszélgetni, vitázni, senki sem válik mellékszereplővé, hanem mindenki egyenrangú, aktív résztvevője lehet a diskurzusnak. Minden bűn taglalását egy rövid, ismeretterjesztő szöveg vezeti be. Ez a narratív rész történeti és teológiai áttekintést nyújt. A filmhez a képanyagot M. Kecskés András A tékozló és a hét főbűn című pantomimjátéka szolgáltatta. Úgy gondoltuk, az interjúk mellett a film másik síkja legyen a táncművészet, ami kiteljesítheti a gondolatkört.
– Mi a film igazi célja?
– Célunk az volt, hogy „feldobjuk” a labdát. Vajon Nagy Szent Gergely pápa óta, századokról századokra hogyan változott a hét főbűnről alkotott képünk? Mennyire idegenedett el mára az ember az Istentől? Ezáltal pedig hogyan profanizálódik ez a kérdés? Nem véletlen, hogy a film alcíme: Bűnök-e? Vizsgáljuk meg, mi a főbűnök forrása, miért pont ezeket választották ki a történelem során! Nézzük meg, mennyire relativizálódtak mára ezek a fogalmak, hiszen megváltozott világunkban gyakorta egyiket-másikat már-már erényként emlegetik! Nem szándékoztunk konkrét választ adni, sokkal inkább kérdéseket akartunk felvetni, amikre a néző megpróbálhat feleletet találni.
– A film elsősorban a televíziós műfajba tartozik.
– A televízió orákulum funkcióját nagyon veszélyesnek tartom. Teljesen mindegy, ki szólal meg, legyen az egy tiszavirág-életű sztár, egy többdiplomás akadémikus vagy egy szélkakas-politikus, ami a tévében elhangzik, azt magunkba szívjuk és elhisszük. Ez a filmlehetőség arra is indított minket, hogy interaktívvá tegyük ezt a „bűvös dobozt”. Mindazok, akik megnézik filmünket, tovább érlelhetik magukban a kérdést, másnap pedig beszédtéma lehet iskolában, munkahelyen, közösségben. Olyan ez, mint az anyag, amely különböző fénytörésben különböző színeket bocsát ki. Más-más szempontból közelítjük meg a kérdéskört: mi az én viszonyom a bűnhöz, vajon társadalmi ítéletről van szó, vagy egyéni megítélés alá tartoznak ezek a fogalmak?
– A filmben megjelenik a mérték fogalma.
– Valóban, egy új fogalmat is bevezettünk, ez pedig a mérték kérdése. Napjainkban egyre ritkábban hallott, pókhálósodott lett a mérték fogalma. Pedig mennyire fontos, mit engedek meg magamnak, mit tesz lehetővé számomra a társadalom, hol vannak a határok. Ha például a karrier szempontjából vizsgáljuk meg a büszkeség kifejezést, akkor az még önmagában nem feltétlenül pejoratív. A magyar nyelv azonban nagyon plasztikus, többféleképpen és szépen fejezi ki magát, ügyel az árnyalatokra. Ha a büszkeség helyett a gőg vagy a dölyf szavakat használjuk, akkor máris sokkal jobban érezzük annak negatív jelentéstartalmát. Tehát a nyelv is segítségünkre van. Plasztikusan behatárol és mutatja, hogy van egy határ, ameddig még egy tulajdonság – jelen esetben a büszkeség – pozitív, ami után azonban már negatívba fordul, önzéssé válik és önmagam dicsőségére való.
– A hét főbűn rendezői díjat nyert a Filmszemlén. A szakmai elismerés a film témájának is szólt?
– Igen, a díj az elkészítés módjának, a gondolkodásnak, a filozófiai állásfoglalásnak, mindnek együtt szólt. A legkülönbözőbb visszhangok érkeztek hozzánk, sok-sok pozitív, de voltak, akik például értetlenül álltak a filmben megjelenő nem direkt állásfoglalással szemben. Többen kifogásolták a film rövidségét, miért csak dióhéjban tárgyalja a kérdést. Ez azonban egy televíziós műfaj, tehát integrálni kell a tévés struktúrába. Másrészt figyelembe kell venni a néző tűrőképességét is. Ilyen komoly témát nem lehet hosszabban taglalni. Ismét a mérték fogalmához jutunk el. A televízió feladata az „ablaknyitogatás”, egyfajta rálátást adni egy-egy témára. Nem kell, hogy a tévé teljes körű lexikális ismeretet nyújtson, csak segítse a tájékozódást, az ismeretszerzést, indítsa el valamilyen irányba a nézőt.
– Hol lehet megnézni a filmet?
– Sokan látták a filmet a Filmszemlén, és ez esetben a médiavisszhang is kedvezett nekünk. Szájhagyomány útján is terjed a híre, s egyre többször hívják meg a filmet és minket is vetítésekre. Ezenkívül tervezzük, hogy moziban is megtekinthető lesz A hét főbűn, Budapesten az Urániában és a Tabán moziban.
Bizonyos iskolákban osztályvetítéseken már láthatták a filmet a fiatalok, de szeretnénk, ha minél szélesebb körhöz eljuthatna. Ma, amikor annyira fontosak a vizuális eszközök az oktatásban, a film segítséget nyújthat osztályfőnököknek, etikatanároknak is a nevelésben.
