Budapesti plébániák 20. hajókirándulása
Egyház a hajón
Szerző: Tompos Vince
Fotó: Lambert Attila
A világkongresszus 50. évfordulóján, 1988-ban Matolcsy Kálmán (akkori kassai téri káplán) egy emlék-ünnepségsorozat keretében újra útnak indította a hajókirándulást, felidézve így a múlt eseményét. 1989-ben már hittanosokkal, azok szüleivel, családjaival egészült ki az utazóközönség, a hajózás célja pedig ekkorra már a közös együttlét örömének megtapasztalása volt.
Idén első péntek napjára esett a tanévet lezáró zenés, családi hajózás. A kisgyermekek, a fiatalok és a „régóta fiatalok”; a papok, szerzetesek és szerzetesnők egymás jelenlétének örülhettek, miközben a magyar történelem nevezetességei mellett elhaladt a hajó, melynek oldalán idén a Városmisszió zászlaja is ott lengett. Ezen a Lánchíd és a Duna, felette meg a kereszt látható. A Városmisszió emblémája a Krisztushoz való tartozást jeleníti meg, s a hidat, mely összeköti a generációkat. Az 1938-as utazás szimbóluma hasonló volt ehhez, abban azonban a kereszt helyén az Oltáriszentség motívuma állt. A hajón az Úr Jézus ezúttal nem az Eucharisztiában volt jelen, a testvérek hordozták magukban Krisztust. Hiszen az utazás másik célja az volt, hogy a hívők keressék és megtalálják egymásban Jézust. Mert mekkora ajándék felfedezni a másikban Istent!
Az utazás során a komolyzenéről a német származású Opic Bertold vezette vonósnégyes gondoskodott: Bach, Mozart és stílszerűen Strauss Kék Duna-keringője szerepelt a repertoáron. A kisgyermekek nagy örömére az imperfectum együttes is zenélt. A gyerekek a játékból is kivehették részüket, még tombola is volt. És ebben a játékban mindenki nyerhetett, amiről Écsy Gábor atya (Magyar Szentek Plébániája) gondoskodott. A hívekkel együtt utazott többek között Udvardy György püspök atya, általános helynök; Német László, a MKPK titkára; Surján László, európai parlamenti képviselő és Benkóczy Zoltán színművész is. Ez az egyébként ökumenikus hajóút remek alkalom volt arra, hogy a testvérek közeledhessenek egymáshoz, megtalálják a közös pontokat, értékeket, vagy akár csak beszélgessenek egyet. Az utazást a vidámság, a szeretet, a sokszínűség jellemezte.
Nyitni a világ felé – ez a katolikusok számára fontos küldetés képezte a hajóút harmadik célját. A hajón ugyanis nem csak hívők utaztak. Nekik természetesen újdonságot jelentett más környezetben látni a keresztényeket, elnézni például, ahogy egy kisgyermek együtt „ugrabugrál” egy pappal, s meglátni, hogy minket, Krisztus-követőket valóban a szeretet köt össze.