Cikkek listázása

„aki megalázza magát, az felmagasztaltatik” (Lk 18,14)

A két korsó

Szerző: Katona Marianna

Fotó: Léphaft Pál

A fazekas korongja sebesen pörgött, a kérges kezek művészi ügyességgel formálták az agyagot.

– Te leszel a legkecsesebb kancsó, amit csak életemben készítettem! – ­dünnyögte lelkesen a fazekas. – Jó árat kapok majd érted, minden bizonnyal – bólintott elégedetten, és a kész agyagkorsót óvatosan az égetésre váró edények közé, a polcra helyezte. – Ni csak! Maradt még egy kis agyagom! Kár lenne, ha kárba veszne! – mondta, és már formálni is kezdte a korongon a nyers agyagdarabot. – Nini! Milyen helyes kis korsócska kerekedett belőled! Igaz, nem vagy olyan szép, mint az előbbi, de néhány drachmát talán kapok majd érted! – azzal fogta, s a másik mellé tette a kis korsót, és kiballagott a műhelyből.

Lassan besötétedett. A lebukó nap utolsó sugarai éppen az első korsóra estek, aranyló fénykörbe vonva azt.

– Hallottátok mint mondott a gazda?! – húzta ki magát peckesen a cserépkorsó. – Én vagyok közöttetek a legértékesebb! Ti a nyomomba sem érhettek! Már most is a legszebb vagyok, hát még ha majd kiégetnek! Biztosan valami előkelő, úri házba kerülök majd, ahol szolgálók százai fognak tisztogatnak, és lesik kívánságomat.

– Ó! – sóhajtott a mellette lévő kis korsó. – Én tudom, hogy nem vagyok erre méltó! De talán egyszer frissítő vizet nyújthatok egy megfáradt embernek. Nekem már az is öröm volna!

– Hihihi! – kacagott dölyfös társa. – Megbolondultál? Kinek kellenél pont te! Ha lenne esze a gazdánknak, ki sem égetne, hanem egyszerűen földhöz csapna, és csinálna helyetted egy másikat! Mondjuk egy olyan gyönyörű példányt, mint amilyen én vagyok! – Azzal elfordult és rá sem pillantott többet a kis kancsóra, az meg szerényen behúzódott a legsötétebb sarokba.

Néhány nap múlva a fazekas összecsomagolta minden áruját, és a piacra igyekezett. Tudta, hogy a Galileából Jeruzsálembe igyekvők mindig áthaladnak falujukon, és néha vásárolnak is tőlük egyet-mást.

– Képzeld, Józsue! – rohant oda hozzá egy verejtéktől csatakos arcú, izgatott ember. – Tudod, kivel találkoztam? A szamaritánus Jojád fiával! – hadarta lihegve.

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>